2014. október 1., szerda

Josef Lada – Aki arcot adott Švejknek

Švejk, ez a világ számtalan országában ismerősen csengő név, Csehország legfőbb reklámarca, a legnépszerűbb cseh irodalmi alkotás főhőse. A Jaroslav Hašek által leírt figuráról, a cseh társadalomra kifejtett hatásáról, hős – antihős szerepéről bizony köteteket lehet írni, de nekünk magyaroknak Švejk egy kerek képű, kissé pocakos, talpraesett és végtelenül megnyerő alak, akit szeretünk. De vajon tudjuk-e, hogy ez a jól ismert arc, a nem éppen daliás, de kedves alkat a maga látható formájában kinek is köszönhető? Nos, ő nem más, mint Josef Lada, festő, karikaturista, könyvillusztrátor, díszlettervező, rajz- és bábfilmek alkotója, író és nem utolsó sorban a Švejk művek illusztrátora, a XX. század egyik legkiválóbb és legtermékenyebb cseh művésze.

Josef Lada
Lada 1887-ben született a Prágához közel fekvő Hrusice-ben. Szülei nem bővelkedtek anyagiakban, az édesapja egyszerű cipészként próbálta a családját eltartani. Az élet nem indult túl kecsegtetően a kis Josef számára, hiszen gyermekkorában az egyik szemére csaknem száz százalékosan elveszítette a látását. Felcseperedvén festőtanonc lett, persze nem egy művészeti iskolában, hanem egyszerű szobafestő képzés keretei között. Jóllehet a rajztehetsége hamar megmutatkozott, de a szüleinek esélye sem volt, hogy képeztessék a fiukat. Mindazonáltal úgy vélték, hogy a szobafestés mégiscsak közel áll a művészethez, de legalábbis az elérhető szakmák közül a legközelebb.




Az ifjú Josef azonban nem sokáig, mindössze egy fél évig szagolta a festékek illatát, ehelyett fogta magát és elindult a fővárosba szerencsét próbálni. Nos, mondhatni ez nem jött össze neki, legalábbis nem rögtön. Első alkalommal még szégyen szemre vissza kellett térnie Hrusicébe, de nem adta fel, és második kísérletre már egy könyvkötőnél sikerült is munkát találnia. Ugyancsak sokadjára, de sikerült felvételt nyernie még egy prágai művészeti iskolába is. Első rajza 16 éves korában jelent meg a Máj című lapban, ekkor még ne sejtve, hogy ezt a munkáját még sok-sok ezer követi.

A derék katona a 20-as években
Lada művészi karrierje kezdetén sokféle stílusban alkotott, számos művészi álnév alatt. Miközben elsősorban karikatúrákat, szatirikus képeket, rajzokat készített a korabeli média számára, lassacskán kialakult az önálló stílusa, amelyre kifejezetten jellemző a vastag fekete vonal használata. Ez utóbbi onnan származhatott, hogy ebben az időben csak az erősen kihúzott rajzot lehetett sok példányban sokszorosítani.


A klasszikus arc
Az alapvetően introvertált, de erős jellemű és határozott fiatalember hamar beilleszkedett a nagyvárosi közegbe, sőt a 20-as évek elején még egy anarchista csoport tagja is lett, ahol megismerkedett Jaroslav Hašekkel az íróval. Ez a találkozás hozta meg a régen várt áttörést, elismerést. Lada 1920-ban gyerek könyv illusztrációs megbízást kapott, majd a Hašekkel kialakult barátságának köszönhetően hozzálátott Švejk a derék katona képi megkomponálásához. Ezt a nemes és izgalmas feladatot több évtizeden át meg-megismételte, hiszen a regény még három olyan kiadásban jelent meg, amelyek illusztrációját szintén Lada készítette. A négy kiadáshoz csaknem 1000 rajzot alkotott, amelyeken nem csupán Švejk, hanem a regény többi felejthetetlen alakja (Lukáš főhadnagy, Katz tábori lelkész, Marek egyéves önkéntes) is formát kapott. Érdekességként megemlíthető, hogy Švejk kinézete az idők folyamán, ha nem is alapjaiban de azért megváltozott. A szerző mondhatni újragondolta a cseh „hős” kinézetét.

A derék katona az 50-es években
Josef Lada egyike volt a legtermékenyebb művészeknek. Élete során mintegy 15 ezer színes és fekete-fehér rajzot készített, 121 gyermekeknek szóló könyvet illusztrált. 192 egyéb könyvbe is rajzolt, kilenc színházi előadásnak tervezte meg a díszleteit, négy rajz-, illetve bábfilmet alkotott. Nem csupán illusztrálni szerette a meséket, hanem ő maga is írt néhányat. Köztük a legismertebbek Mikeš a beszélő kandúr alakja „főszereplésével” játszódó történetek. Ez utóbbiak annyira népszerűek még a mai napig is, hogy nem csodálkozhatunk, ha Csehországot járva sok-sok Mikeš nevű fekete macskára bukkanunk.


Karácsonyi hangulatú Lada tájkép
De Lada persze nem csupán grafikákat készített. Keze nyomán számtalan olajfestmény, főleg tájkép is született, és egyik legkedveltebb témája a karácsony volt. Nem kevés cseh karácsonyi üdvözlőlapon szerepelnek a képei, amelyeken a művész egy sajátos, mesés, idilli, mondhatni igazi Ladás világot láttatott a közönséggel.


Egy mozgalmas falusi idill
Josef Lada 1957-ben, a 70. születésnapja előtt alig három nappal hunyt el Prágában, de a rendkívül sokoldalú és termékeny munkásságának köszönhetően a mai napig is töretlen népszerűségnek örvend Csehországban. Napjaink gyermekei és szüleik ugyanúgy szeretik a műveit, mint hajdanán. Ennek oka talán leginkább abban rejlik, hogy minden képe érthető és felettébb élvezhető, főként azért mert a művész elsősorban hétköznapi eseményeket, átlagos embereket ábrázolt. Népszerűségére jó példa, hogy 18 kis település, köztük a szülőhely Hrusice és a számunkra ismertebb Velké Popovice (lásd Kozel sör) 2000-ben egy Josef Lada nevezetű kistérséget hozott létre.


Egy Lada-féle tipikusan csehes kocsmajelenet
Ladát a kritikusai éppen azért bírálják, amiért mások szeretik. Képein nincs erőszak, nem jelenik meg a szexualitás, a fájdalom, a halál, hanem inkább egy ideálisnak nevezhető világ, amely ábrázolása sok „műértő” szerint túl veszélyes, nem eléggé realisztikus. Pedig főként a mai kegyetlen világban van igazán szükség egy kis menedékre, ahol megpihenhetünk, és ezt a menedéket nyújtják a kedvelői számára Lada rajzai, festményei.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése