Švejk,
ez a világ számtalan országában ismerősen csengő név,
Csehország legfőbb reklámarca, a legnépszerűbb cseh irodalmi
alkotás főhőse. A Jaroslav Hašek által leírt figuráról, a
cseh társadalomra kifejtett hatásáról, hős – antihős
szerepéről bizony köteteket lehet írni, de nekünk magyaroknak
Švejk egy kerek képű,
kissé pocakos, talpraesett és végtelenül megnyerő alak, akit
szeretünk. De vajon tudjuk-e, hogy ez a jól ismert arc, a nem éppen
daliás, de kedves alkat a maga látható formájában kinek is
köszönhető? Nos, ő nem más, mint Josef Lada, festő,
karikaturista, könyvillusztrátor, díszlettervező, rajz- és
bábfilmek alkotója, író és nem utolsó sorban a Švejk
művek illusztrátora, a XX. század egyik legkiválóbb és
legtermékenyebb cseh művésze.
 |
| Josef Lada |
Lada 1887-ben született a Prágához
közel fekvő Hrusice-ben. Szülei nem bővelkedtek anyagiakban, az
édesapja egyszerű cipészként próbálta a családját eltartani.
Az élet nem indult túl kecsegtetően a kis Josef számára, hiszen
gyermekkorában az egyik szemére csaknem száz százalékosan
elveszítette a látását. Felcseperedvén festőtanonc lett, persze
nem egy művészeti iskolában, hanem egyszerű szobafestő képzés
keretei között. Jóllehet a rajztehetsége hamar megmutatkozott, de
a szüleinek esélye sem volt, hogy képeztessék a fiukat.
Mindazonáltal úgy vélték, hogy a szobafestés mégiscsak közel
áll a művészethez, de legalábbis az elérhető szakmák közül a
legközelebb.
Az ifjú Josef azonban nem sokáig,
mindössze egy fél évig szagolta a festékek illatát, ehelyett
fogta magát és elindult a fővárosba szerencsét próbálni. Nos,
mondhatni ez nem jött össze neki, legalábbis nem rögtön. Első
alkalommal még szégyen szemre vissza kellett térnie Hrusicébe, de
nem adta fel, és második kísérletre már egy könyvkötőnél
sikerült is munkát találnia. Ugyancsak sokadjára, de sikerült
felvételt nyernie még egy prágai művészeti iskolába is. Első
rajza 16 éves korában jelent meg a Máj című lapban, ekkor még
ne sejtve, hogy ezt a munkáját még sok-sok ezer követi.
 |
| A derék katona a 20-as években |
Lada művészi karrierje kezdetén
sokféle stílusban alkotott, számos művészi álnév alatt.
Miközben elsősorban karikatúrákat, szatirikus képeket, rajzokat
készített a korabeli média számára, lassacskán kialakult az
önálló stílusa, amelyre kifejezetten jellemző a vastag fekete
vonal használata. Ez utóbbi onnan származhatott, hogy ebben az
időben csak az erősen kihúzott rajzot lehetett sok példányban
sokszorosítani.
 |
| A klasszikus arc |
Az alapvetően introvertált, de erős
jellemű és határozott fiatalember hamar beilleszkedett a
nagyvárosi közegbe, sőt a 20-as évek elején még egy anarchista
csoport tagja is lett, ahol megismerkedett Jaroslav Hašekkel az
íróval. Ez a találkozás hozta meg a régen várt áttörést,
elismerést. Lada 1920-ban gyerek könyv illusztrációs megbízást
kapott, majd a Hašekkel kialakult barátságának köszönhetően
hozzálátott Švejk a derék
katona képi megkomponálásához. Ezt a nemes és izgalmas feladatot
több évtizeden át meg-megismételte, hiszen a regény még három
olyan kiadásban jelent meg, amelyek illusztrációját szintén Lada
készítette. A négy kiadáshoz csaknem 1000 rajzot alkotott,
amelyeken nem csupán Švejk, hanem
a regény többi felejthetetlen alakja (Lukáš főhadnagy, Katz
tábori lelkész, Marek egyéves önkéntes) is formát kapott.
Érdekességként megemlíthető, hogy Švejk kinézete az
idők folyamán, ha nem is alapjaiban de azért megváltozott. A
szerző mondhatni újragondolta a cseh „hős” kinézetét.
 |
| A derék katona az 50-es években |
Josef Lada egyike volt a
legtermékenyebb művészeknek. Élete
során mintegy 15
ezer színes és fekete-fehér rajzot készített, 121 gyermekeknek
szóló könyvet illusztrált.
192 egyéb könyvbe is rajzolt, kilenc színházi előadásnak
tervezte meg a díszleteit, négy rajz-, illetve bábfilmet alkotott. Nem csupán illusztrálni szerette a
meséket, hanem ő maga is írt néhányat. Köztük a legismertebbek
Mikeš a beszélő kandúr alakja „főszereplésével” játszódó
történetek. Ez utóbbiak annyira népszerűek még a mai napig is,
hogy nem csodálkozhatunk, ha Csehországot járva sok-sok Mikeš
nevű fekete macskára bukkanunk.
 |
| Karácsonyi hangulatú Lada tájkép |
De Lada persze nem csupán grafikákat
készített. Keze nyomán számtalan olajfestmény, főleg tájkép
is született, és egyik legkedveltebb témája a karácsony volt.
Nem kevés cseh karácsonyi üdvözlőlapon szerepelnek a képei,
amelyeken a művész egy sajátos, mesés, idilli, mondhatni igazi
Ladás világot láttatott a közönséggel.
 |
| Egy mozgalmas falusi idill |
Josef Lada 1957-ben, a 70.
születésnapja előtt alig három nappal hunyt el Prágában, de a
rendkívül sokoldalú és termékeny munkásságának köszönhetően
a mai napig is töretlen népszerűségnek örvend Csehországban.
Napjaink gyermekei és szüleik ugyanúgy szeretik a műveit, mint
hajdanán. Ennek oka talán leginkább abban rejlik, hogy minden képe
érthető és felettébb élvezhető, főként azért mert a művész
elsősorban hétköznapi eseményeket, átlagos embereket ábrázolt.
Népszerűségére jó példa, hogy 18 kis település, köztük a
szülőhely Hrusice és a számunkra ismertebb Velké Popovice (lásd
Kozel sör) 2000-ben egy Josef Lada nevezetű kistérséget hozott
létre.
 |
| Egy Lada-féle tipikusan csehes kocsmajelenet |
Ladát a kritikusai éppen azért
bírálják, amiért mások szeretik. Képein nincs erőszak, nem
jelenik meg a szexualitás, a fájdalom, a halál, hanem inkább egy
ideálisnak nevezhető világ, amely ábrázolása sok „műértő”
szerint túl veszélyes, nem eléggé realisztikus. Pedig főként a
mai kegyetlen világban van igazán szükség egy kis menedékre,
ahol megpihenhetünk, és ezt a menedéket nyújtják a kedvelői
számára Lada rajzai, festményei.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése