Az előző blogbejegyzésünkben
„teleettük” magunkat, ideje hogy a sok finomságot leöblítsük
egy-két korsó finom seritallal. Kezdjük egy kis személyes
visszaemlékezéssel:
Valamikor a 2000-es évek közepe táján egy kollégákból álló csoport tagjaként jártuk Prága gyönyörű utcáit, tereit. Ahogyan az lenni szokott a sok battyogásban előbb-utóbb megéhezik az ember és eljön a kérdés, hol és mit együnk. A csoportunk egy része, nem túl nagy vállalkozó szellemről téve tanúbizonyságot a pizzériára mellett tette le a voksát, de mi páran el se tudtuk volna képzelni, hogy Prágában ne a cseh kulináris örömöket preferáljuk. És jól tettük...de még mennyire. Nem is elsősorban a finom étel, hanem a hozzá kért, számunkra addig ismeretlen márkájú barna sör miatt, melynek első kortya után a földi paradicsom érzése kerített minket a hatalmába. Nos, ez volt az első találkozásunk a Bernard-dal, amelyet ezt követően egyre sűrűbb „randevúk” követtek, és nem csak barnákkal, hanem más színűekkel is.
Valamikor a 2000-es évek közepe táján egy kollégákból álló csoport tagjaként jártuk Prága gyönyörű utcáit, tereit. Ahogyan az lenni szokott a sok battyogásban előbb-utóbb megéhezik az ember és eljön a kérdés, hol és mit együnk. A csoportunk egy része, nem túl nagy vállalkozó szellemről téve tanúbizonyságot a pizzériára mellett tette le a voksát, de mi páran el se tudtuk volna képzelni, hogy Prágában ne a cseh kulináris örömöket preferáljuk. És jól tettük...de még mennyire. Nem is elsősorban a finom étel, hanem a hozzá kért, számunkra addig ismeretlen márkájú barna sör miatt, melynek első kortya után a földi paradicsom érzése kerített minket a hatalmába. Nos, ez volt az első találkozásunk a Bernard-dal, amelyet ezt követően egyre sűrűbb „randevúk” követtek, és nem csak barnákkal, hanem más színűekkel is.
