2021. november 19., péntek

Pilsner Urquell tévhitek

Csehország közismerten a sör egyik hazája és leginkább azé a sörtípusé, nevezetesen a lágeré, amelynek felfedezése a XIX. század folyamán forradalmasította a világ sörgyártását. Ez a grandiózus változás elsősorban Plzeň (németül Pilsen) városához, az ott újonnan felépített polgári sörfőzdéhez és egy bizonyos Josef Groll bajor sörfőzőmesterhez kötődött. Ez az ifjú úriember ugyanis itt főzte le 1842-ben az első Pilsner Urquellt (ekkor még nem ezen a néven), a későbbi nagybetűs sört. Groll ezzel olyan utat jelölt ki, amelyen haladva világszerte a tömegek kedvelt italává tette a láger sört. Túlzás nélkül állítható, hogy az idők során a Pilsner Urquell (PU) emberek tízmillióinak kedvelt söre lett. Mindezen sörrajongók a PU kortyolgatása mellett  - a szorgos marketingesek immáron több mint másfél évszázados munkájának köszönhetően - a sörrel és a pilseni sörgyárral kapcsolatos történetekkel és legendákkal is megismerkedhettek. Ám ahogyan azt megszokhattuk, a legendák, történetek egy része jellemzően csak merő agyszülemény, esetenként pusztán a marketingeseké, akik így próbálták és próbálják a terméküket eladhatóbbá, kedveltebbé, vonzóbbá tenni. Eme pici cikkünkben néhány Pilsner Urquell (csehül Plzeňský Prazdroj, avagy a „pilseni ősforrás”) legendáról „rántjuk le a leplet”, pontosabban némi kiigazításokkal élünk. Ezek a kiigazítások egyáltalán nem csorbítják a PU megérdemelt nimbuszát, jelenlegi és múltbeli érdemeit, ám azokat elolvasván talán némi érdekes plusz sörtörténeti információval lehetünk gazdagabbak. Lássuk hát a Pilsner Urquell vonatkozású tévhiteket:

Pilsner Urquell az U Pinkasůban

A mai Pilsner Urquell ugyanolyan, mint az első pilseni sörgyári főzet volt és a sörgyár már a kezdetektől csak ezt a sört állította elő.
„A Pilsner Urquellt már 1842 óta készítjük ugyanabban a sörgyárban változatlan recept alapján.” Imigyen szól a Dreher Zrt. honlapján a Pilsner Urquellről szóló reklámszöveg. Jól hangzik ez a kijelentés, és ebben a formában még igaznak is mondható. Ám érdemes tudni, hogy nem csak egyetlen pilseni sör készült a gyárban. Már Josef Groll, a PU szülőatyja 1842-43-ban nem egy, hanem kétféle sört főzött. Az egyik a 12-es Balling fokú (főzés előtti szárazanyag tartalmat jelző érték) ležák sör volt, a másik pedig egy 10-es gyengébb vyčepní. Kezdetben ez utóbbiból eleinte jóval többet készítettek, mint a mai 12-essel „ekvivalens” elődéből. A sörtöbbféleség később is jelen volt a főzde életében. 1907-ben például a sörgyárban háromféle sört állítottak elő. Az egyik egy 11-es láger volt, amit téli sörnek is hívtak, a másik a 12-es, amely a mai PU-val valóban egyenértékű lehetett és a harmadik egy 13-as, tengerentúli exportra szánt sör volt.

Josef Groll

Az első pilseni sör megalkotásához is már Saaz, azaz Žateci komlót használtak.
A Pilsner Urquell változatlanságának nimbuszához természetesen hozzátartozik az is, hogy az alkotói ma is ugyanazon térségekből származnak, mint anno. Ezért is „terjedt el” a tévhit, hogy a PU-t már a kezdetektől fogva nem csupán cseh, hanem egyenesen a leghíresebb cseh komlótermesztő vidék, azaz Žatec (németül Saaz) környéke komlójának felhasználásával készítik. Nos ez az állítás sem teljesen igaz, de azért nincs nagy eltérés. Az első söröket, pontosabban az első két-három év során a söröket nem Žatec hanem a mai Mariánské Lázně (akkortájt Marienbad) szomszédságában lévő Mníchov településről, egész pontosan Josef Fischbach ültetvényéről származó komlóból készítették. Ám 1844 óta valóban žateci (saaz) komló adja a PU oly kedvelt kesernyés aromáját.

Žateci (saaz) komló


Az első söröző, amely Pilsner Urquellt csapolt Prágában az U Pinkasů.
Aki Prágában jár és kedveli a Pilsner Urquellt előbb utóbb felkeresi a kultikus U Pinkasůt, amely a közhiedelem szerint az első prágai söröző volt, amely csapra verte az új pilseni sört (
1843. április 7-én). Nos ez annyiban igaz, hogy Jacob Pinkas valóban az első olyan sörözőt üzemeltette, amely a mai napig is áll, és Pilsner Urquellt ad vendégeinek. Ám az első prágai söröző, amely PU-val ajándékozta meg a mai cseh főváros sörszerető közönségét egykor a Karlová és a Liliová utcák sarkán állott. A Karel Knobloch üzemeltette U Modré Štiky (a Kék csukához) ugyanis már 1842 végén is csapolta a pilseni sörújdonságot. Amúgy az első PU-t Plzeňben 1842. november 11-én, a Szent Márton napi vásáron a Három Fehér Rózsához, az Arany Horgonyhoz címzett, valamint a „Hanes” sörözőkben verték csapra. 

U Pinkasů

Az első Pilsner Urquell főzéséhez az élesztőt egy szerzetes csempészte ki egy bajorországi kolostorból.
Nos ez a legenda is lehetne igaz, de egyáltalán nem az. Az első adag élesztőt bizony mezei egyszerűséggel megvásárolták. A szerzetes csempésztevékenysége már csak azért sem volt ekkor tájt lehetséges, mivel Napóleon szekularizációs lépéseinek köszönhetően a bajor kolostorok és azok sörfőző műhelyei éppen nem működtek.

 

Pilsner Urquell, a SÖR

A Pilseni Polgári Sörfőzdét német polgárok alapították, hiszen Plzeň ekkortájt maga is egy német többségű város volt.
Nos ez a szintén gyakorta fel-felbukkanó vélekedés csak némi pontatlan alappal bír. A városban a történelme során valóban egy igen befolyásos német kisebbség élt, és a frissen alapított sörgyár tulajdonosai között is sok német nemzetségű volt. Ám Plzeň a történelem során folyamatosan jelentős cseh többséggel bírt, a cseh és a német lakosok aránya 5-6 az 1-hez alakult egészen a második világháború végéig, az ország német nemzetiségű lakosságának kitelepítéséig. A sörgyár mintegy 250 sörfőzési joggal rendelkező tulajdonosai többsége pedig cseh nemzetiségű polgár volt. A sörfőzdében jellemzően együtt használták a cseh és német nyelvet is. Ám ez a legenda annyiban igaz, hogy volt egy pilseni sörgyár, amelyet éppen a Polgári Sörfőzde ellenében hoztak létre még 1869-ben, és amely tisztán német tulajdonban állt, büszkén hirdetve a német nacionalista eszméket. Ez a sörgyár a 1919-ig Kaiserquell néven gyártotta le söreit, majd ekkor átváltott a mai napig ismert Gambrinus márkanévre. A sörgyárat az egymás közti vetélkedésben végül „győztes” Pilsner Urquell 1932-ben bekebelezte.

Kaiserquell

A láger sör feltalálása Martin Stelzernek és Josef Grollnak köszönhető.
Josef Groll a bajor származású sörfőzőmester szerepe elvitathatatlan a láger sör kifejlesztésében. Ám időnként a sör elkészítése kapcsán felmerül Martin Stelzer neve is, aki építész lévén kétségkívül fontos szerepet töltött be az új sörfőzde kialakításában, ám igen keveset adhatott magához a sörhöz. Az bizonyos, hogy a pilseni polgárok őt kérték fel az új sörgyár megalkotására, és ő volt, aki a sörgyárba invitálta a fiatal Josef Grollt. Stelzer nevéhez fűződik emellett a város régi zsinagógájának, a Kis Színháznak és némi meglepetésre a későbbi Gambrinus Sörgyár megépítése is.

Martin Stelzer

A cikk megírásához alapvetően Evan Railnek, a kaliforniai születésű ám Csehországban sok éven át élő és alkotó szerzőnek a Pilsner Urquell alapításáról szóló, a Brit Sörtörténeti Társaság lapjában megjelent írása nyújtotta a segítséget. Köszönjük!

Változik a külcsín, de a belbecs régi

 

2021. november 16., kedd

Klokoty, a tábori zarándoktemplom

A külföldön-belföldön járó mezei turista gyakorta követ el egy klasszikus „hibát”. A helyi ismeretszerző, látványosság néző útja során csak az útikönyvekben jelzett „legfontosabb” épületeket, nevezetességeket tekinti meg, de már energia, vagy lelkesedés hiányában nem szán időt azok szűkebb-tágabb környezetének megtekintésére. Pedig az esetek többségében olyan érdekességek vagy szépségek bújnak meg valahol nem is messze a háttérben, melyek meglátogatása felettébb lélekmelengető vagy akár életre szóló élményt nyújt.

Klokoty

Ez jutott eszünkbe akkor is, mikor a dél-csehországi Tábor városában néhány napot töltve, a „kötelező” városnéző útvonal teljesítését követően lesétáltunk az egykori huszita Tábor hegyről a Tismenicky (Košínsky) patak völgyébe, ahol a nyári napmelegben is kellemesen hűvös sétaösvények várnak az árnyra és a természet csendjére áhítozókra. Miközben a Jan Žižka egykori huszita vezérről elnevezett bástya alatti zöldben, a Josef Holeček íróról, fordítóról elnevezett parkban sétálgattunk, feltűnt, hogy egy kis hídon át olykor-olykor pár helyi, vagy turista kel át a keskeny patak túlsó oldalára, majd egy meredek emelkedőn felfelé veszi az útját. Az erős kaptató ugyan egyáltalán nem vonzott minket, ám annál inkább felkeltette az érdeklődésünket, hiszen miért is menne fel bárki is, ha nem érné meg neki? Így a sokszor használt „nincs más hátra, mint előre” jelmondat mentén mi magunk is nekivágtunk megmászni a völgyet határoló túlsó domboldalt.


Úton a zarándoktemplom felé

Amint a rövid kaptatón igencsak lassan haladva, a fonnyadt tüdőnket és az erősebb terheléshez nem éppen szokott szívünket „életre keltve” caplattunk felfelé egyre izgalmasabb látvány tárult elénk. Ugyanis a völgy felől érkező zarándokokat lelkesen üdvözlő Nepomuki Szent János kápolnácskához érve egyúttal megpillanthattunk egy csodás épületet is. Miközben haladtunk a stációkkal és hársfasorral szegélyezett utunkon a falakkal körülvett sok tornyú szépség is egyre inkább feltárulkozott előttünk.




Tíz torony
Hamarosan meg is érkeztünk a Klokotyhoz vagy más néven a Tábor-Klokoty római katolikus zarándok templomhoz. Klokoty nevét vagy a területen egykor nővő hólyagfákról vagy az itt kibuggyanó gyógyító erővel bíró forrásról kaphatta. Ez utóbbi fölé emelték az ún. Dobrá Voda (Jó víz) kápolnát. A délről a Lužnice folyó által határolt Klokoty már a kora középkor óta zarándokok sokasága által felkeresett szent terület volt s a hely vonzásához egy Szűz Máriáról szóló legenda is hozzájárult.

Dobrá voda kápolna

A Kotnov lovagok alapította XII. századi fatemplomot idővel gótikus templom váltotta fel, de a kezdeti fejlődés azonban a husziták megjelenésével megakadt. Nagy csapás érte a templomot, hiszen a szemközti, addig be nem népesített dombra erődöt, majd várost építtető trocnovi Jan Žizka táborita hívei nem értékelték túl nagyra a római katolikus szomszédot. Sem az épület, sem a hívek nem úszták meg tragédia nélkül. A husziták bukását követően azonban a megtépázott Klokoty lassan magához tért. 1520-ből származó írás szerint a romok helyén egy sértetlen Szűz Mária képre bukkantak, ami több, mint bíztató jel volt az építendő, később természetesen Szűz Máriához felszentelt új templom jövőjével kapcsolatban.


Bejárat a templom udvarába

A mai napig álló, más templom társaitól erősen különböző épületegyüttest a XVII. század végére tulajdonossá váló montserrati bencés rend 1700 körül alapította a már említett előd helyén. Az immáron hosszú évtizedek óta Habsburg uralom alatt álló cseh földeken, az ellenreformáció, rekatolizáció lendülete természetesen még olyan városokban is fénykorát élte, mint Tábor az egykori huszita főváros. Így nem csoda, hogy a város gazdag arisztokratái és jómódú kereskedői jelentős összegeket áldoztak egyházi épületek emelésére. A bencés rend vezetője Didaco di Converonak így a pénz megszerzése nem volt oly nehéz feladat, mikor meghirdette az új zarándoktemplom építését. A munkálatok elvégzése azonban már nem bizonyult oly egyszerűnek, így mintegy tizenhárom éven át tartott amíg végeztek. Ennek oka nagyrészt abban is keresendő, hogy a templomhoz a korszak egyik legzseniálisabb építésze, Jan Blažej Santini meglehetősen intelligens, ám eléggé bonyolult munkái adták az ihletet, ötletet.

A zarándoktemplom és környezete alaprajza

Magát a templom főépületét 1714-re fejezték be, majd fokozatosan bővítették a mai falakkal határolt, komplex szerkezetű formájára. Így született meg 1743-ra az a mű, amely az európai barokk építészet ékköveivel összevetve is kiállja a próbát. Erre az évre készült el a templom főoltára is, melyet a híres prágai aranyműves, Franz Josef Seitz alkotása. A tíz gyönyörű toronyban tizenegy harang található, melyek közül a legrégebbi 1508-ból származik. A központi Szűz Mária-templom körüli kerengőt 1723 és 1730 között építették.


A templom körüli kerengő

Klokotyban ma is aktív vallási élet folyik, helyi hívők látogatják, zarándokok keresik fel és persze a magunk fajta turisták is, akik itt a hívők sokaságához hasonlóan egy kis békére és szépségre lelnek. Zárásként megjegyeznénk, hogy a zarándoktemplom természetesen nem csak a cikk elején említett módon közelíthető meg, a cikk elején említett meredek kaptató csupán a legrövidebb út a belváros felől.