A cseh földek története dióhéjban I. – A kezdetek

A történelem laikus kedvelői számára a cseh földek vagy talán pontosabban fogalmazva a cseh korona országainak története önmagában is rendkívül izgalmas. Ám ha lépésről lépésre feltárjuk a teljes képet némileg meglepve vehetjük észre, hogy az mennyire hasonlít Magyarország történelmére, milyen sok a hasonlóság, a párhuzamosság a két nemzet sorsának alakulásában. Rácsodálkozhatunk arra is, hogy a cseh-morva nemzet és a magyarság között milyen sok közvetlen találkozási pont volt a múltban, melyek többségéről talán nem is hallottunk még eddig. Ezek a találkozások ugyan időnként a kelleténél harciasabbra sikeredtek, de jobbára igen békésen zajlottak. A cseh történelemről szóló cikksorozatunkban lépésről lépésre szeretnénk egy történetet elmesélni, emellett ugyancsak szeretnénk egy-két kisebb sztereotípiát, tévhitet enyhíteni, felszámolni. Mivel lehetetlen feladat lenne valamennyi történelmi eseményről részletesen szólni, ezért egy-egy korszakból igyekeztünk kiragadni az érdekesebb vagy magyar szempontból izgalmasabb történéseket. Ám ez óhatatlanul is áldozatokkal járt így, ha úgy érzik, hogy pár akár fontosabbnak vélt történés kimaradt, esetleg éppen csak megemlítésre került, akkor az nem a véletlen, hanem a kényszer műve.

Előlről

210 éve vívták az Austerlitzi csatát I. – Az ütközetig vezető út

Brno-tól alig 20 kilométerre keletre fekszik Slavkov u Brna álmos kisvárosa, amely minden év december első napjaiban nyüzsgő élettel telik meg. Különböző nemzetek korabeli színes egyenruháját viselő korosabb és fiatalabb katonák és a hadtörténetért lelkesedő látogatók seregei lepik el a városkát és a környékét. Évente mintegy 30-40 ezer ember érkezik ide nem csupán Csehország egyes tájairól hanem mind a közeli mind a messzebb fekvő országokból is. Ilyenkor emlékeznek meg ugyanis arra az ütközetre, amelyet a város régi német neve alapján Austerlitzi csataként ismer szinte az egész világ.

Slavkov u Brna kastélya

Éljen május elseje, avagy a munka ünnepének története Csehországban

Itt van május elseje, az a hivatalos állami ünnepünk, amelyhez sokan sokféle módon, de gyakorta valamiféle távolságtartással viszonyulunk. Egy felől örülünk annak, hogy ezen a napon többnyire nem kell dolgoznunk, másfelől azonban nem biztos, hogy értjük és végképp nem érezzük, hogy mit is kellene most ünnepelnünk. Május elsejének ünneplése, értelme, fontossága az idők során folyamatosan változott, ezért érdemes egy kicsit tüzetesebben megnézni, hogy miként is alakult a munka ünnepének története Csehországban, amely nagy mértékben hasonlít a magyar történésekhez.

Amint az köztudott, május elsejét, a munka ünnepét az 1886-ban, Chicagóban lezajlott többnapos sztrájkhoz és közel 350 ezer ember részvételével lezajlott, számos áldozattal járó tüntetéssorozathoz kötjük, amely egy akkor már több mint fél évszázada zajló küzdelem egyik fontos állomása volt. A XVIII-XIX. században zajló ipari forradalom egy új társadalmi osztály kialakulásához vezetett, nevezetesen a munkásokéhoz. A gyárak tulajdonosai, igazgatói akkortájt (sem) bővelkedtek szociális érzékenységben, így nem volt éppen ritka a dolgozóik 14-16 órán keresztüli robotoltatása, tekintet nélkül arra, hogy férfi, nő vagy éppen gyerek az illető. A munkakörülmények gyakorta embertelenek voltak, szociális jogok (pl. szabadság, biztosítás) nem léteztek, a szerény fizetésből az emberek pedig csak rendkívül rossz életkörülményeket tudtak biztosítani maguknak. Természetes módon ezen a munkások próbáltak valahogyan, összefogással, szervezkedéssel változtatni, és az 1820-as évektől kezdve, lassan de biztosan már olyan tényezőkké váltak, amit nem lehetett egyszerűen csak figyelmen kívül hagyni. 1842-ben megszülettek az első angliai gyári törvények, lassan kezdtek áttérni a 10 órás foglalkoztatásra, 1856-ban pedig az ausztráliai Melbourne-ben a felvonuló építő munkások pedig már a nyolc órás munkát is kiharcolták maguknak. De a világ számos pontján sokkal lassabban zajlottak a folyamatok. Ezért is került sor a már említett 1886-os eseményre, amelyet követően a hatóságok több munkás „anarchistát” is elfogtak, és néhányukat halálra is ítéltek. A letartóztatottak között volt a cseh Josef Boleslav Pecka emigráns költő, egy anarchista magazin szerkesztője is.