Zarándokút Prágából Hájekbe

Aki megfordult már Prágában a Strahovi kolostor csodás Szűz Mária mennybemenetele-templománál, illetve a Loretánál, az talán nem is sejtette, hogy egyben egy régi zarándokút kezdő állomásánál áll. Egy olyan zarándokútnál, amelynek 20 megállóját egykoron egyforma kialakítású, magas kőstáció, s egyben képfülke jelezte. Ez a Poutní cesta Hájek, azaz a Hájek zarándokút, amely a közép-csehországi kerületben fennmaradt három egykori barokk zarándokútvonal közül a legfiatalabb, de a stációk méreteit tekintve a legimpozánsabb.

A fehérhegyi stáció

Cseh kisüzemi sörfőzdék 12 – Közép-Csehországi kerület 1.

Időben hosszúra nyúló sorozatunkban már csak két csehországi kerület (mondhatni megye) kisüzemi sörfőzdéivel nem foglalkoztunk. A kettő közül az egyik a csodálatos Prága városát körülölelő Közép-Csehországi kerület, a Středočeský kraj. Akárcsak a cseh fővárosban, úgy a közvetlen környezetében is gomba módra szaporodnak a kisebb-nagyobb sörfőzdék, jelenlegi számuk egész pontosan 43, amelyből 11 sörgyárnak minősül, míg 32 kisüzemi sörfőzdének. A nagyobb méretű sörgyárak a következők: Bakalář, Ferdinand, Herold, Hubertus, Klášter, Lobkowicz, Nymburk, Kozel, Podkováň, Únětický és a Královský pivovar, más néven a Krušovice. Ugye milyen ismerős nevek, nem csoda, hiszen a legtöbb sörgyár termékei megtalálhatóak egy-egy budapesti söröző stabil kínálatában is. De most ne foglalkozzunk velük, jöjjenek a kicsik, nagy számuk miatt természetesen több részletben.

Chýně - Pivovarský dvůr

Idézet és pár kép XXXIV. - Jiří Kratochvil: Kushadj, bestia!

Jiří Kratochvil 1940 januárjában született Brünnben. Ahogyan azt látni fogjuk a karrierje szempontjából talán nem is „választhatott” volna erre az eseményre rosszabb időpontot. A tehetséges fiatalember 1963-ban végezte el a Prágai Károly Egyetem filozófiai fakultását, majd ezt követően tanárként és archiváló munkatársként dolgozott. Megbecsült értelmiségi pályafutásának azonban hamarosan vége lett hiszen 1968-ban, a Prágai tavaszt követően, az alig 28 éves ifjút rendszer ellenessége miatt a „normalizálás” korszakát élő kommunista Csehszlovákiában évtizedekre tiltó listára tették. Csak a végzettségétől igen távol eső munkát vállalhatott, így lett az elkövetkező húsz évben egyebek között darukezelő, segédmunkás, éjjeliőr, telefonkezelő, fűtő. Mindez azonban nem gátolta meg Kratochvilt abban, hogy élményeit, gondolatait papírra vesse, ám a regényei kiadására még sokáig várnia kellett. 1989-ben, a bársonyos forradalom fémjelezte rendszerváltás éve után jött el végre a régen várt idő, mikor hivatásos íróként is a nyilvánosság elé léphetett. 

Jiří Kratochvil

Séta a Lány-i kastély parkjában

Mindenek előtt érdemes leszögezni, ezúttal sem a gyengédebb nem képviselőiről szól írásunk, hiszen a Prágától nyugatra mintegy 40 km-re fekvő Lány városkának természetesen nincs köze a lányokhoz, sőt! Amint azt látni fogjuk a kicsi település s kastélyának története jóval inkább kötődik az ország sorsát igazgató nagy hatalmú férfiakhoz és kevésbé a hölgyekhez. 

A Lány-i kastély

Csehország drón „szemmel”

Amióta világ a világ az ember törekszik környezete felfedezésére, és a látottak rögzítésére. Kezdetben csupán rajzokon örökíthette meg mindazt amit a két szemével látott, majd a technika fejlődésével már bővebbé váltak a lehetőségei. Ma, az okos telefonok korában a fényképezés, a mozgókép felvétel készítés már nem ördöngösség, sőt nem is úri huncutság. Szinte a napi élet részeként fotózunk, videózunk persze különböző minőségben, mindenki a maga tehetsége, technikai háttere, lelkesedése szerint. Folyton keressük a lehetőséget, hogy egy-egy témát olyan szemszögből láthassuk és láttathassuk amely csak keveseknek adatik meg. Az elmúlt pár évben a korábban csak katonai célokra használt pilóta nélküli repülőgépek, közkeletű nevükön a drónok váltak a filmezők új kedvenceivé, hiszen ezek a kamerával felszerelhető masinák ma már megfizethetőek, aránylag könnyen kezelhetőek és használatuk révén olyan látványban részesülhetünk, amely eddig csak a madaraknak adatott meg.



A (dačicei) kockacukor története

"Hány cukorral a kávét?" - hangzik el nem csupán Tandori Dezső versében ez a rövidke kérdés, hanem nap mint nap sok százezer alkalommal a konyhában, ebédlőben, kávézóban, étteremben és megannyi más helyen. És ekkor még csupán Magyarországról beszélünk, hiszen szerte a világban felbecsülhetetlenül sokszor érdeklődnek ily módon az éppen kívánt cukor mennyisége felől. De miért is olyan természetes számunkra ez a hány cukorral kérdés, amikor alapvetően egy kristályos, mondhatni homok szerű anyagról beszélünk? A válasz persze egyértelmű, hiszen még a mai mézzel, mesterséges édesítőszerrel tarkított, kis porciókban zacskósított, a „fehér cukrot” amúgy is közellenségnek nyilvánított világunkban is a cukor egyik vezető „mértékegysége” a kocka. Bizony, bizony a kockacukor a mostani cikkünk témája, és hogy mi köze is van Csehországhoz arra hamarosan fényt derítünk. De előbb szóljunk egy pár szót magáról a cukorról, pontosabban annak történetéről.
Kockacukor emlékmű Dačicében