Prága, a parkok fővárosa

A mai urbanizált világunkban kulcsfontosságú a városok élhetőségének megőrzése. Ez azonban egyáltalán nem csak az infrastruktúra megteremtését, fenntartását jelenti, hanem a városban alapban halmozottan hátrányos helyzetben lévő természeti környezetét is. A városi levegő minőségének jobbítását nem csupán a közlekedési eszközök modernizálásával, a dízel (és benzin) üzemű gépjárművek korlátozásával, a fűtési rendszerek korszerűsítésével stb. érhetjük el, de kiemelten fontos a zöldfelületek megőrzése, sőt kiterjedésének jelentős növelése is. Az évente több ezer, sőt nem túlzás azt állítani, hogy tízezer budapesti ember halálát okozó szálló porterhelés csökkenthető a por számottevő részét felfogó fák ültetésével, parkok és egyéb zöldfelületek kialakításával. Persze tudjuk, a fákkal, a fűvel csak a macera van szemben az egyszer lerakott térkővel és aszfalttal-betonnal. A fáknak a tél közeledtével lehull a lombjuk és ezzel bizony kezdeni kell valamit, gyakorta kényelmetlenül besötétítik a sok tízmillió forint értékűre duzzadt lakásunkat, házunkat, időnként le kell vágni róluk a nem megfelelő irányba növő, vagy éppen elszáradt ágakat. A füves területeket időnként nyírni kell, a virágos parkok pedig ennél még több gondozást is igényelnek. Csupa nyűgös feladat az önkormányzat, a gondnok vagy éppen a háztulajdonos számára. Ám mindazon felelős vagy éppen felelőtlen döntéshozótól csak annyit kérnénk: miután távozik a légkondis munkahelyéről, s mielőtt beülne a szintén klímás kocsijába, hogy a légkondis házához megérkezzen, legyen olyan kedves és sétáljon egyet a főváros napsütötte, árnyék és olykor levegőmentes beton-térkő-aszfaltdzsungelében, és így talán ráeszmél a városi zöldfelületek fontosságára. 

Tíz a több, mint száz prágai park közül. (Kafkadesk)

Borozzunk Csehországban!

Szerte Csehországban egyre népszerűbb a borfogyasztás. Erről nem csupán a statisztikák árulkodnak, hanem a vendéglátóhelyek egyre kifinomultabb borválasztéka, valamint a sorra nyíló „vinotékák”, azaz borszaküzletek növekvő száma is. A sörök hazájában bizony terjed a borivás, és az elkortyolt bor túlnyomó többsége a cseh borászatok terméke. Ugyan Csehországba ezer tonnaszám importálják a szőlőt, hiszen az igényeket kielégítő mértékű hazai bortermeléshez nem áll rendelkezésre elegendő alapanyag, ám a nevesebb és a minőségre kicsit is igényesebb borászatok természetesen a saját maguk által termesztett szőlőt használják fel a gyakran tájjellegű, speciális szőlőfajtából nyert boraik elkészítéséhez. A szólás szerint a morva, s leginkább a délmorva lélek megértéséhez le kell menni a borospincékbe, meg kell kóstolni a műveikre méltán vagy éppen nem annyira méltán büszke borászok italait. Ha nem akarjuk a torkunkat valami lőrével bombázni, érdemes a vásárlás előtt a borminősítő márkajelzéseket keresni a palackon. Ilyen például a VOC címke, amely garantálja, hogy minőségi borhoz juthatunk.

Cseh (morva) borok