Nincs Csehország Škoda nélkül?! - II. rész: A Škoda történet 1900-tól

Folytatjuk a Škoda család, a Škoda vállalatcsoport történetével foglalkozó cikkünket. Emil Škoda halála után a cég részvénytársaságként működött. Fia, Škoda Károly (Karl von Škoda) örökölte a telepet, amely ekkor már 1100 tisztviselőt és 25 ezer munkást foglalkoztatott. Az új tulajdonosnak, aki modernizátor is volt egyben, leghíresebb találmánya a 30,5-ös mozsárágyú volt, amelyet a világháborúban többek között a belgiumi várostromnál és a gorlicei áttörésnél alkalmaztak a központi hatalmak. A 30,5-ös a korszak egyik legmodernebb és leghatékonyabb ostromfegyvere volt. Jelentősen hozzájárult a Monarchia katonai kezdeti sikereihez az első világháború során. Ekkortájt a Škoda volt a Monarchia legnagyobb hadiipari üzeme.

A híres, hírhedt 30,5-es.

Érdemeiért a császár még 1914-ben báróvá s három év múlva az urak háza tagjává nevezte ki. Škoda báró ugyanekkor részt vett a győri magyar ágyúgyár alapításában is. Az első világháborút követően az új Csehszlovák államban Károlyt rávették arra, hogy jóval az ára alatt adja el az államnak a gyárát (pontosabban a többségi részvényeit). Maga a lépést nem lehetett meglepetésnek tartani, hiszen az új országnak mind gazdasági, mind nemzetbiztonsági szempontból szüksége volt erre a nehézgépipari vállalatra. Škoda a kényszerű eladást követően visszavonult Bécsbe, majd 1929-ben, mindössze 51 évesen elhunyt. A vagyonát három gyermeke (Emil, Karl és Hedwig) örökölte, akik közül kettő gyorsan el is herdálta a rá jutó részt. A továbbiakban a családnak már nem volt köze a Škoda történetéhez. A Žinkovy kastély azonban egészen 1945-ig a család tulajdonában maradt. De térjünk vissza magához a Škoda gyárhoz.

Karl Škoda

A két világháború között a gyárban a Prága–Bécs–Párizs tengely mentén a francia Schneider-Creuzot vette át a részvénytöbbséget s több utódállamban, mindenekelőtt Romániában alapítottak a Škodának fiókokat. Ez a cég ma több átalakulást követően Schneider Electric néven ismert. Továbbra is a hadiipar volt a főprofil, de fontos lépést jelentett a személy-, tehergépkocsi, autóbusz gyártás elindulása is, melynek során a Škoda egyesült a már évtizedes tapasztalatokkal bíró Laurin&Klement céggel. Az autógyártás 1930-ban önállósodott és autóipari részvénytársasággá lett az autógyártási ágazat a Škoda konszernen belül.

Egy klasszikus Škoda

Ez a Škoda Autóipari Részvénytársaság a második világháborúban beolvadt a német Hermann-Göring cégcsoportba, de egyúttal a Škoda vállalatcsoport egésze a hadiipari termelés termelés központjává vált. 1946-ban az immáron kommunista Csehszlovákiában úgy döntöttek, hogy több részre osztják a Škoda vállalatcsoportot. Minden egyes rész külön termékkörrel foglalkozott, mint pl. autógyártás, vagonok, teherautók, erőmű berendezések stb. A Škoda 1978-tól konszernné vált, és Kelet-Európa egyik legnagyobb ipari konglomerátuma lett.

A Škoda művek 1945-ben

A rendszerváltást követően az autóipari részt gyorsan privatizálták és 1991 áprilisától a Volkswagen csoport részeként öregbíti tovább a Škoda nevet. A cégcsoport további részénél egy állami menedzsment vitte tovább az irányitást, újraszervezve a holdingot, majd az állam eladta a 49%-át egy rejtett tulajdonosi struktúrával rendelkező holland cégnek. 2010-ben teljes felvásárlást követően a holding eladta a szétdarabolt ipari részcégeket. A jelenlegi főbb Škoda utódok a Doosan Škoda Power (Dél‑Korea) (energetikai berendezések), a Škoda JS (nukleáris ipar), Škoda Transportation – közlekedési járművek (villamos, mozdony, metró), a Pilsen Steel, a TS Plzeň a.s., Czech Precision Forge a.s. stb. Az egykori Škoda birodalom ugyan már több részletben, de továbbra is jelen van és egyes területeken dominál a mai Csehországban. Erről még talán Emil Škoda sem álmodott legoptimistább napjain sem.

Nincs Csehország Škoda nélkül?! – I. rész: Emil Škoda munkássága

Ugyan nem szeretünk írásainknak a kattintásvadászat felé erősen elhajló cikk címeket adni, de ezúttal mégis kivétellel élünk. Tesszük ezt azért, mert van egy olyan név a cseh gazdaság és azon belül is az ipar egyes kulcsfontosságú ágazatainak történetében, amely a mai napig meghatározó és az elmúlt két évszázad alatt világszerte ismertté és megbecsültté vált. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy egykoron a mai cseh ipart egyetlen ember munkássága alapozta meg. Ő pedig nem volt más, mint Emil Škoda. Cikkünkben róla, majd örököseiről és a család fajsúlyos hagyatékáról próbálunk röviden szólni.

Emil Škoda

Kezdjük azzal, hogy Emil Škoda - akinek a neve amúgy azt jelenti, hogy kár vagy veszteség - 1839-ben született Plzeňben, egy gazdag cseh család tagjaként. Prágában és Karlsruheben gépészmérnöknek tanult és mivel a mai Plzeň (németül Pilsen) a XIX. században a Habsburg Birodalom egyik legdinamikusabban fejlődő ipari központjának számított, nem csoda, hogy Emil is ebbe az irányba képzelte el pályafutását. Tette ezt a szülei elképzelése ellenére, akik inkább az apját követve orvosi karriert szánták neki. Ám ő a céljai elérése érdekében bejárta Európa és Észak-Amerika számos neves ipari létesítményét, megfordult Angliában, Franciaországban, Poroszországban közben kellő inspirációt szerezve terveihez. 1866-ban főmérnökként helyezkedett el Plzeňben gróf Waldstein-Wartenberg gépgyárában, ahol főként tartályokat, öntöttvas alkatrészeket gyártottak cukorgyáraknak, sörfőzdéknek és bányáknak. Három évvel később jelentős családi támogatással, közte a rendkívül neves és elismert, Bécsben praktizáló orvos unokatestvére (Josef) segítségével 1869 június 12-én megvásárolta az üzemet, amelyet azon nyomban elkezdett fejleszteni. A feljegyzések szerint Emil Škoda rendkívül szigorú, de innováció-orientált vezető volt. Nagy hangsúlyt fektetett a mérnöki képzésre és a kutatás-fejlesztésre, ami akkortájt még nem volt általános az iparban. 1871-ben megunva a nőtlenséget megházasodott, feleségül vette a gazdag Hahnenkamm család lányát, Herminát akitől egy fiuk mellett három lány született. Érdekességként megemlíthető, hogy közülük Hermina Juliana von Škoda, férjezett nevén Lauer ismert író lett és 1966-ban Magyarországon, Kisbéren hunyt el.

Hermina Juliana von Škoda

 
A Škoda gyár közben rohamosan fejlődött. 1878-ra a fegyvergyártás mellett a gépészetre is összpontosított, és összesen 25 cukorgyár, valamint 11 malátaüzem és sörfőzde berendezéseit gyártotta. Ezt követték a bányák, kohók és hengermalmok gépei, ráadásul ezeknek a termékek nemcsak a Monarchiában, hanem a műszakilag fejlett Németországban is megjelentek. Emil 1886-ban egy új acélgyárat építtetett, majd fokozatosan tovább bővítette a termékskálát. Előbb vasútipari fejlesztésekbe, mozdonyok és turbinák gyártásába szállt be, majd a hadiipar nyújtott számára jelentős megrendeléseket. A modern acélöntési technológiák kifejlesztésével főként a Császári és Királyi Haditengerészet számára készített nagy kaliberű ostromágyúkat és lőszereket, hajóalkatrészeket. De emellett a vállalata erősen exportorientált is volt. Szállított termékeket nemcsak a Monarchiának, hanem akár az Oszmán Birodalomnak és más országoknak is. Fontos megemlíteni, hogy a gyár nemcsak ipari, hanem egyúttal szociális központ is volt, mivel Škodától nem állt távol a társadalmi érzékenység sem. A munkások számára lakásokat építtetett, iskolákat és kórházakat támogatott, így végeredményben kialakult egy teljes „város a városban” jellegű ipari közösség, mely az ipari mellett egy igazi szociális központ is volt.

Az eredeti Škoda részvény

A vállalat jelentősége olyan nagyra nőtt, hogy Emilt lovaggá ütötték. Az immáron Emil Ritter von Škoda báró 60 évesen megalapította a Škoda Műveket (Works), mint részvénytársaságot. Ő maradt a többségi tulajdonos, ám alig egy évvel később, 1900-ban vélhetően a testi, lelki problémák, a túlterheltség és depresszió következtében vélhetőleg öngyilkos lett. Ez ugyan nem teljesen bizonyított, mindenesetre így szólt egy korabeli magyar újság gyászhíre: „Skoda Emil, a pilseni vasöntőgyár tulajdonosa, ma reggel Gasteinból Bécsbe menet, a vasúti kocsiban hirtelen meghalt. Skoda nevét a délafrikai háborúban sokat emlegették, mert különösen az ő gyára volt az, amely a búrokat ágyúval látta el.”

De eddig tartott a cikkünk első része, hamarosan folytatjuk!

Eltűnőben a cseh regionális sörgyárak?

Mint minden írás címének, így e cikknek is kellően hangzatosnak kell lennie, ám a feltett kérdés megválaszolásához vagy annak kísérletéhez egy hosszabb út vezet el bennünket. Kezdjük tehát ezt a történetet, ha nem is a cseh földeken művelt sörfőzés évezredes történetének elején, de a második világháborút követő érában. A sör fogyasztása, és maga a sörgyártás a kommunista időszakban is fontos szerepet töltött be a cseh társadalomban és ezt a politikai vezetés, az akkori uralkodó állampárt is kihasználta. 1947 és 1989 között ugyan a sörfőzdék száma több mint 250-ről lecsökkent kevesebb mint a harmadára és azokat is az államosításuk után úgy tíz országos vállalatba tömörítették, ám 71 mégis túlélte ezt a központi irányításos időszakot. A bársonyos forradalmat, a cseh rendszerváltást követően ezeket részben privatizálták vagy visszaadták eredeti tulajdonosaiknak, akik sok esetben nem is tudták, hogy milyen terhet vesznek a vállukra. Ugyanis a sörgyárak többsége elavult berendezéseivel, gazdaságtalan sörtermelésével nem biztosított a számukra könnyű profitot, sőt már a fenntartásuk is óriási költségekkel járt.

Uherský Brod mára bezárt sörgyára

Ennek felismerése, a kellő tőke vagy éppen csak a sörfőzés rögös útja iránti erős érdeklődés hiánya sok esetben vezetett a magán kézbe került sörgyárak továbbértékesítéséhez vagy rosszabb esetben leállításához. Ebben az első körben a 2000-es évek elejéig 18 sörgyár került bezárásra, ezzel a korábbi regionális, jelentős sörkulturális hatásterülettel rendelkező sörforrások száma drasztikusan lecsökkent, és a folyamatnak még korántsem volt vége. A többnyire már egyszer privatizált, még jellemzően jobb állapotú, kapósabb sörgyárakra ugyanis lecsaptak a hatalmas anyagi háttérrel bíró külföldi sörmogulok, azok a nagy cégek, melyek mára szinte a világ valamennyi országában átvették a mennyiségi sörtermelést. Az elsők között volt a holland Heineken vállalat, mely Csehországban egyúttal az egyik legkegyetlenebb cégnek bizonyult. Az általa megvásárolt sörgyárak közül ugyanis nem kevesebb mint ötöt zárt be. Megtartott ugyan maximum egy-két regionális sörmárkát, de onnantól kezdve már más sörgyáraiban főzte le. Az ötből négy 2009 és 2011 között lett az áldozata ennek a minden bizonnyal anyagi szempontból védhető, de a cseh sörgyártás évszázados múltja, a lokális jelentőségük szempontjából tragikus döntéseknek bizonyult.

Bezárási hullámok (saját diagram)

A többségében a XIX. század második felében, a láger sörökre való átállás során alapított sörgyárak mellett ugyancsak bezárásra, majd jó pár évvel később értékesítésre került az 1573-ban alapított Kutná Hora-i Sörgyár is. Ma egyik részében kisüzemi sörfőzde üzemel. De nemcsak a Heineken viszonyult kizárólag gazdasági alapon a tradicionális, regionális sörgyárakhoz. Rossz példájukat követte a kanadai-amerikai Molson Coors, majd egy addig cseh kézben levő sörgyár csoportosulás kínai kézbe történő értékesítését követően a Lobkowitz-csoport tulajdonosi köre is. Míg az előbbi bezárta a prágai Braník és a pardubicei sörgyárakat, addig az utóbbi sorra egymás után állította le a termelést a Vysoký chlumec-i, az Uherský brod-i valamint a Klášter sörgyárakban. És a folyamat korántsem biztos, hogy ezzel véget ért. Érdemes még megemlíteni a žateci sörgyárat is, ahol az ipari termelést az akkori tulajdonosa a Carlsberg állította le. A sörgyárat kis kapacitású, kisüzemivé alakították át, majd eladták egy cseh befektetőnek. A dán cég később žateci név alatt kezdett el sört készíteni a lengyelországi gyárában.

Az elmúlt 25 évben bezárt sörgyárak élettartama (saját diagram)

Az említett két hullámon túl persze volt, amikor az élet úgy hozta, hogy a tulajdonos halála, a tulajdonos cég csődje vagy más okból bezárt néhány sörgyár és félő, hogy a jövőben a globális sörgyárak, mint „elefántok” küzdelmében még további „kisegér” áldozatokra is számíthatunk. A teljes képhez azt is meg kell említeni, hogy az egyre rosszabb külső körülmények miatt számos 10-20 éve még prosperáló sörgyár termelése esett vissza kisüzemi szintre (évi tízezer hektoliter alá) (pl. broumovi), vagy éppen működését (remélhetően csak) ideiglenesen felfüggesztették (Herold). De ezek mellett több, korábbi kisüzemi erősödött fel ipari szintre (pl. Clock, Koňíček, Únětický). Így összességében ma mintegy 40 ipari termelésű sörgyár működik az országban és 34-35 szűnt meg az elmúlt két és fél évtizedben. Természetesen nem szabad megfeledkezni a sörfőzde-forradalomban született félezer kisüzemi sörforrásról, ám ezek össztermelése nem jelent számottevő súlyt az egyre kevesebb nagy sörgyár összprodukciója mellett.

Egy kiváló sör, a legutolsó áldozatok egyike

Ebben a cikkben ugyan korántsem próbálhatunk meg egy valóban teljes képet felfesteni, ám még így is válaszolhatunk a címben szereplő kérdésre. A cseh sörgyárak az elmúlt évtizedekben legalábbis számban erősen lehanyatlottak, és az áldozatok mindegyike egy korábbi regionális méretű (egy-egy kisebb-nagyobb város vonzáskörzetében értékesítő) főzde volt. A megmaradtak közül a kisebbek erősen küzdenek a fennmaradásért, elsősorban a nagyokkal vívott árversenyek elvesztése miatt. Emellett félő, hogy a külföldi tulajdonosok újabb bezárásokról döntenek. Mindezeknek köszönhetően a sörgyárak számának csökkenése folytatódhat, és a megfizethető sörválaszték csökkenését az immáron már inkább stagnáló számú kisüzemi sörfőzdék nem pótolhatják. És hogy a cseh sörgyártás a minőségében is hanyatlott volna? Sajnos ezzel kapcsolatban is erős aggályok alakultak ki az elmúlt másfél évtizedben, ám azért vannak nagyon bíztató tendenciák is. De ezt már döntse el mindenki maga miután elfogyasztott jó pár cseh sört!

Hivatalos ünnepnapok és más nevezetes napok Csehországban – 2026

Ismét eltelt egy év és az idei évet, benne a szabadságainkat, utazásainkat tervezve lelkesen keressük a naptárban, hogy idén mely napokon is örvendeztet meg minket egy munkanapra eső állami ünnep vagy egy ünnephez kapcsolódó hosszú hétvége. De külföldi útjaink során nem csak a saját ünnepeinket célszerű figyelembe venni, hanem az adott célországban lakók, így pl. a csehek ünnepeit is. Úti programjaink tervezéséhez ugyanis elengedhetetlenül fontos tisztában lennünk az esetleges üzlet, hivatal, posta, szolgáltatás nyitva, vagy inkább zárva tartásokkal, illetve a vasúti-, buszmenetrendek eltéréseivel is. Az ünnepnapokon várhatóan jóval többen fordulnak meg a különféle turista nevezetességeknél, korlátozottabb a szállás- vagy vendéglátóhelyi választék. Lássuk hát, hogy 2026-ban mikor és milyen nemzeti ünnepekre kerül Csehországban sor, illetve milyen más nevezetes napokra érdemes még idén odafigyelnünk. 2016 óta egyes ünnepnapokon a 200 négyzetméternél nagyobb alapterületű üzletek nem nyithatnak ki. Ezeket a napokat a felsorolásban egy SZ (szünet) betűvel külön jelezzük.

Húsvét

Cseh ciklokrossz sikerek a világbajnokságokon

A napokban ért véget a 2026. évi ciklokrossz (cyclo-cross), vagy más néven terepkerékpár világbajnokság Hollandiában. A magyar részvétel miatt a magyar köztévé által is (legalábbis részben) közvetített versenyeken szurkolhattunk számos fiatal hazánkfiának, lányának, köztük az országúti versenyen „csaknem” olimpiai bronzérmes Vas Kata Blankának. Amellett, hogy idén Blanka remek negyedik helyen végzett, a többi kategóriában induló magyar kerékpáros is mind a legjobb 20 között ért a célba, ami több, mint remek eredmény. A világbajnokság számos meglepetéssel, illetve rekorddal is szolgált. Ilyen volt a holland fenomén Mathieu van der Poel immáron abszolút rekordot jelentő nyolcadik bajnoki aranyának elképesztően magabiztos megszerzése, vagy éppen a hölgyeknél Lucinda Brand újbóli győzedelmeskedése. Az éremtáblázatot nézve talán némi meglepetésre a harmadik helyet a cseh kerékpárosok foglalták el egy aranyéremmel és egy bronzzal, de ez csak azok számára lehet furcsa, akik eddig nem ismerték ezt a hollandok, belgák által dominált sportág múltját. Lássuk hát, hogy miként is szerepeltek a csehek az 1950 óta minden évben megrendezett eddigi világbajnokságokon.

Miloš Fišera