Eltűnőben a cseh regionális sörgyárak?

Mint minden írás címének, így e cikknek is kellően hangzatosnak kell lennie, ám a feltett kérdés megválaszolásához vagy annak kísérletéhez egy hosszabb út vezet el bennünket. Kezdjük tehát ezt a történetet, ha nem is a cseh földeken művelt sörfőzés évezredes történetének elején, de a második világháborút követő érában. A sör fogyasztása, és maga a sörgyártás a kommunista időszakban is fontos szerepet töltött be a cseh társadalomban és ezt a politikai vezetés, az akkori uralkodó állampárt is kihasználta. 1947 és 1989 között ugyan a sörfőzdék száma több mint 250-ről lecsökkent kevesebb mint a harmadára és azokat is az államosításuk után úgy tíz országos vállalatba tömörítették, ám 71 mégis túlélte ezt a központi irányításos időszakot. A bársonyos forradalmat, a cseh rendszerváltást követően ezeket részben privatizálták vagy visszaadták eredeti tulajdonosaiknak, akik sok esetben nem is tudták, hogy milyen terhet vesznek a vállukra. Ugyanis a sörgyárak többsége elavult berendezéseivel, gazdaságtalan sörtermelésével nem biztosított a számukra könnyű profitot, sőt már a fenntartásuk is óriási költségekkel járt.

Uherský Brod mára bezárt sörgyára

Ennek felismerése, a kellő tőke vagy éppen csak a sörfőzés rögös útja iránti erős érdeklődés hiánya sok esetben vezetett a magán kézbe került sörgyárak továbbértékesítéséhez vagy rosszabb esetben leállításához. Ebben az első körben a 2000-es évek elejéig 18 sörgyár került bezárásra, ezzel a korábbi regionális, jelentős sörkulturális hatásterülettel rendelkező sörforrások száma drasztikusan lecsökkent, és a folyamatnak még korántsem volt vége. A többnyire már egyszer privatizált, még jellemzően jobb állapotú, kapósabb sörgyárakra ugyanis lecsaptak a hatalmas anyagi háttérrel bíró külföldi sörmogulok, azok a nagy cégek, melyek mára szinte a világ valamennyi országában átvették a mennyiségi sörtermelést. Az elsők között volt a holland Heineken vállalat, mely Csehországban egyúttal az egyik legkegyetlenebb cégnek bizonyult. Az általa megvásárolt sörgyárak közül ugyanis nem kevesebb mint ötöt zárt be. Megtartott ugyan maximum egy-két regionális sörmárkát, de onnantól kezdve már más sörgyáraiban főzte le. Az ötből négy 2009 és 2011 között lett az áldozata ennek a minden bizonnyal anyagi szempontból védhető, de a cseh sörgyártás évszázados múltja, a lokális jelentőségük szempontjából tragikus döntéseknek bizonyult.

Bezárási hullámok (saját diagram)

A többségében a XIX. század második felében, a láger sörökre való átállás során alapított sörgyárak mellett ugyancsak bezárásra, majd jó pár évvel később értékesítésre került az 1573-ban alapított Kutná Hora-i Sörgyár is. Ma egyik részében kisüzemi sörfőzde üzemel. De nemcsak a Heineken viszonyult kizárólag gazdasági alapon a tradicionális, regionális sörgyárakhoz. Rossz példájukat követte a kanadai-amerikai Molson Coors, majd egy addig cseh kézben levő sörgyár csoportosulás kínai kézbe történő értékesítését követően a Lobkowitz-csoport tulajdonosi köre is. Míg az előbbi bezárta a prágai Braník és a pardubicei sörgyárakat, addig az utóbbi sorra egymás után állította le a termelést a Vysoký chlumec-i, az Uherský brod-i valamint a Klášter sörgyárakban. És a folyamat korántsem biztos, hogy ezzel véget ért. Érdemes még megemlíteni a žateci sörgyárat is, ahol az ipari termelést az akkori tulajdonosa a Carlsberg állította le. A sörgyárat kis kapacitású, kisüzemivé alakították át, majd eladták egy cseh befektetőnek. A dán cég később žateci név alatt kezdett el sört készíteni a lengyelországi gyárában.

Az elmúlt 25 évben bezárt sörgyárak élettartama (saját diagram)

Az említett két hullámon túl persze volt, amikor az élet úgy hozta, hogy a tulajdonos halála, a tulajdonos cég csődje vagy más okból bezárt néhány sörgyár és félő, hogy a jövőben a globális sörgyárak, mint „elefántok” küzdelmében még további „kisegér” áldozatokra is számíthatunk. A teljes képhez azt is meg kell említeni, hogy az egyre rosszabb külső körülmények miatt számos 10-20 éve még prosperáló sörgyár termelése esett vissza kisüzemi szintre (évi tízezer hektoliter alá) (pl. broumovi), vagy éppen működését (remélhetően csak) ideiglenesen felfüggesztették (Herold). De ezek mellett több, korábbi kisüzemi erősödött fel ipari szintre (pl. Clock, Koňíček, Únětický). Így összességében ma mintegy 40 ipari termelésű sörgyár működik az országban és 34-35 szűnt meg az elmúlt két és fél évtizedben. Természetesen nem szabad megfeledkezni a sörfőzde-forradalomban született félezer kisüzemi sörforrásról, ám ezek össztermelése nem jelent számottevő súlyt az egyre kevesebb nagy sörgyár összprodukciója mellett.

Egy kiváló sör, a legutolsó áldozatok egyike

Ebben a cikkben ugyan korántsem próbálhatunk meg egy valóban teljes képet felfesteni, ám még így is válaszolhatunk a címben szereplő kérdésre. A cseh sörgyárak az elmúlt évtizedekben legalábbis számban erősen lehanyatlottak, és az áldozatok mindegyike egy korábbi regionális méretű (egy-egy kisebb-nagyobb város vonzáskörzetében értékesítő) főzde volt. A megmaradtak közül a kisebbek erősen küzdenek a fennmaradásért, elsősorban a nagyokkal vívott árversenyek elvesztése miatt. Emellett félő, hogy a külföldi tulajdonosok újabb bezárásokról döntenek. Mindezeknek köszönhetően a sörgyárak számának csökkenése folytatódhat, és a megfizethető sörválaszték csökkenését az immáron már inkább stagnáló számú kisüzemi sörfőzdék nem pótolhatják. És hogy a cseh sörgyártás a minőségében is hanyatlott volna? Sajnos ezzel kapcsolatban is erős aggályok alakultak ki az elmúlt másfél évtizedben, ám azért vannak nagyon bíztató tendenciák is. De ezt már döntse el mindenki maga miután elfogyasztott jó pár cseh sört!