Libuše, a cseh nemzet legendás hősnője, Prága alapítója

„Évszázadokkal ezelőtt Libuše hercegnő azt jövendölte: Látok egy nagyszerű várost, ami tűzön-vízen át kiállja az idők próbáját és dicsősége a csillagok magasságába emelkedik. E városnak a neve legyen Prága.” Így kezdődik az egyik hazánkban is jól ismert cseh multi sörgyár igen látványos reklámfilmje, amelyben az immáron nem importált, hanem Magyarországon gyártott sörét hirdeti. A magunk részéről csak bízni tudunk benne, hogy a hazai gyártás eredményeként a megszokott remek minőség nem fog oly mértékben visszazuhanni mint ahogy ez egy másik cseh sör „remekével” történt. Hitünk erős, bizalmunk egyenlőre töretlen...meglátjuk.

Libuše hercegnő

A chod „kutyafejűek”, avagy a „cseh székelyek” története

Hölgyek, urak, figyelem! Rendkívüli, tematikus hét veszi kezdetét, amelynek keretében Csehország egyik izgalmas népcsoportjával a chodokkal ismerkedhetnek meg. Mostani bejegyzésünkben a történetükbe pillantunk be, majd ezt követően varázslatos kultúrájukba, népművészetükbe kalauzoljuk el Önöket/Titeket, bemutatva évente megrendezett fesztiváljukat. Zárásul egy igazi gasztronómiai élvezetet nyújtó chodi finomság elkészítésére biztatjuk olvasóinkat! Kezdjünk is hozzá!

Csehország nyugati határvidékén élnek a hajdani országhatárt, a Šumava erdeit illetve a Cseh-erdőt és egyúttal a saját szabadságukat is kitartóan védelmező legendás chodok, a „cseh székelyek” mai leszármazottjai. Ez a bátorságáról, erejéről és elkötelezettségéről híres népcsoport évszázadokon keresztül a korabeli feudális viszonyok közötti nagy függetlenséget és jelentős kiváltságokat élvezett, amelyet nem csupán a puszta létezésével vagy valamiféle ügyeskedéssel, hanem a mindenkori cseh uralkodók felé teljesített kitartó és hűséges szolgálattal érdemelt ki.

Akkor és most 8. - Emmauszi- (Szláv-) kolostor és templom avagy a Na Slovanech - Prága

Ha már egyszer az idézet kapcsán ellátogattunk a cseh fővárosba, akkor még időzzünk el egy kicsit Prágában, legalábbis is az Akkor és most sorozatunk következő bejegyzése erejéig. Az előző írásunkhoz hasonlóan egy pici Jirásek idézettel kezdjük mondanivalónkat, Zádor András fordításában:

„Ő (IV. Károly) emeltette a legszebb épületeket: kolostorokat, tornyos templomokat. Ő alapította Szent Jeromos-templomát s mellette a Benedek-rendi barátok kolostorát a Sziklákon, azon a helyen, ahol évszázadokkal azelőtt Mořena istennő ligete zöldellt. Nagy költséggel emeltette ezt a templomot. Külön megrendelésre égették hozzá a téglát szürke agyagból, akárcsak Karlštejn várához, s valamennyit fényesre csiszolták. Tetejét oly gonddal s oly pompával rakták, hogy egy egész erdő fája kellett a fedélszékhez. Húsz évnél is tovább tartott a templom és a kolostor építése, és tömérdek pénzt emésztett fel. Mint mondják, építése csupán egy fillérrel került kevesebbe mint a Kő-hídé (Károly-híd) a Moldva fölött.„

Idézet és pár kép VI. - Prága, Károly-híd – Alois Jirásek

Jirásek

Sorozatunk legújabb részében a régi mondák világába pillantunk be. Alois Jirásek, a híres cseh történelmi író tollából született meg 1894-ben a Régi cseh mondák (Staré pověsti české) című (alap) mű. Jirásek ezen munkájában gyűjtötte össze a cseh írásbeliség előtti (ős)történeteket, és tárta a nagyközönség elé, akkortájt erősen megtámogatva a cseh nép nemzeti ébredési folyamatát. Jirásek, a „cseh Jókai” által összerendezett legenda gyűjtemény az első megjelenése óta megannyi kiadást, és feldolgozást élt meg. A művet az elkövetkező évszázad során többek között Alfons Mucha és Jiři Trnka is illusztrálta. Mostani humoros szövegrészletünkben „A régi Prágáról” szóló mondából idézünk, ellátogatva a IV. Károly korabeli Prágába, felidézve a Kő-híd, azaz a Károly-híd építését.