2013. február 5., kedd

Akkor és most 8. - Emmauszi (Szláv) kolostor és templom avagy a Na Slovanech - Prága

Ha már egyszer az idézet kapcsán ellátogattunk a cseh fővárosba, akkor még időzzünk el egy kicsit Prágában, legalábbis is az Akkor és most sorozatunk következő bejegyzése erejéig. Az előző írásunkhoz hasonlóan egy pici Jirásek idézettel kezdjük mondanivalónkat, Zádor András fordításában:

Ő (IV. Károly) emeltette a legszebb épületeket: kolostorokat, tornyos templomokat. Ő alapította Szent Jeromos-templomát s mellette a Benedek-rendi barátok kolostorát a Sziklákon, azon a helyen, ahol évszázadokkal azelőtt Mořena istennő ligete zöldellt. Nagy költséggel emeltette ezt a templomot. Külön megrendelésre égették hozzá a téglát szürke agyagból, akárcsak Karlštejn várához, s valamennyit fényesre csiszolták. Tetejét oly gonddal s oly pompával rakták, hogy egy egész erdő fája kellett a fedélszékhez. Húsz évnél is tovább tartott a templom és a kolostor építése, és tömérdek pénzt emésztett fel. Mint mondják, építése csupán egy fillérrel került kevesebbe mint a Kő-hídé (Károly-híd) a Moldva fölött.„



Az idézetben szereplő Emmauszi (Szláv) kolostor és templom Prága Újváros részében a Moldvához közel eső magaslaton áll a Szent Kozma és Damján templom szomszédságában.

Története, ahogyan az már a cseh monda szövegéből is kiderült a XIV. századra nyúlik vissza. IV. Károly dalmát és horvát bencéseket hívott az országba, akik még az ó-szláv liturgia szerint, és nyelven folytatták az istentiszteletet. A király ezen törekvését, amelynek célja a nyugati és keleti egyház közötti szakadás csökkentése volt VI. Kelemen pápa is támogatta, és engedélyt adott arra, hogy a számukra kolostort alapítson Prága városában. A kolostor-templom egyik elnevezése azóta is Na Slovanech (Szláv-hegyi), utalva az egykori szláv nyelvű (és nem latin) istentiszteletekre. Az Emmauszi név pedig az egykori közösség nevéből származik.
A torony nélküli templom
A kolostor építése 1347-ben vette kezdetét, és 1372. március 29-e, Húsvét hétfő napján szentelték fel. Az intézmény fontos művészeti és oktatási központ szerepet töltött be, az itt tanulók között magát Husz Jánost, és prágai Jeromost is megemlíthetjük. Számtalan irodalmi kincs készült itt, többek között az első teljes cseh nyelvű bibliafordítás, illetve a Reims-i Evangélium (részben glagolita, részben szláv nyelvű), amelyet Lotharingiai Károly 1574-ben ajándékozott az egyháznak és a francia királyi koronázási kincsek részévé vált. A négyszárnyas gótikus kolostor épület, és a mellé épített templom (amely az idők folyamán Szent Jeromos, Cirill és Metód, Szent Adalbert, Szent Prokop, és Szűz Mária tiszteletére is fel lett szentelve) igen masszív építmény. A templom oltárával szemben állt és csodák csodájára a mai napig is sértetlenül látható a Montserrati (Fekete) Madonna szobra. A fennmaradt páratlan gótikus freskók ma helyenként igen rossz állapotúak.



A Na Slovanech nagyobb károk nélkül átvészelte a huszita háborúk idejét, jóllehet ekkoriban kaszárnyaként szolgált. Később a XVI. század folyamán Matouš Benešovský apát egy korabeli kocsmát és szórakozó helyet hozott benne létre. A XVII. században egy rövidebb ideig pedig Johannes Kepler, a hírneves csillagász lakozott a falak között. A már eddig is, és a jövőben a súlyánál fogva még inkább emlegetésre kerülő fehér-hegyi ütközetet követően III. Ferdinánd spanyol bencéseket hívott be az országba, és a Na Slovanechbe is ők telepedtek be. A templom mindez idáig nélkülözte a tornyait, de a spanyolok 1678-ban két, tipikus hagymakupolás tornyot emeltettek.

Még hagyma kupolás tornyok az 1880-as évek legelejéről

Az 1880-as évek elején helyükre dél-német Benedek-rendi szerzetesek érkeztek (Beuron), és az igényeiknek megfelelően egyebek mellett a két templomtornyot is átszabatták, az. ún beuroni művészeti stílus jegyében. A barokk elemek eltávolításra kerültek, és neogótikussá varázsolták át. A zene rajongó szerzetesek a kolostort valóságos gregorián énekközponttá tették. Ezt követően hosszú ideig nem történtek jelentősebb átalakítások az épületegyüttesen, egészen a II. világháború végnapjaiig. 1918 és 1941 között immáron cseh bencések tulajdonában állt.

A már átépített tornyú templom és kolostor 1898-ban

Ugyan Prágának a II. világháború során mérhetetlenül kisebb támadásokat kellett átélni (a németek által mindhalálig védendőnek nyilvánított, és ezáltal szinte halálra ítélt) Budapesthez képest, de azért a szórványosabb szövetséges légicsapások itt is komoly károkat okoztak. A bombázások áldozatává vált a Na Slovanech is, amelyet 1945. február 14-én több bombatalálat is ért. Mind a templom, mind a kolostor épülete megsérült, olyannyira, hogy a neogótikus templom tornyok le is omlottak. Az 1945-ben készített képen is jól látszik a bombák okozta hatalmas pusztítás.

A templom a bombatámadást követően, 1945

Új stílusú toronyszerűségek
Jóllehet közvetlen a támadás után a prágai lakosok támogatásával már el is kezdődött a mentés és helyreállítás, pár év múlva pedig a tető is kijavításra került, de a tornyoknak majd két évtizeden át is csak a hűlt helye maradt. Végül 1964-ben egy nyilvános építési pályázat került meghirdetésre. Számos építész nyújtotta be a pályázatát arra vonatkozólag, hogy miként is rekonstruálná a tornyot és a tetőt, és közülük az ítészek František Maria Černý terveit találták a legmegfelelőbbnek. Hogy miért is? Nos ezen van min gondolkodni a mai napig.

Černý torony pótlási elképzelése hangyányit rendhagyóra, mondhatni bátorra sikeredett. Ugyanis ő nem kívánta visszaépíteni a tornyokat, hanem fogalmazzunk úgy hogy egy modern építészeti alkotást „varrt” rá a régi épületre. A tornyok helyett egy 32 méter magasra nyúló, aszimmetrikus héjszerű beton konstrukciók emelt, amely csöppet meglepő látványt nyújt szemből és oldalról is egyaránt. 

Aranyhegyű betontüskék



A széles, de annál keskenyebb torony imitációk 40 cm átmérőjűek, építésük során a betont tulajdonképpen az Ústi nad Labem vegyiművekben előállított átlátszó plexi üvegbe öntötték. Hogy valami csillogás is legyen a betonon, a tornyok 4 méter magas „tüskéit” majd másfél kiló 24 karátos arannyal borították. Jóllehet első ránézésre a két tüske közül a folyóhoz közelebb eső magasabbnak tűnik, de ez csupán érzékcsalódás.

Hogy összességében milyen is lett a végeredmény? Nos, ezt mindenki maga döntse el. Van olyan útikönyv amely egyenesen úgy ír róla, hogy ez a megoldás a Prága „szövetétől” teljesen idegen, és „megtöri a város sziluettjét”. Itt megjegyeznénk, hogy ezek szerint az útikönyv szerzője nemigen járt még a mi csöppet eklektikusra változtatott székesfővárosunkban (lásd pl. „egységes tílusú” Kálvin-tér), vagy ha igen, akkor nem is tudom milyen extrém jelzőkre ragadtatná magát.




 Mi a magunk részéről megértőbbek vagyunk, inkább csak meglepőnek tartjuk, a hatvanas évek modern cseh építészete eme egyik legmarkánsabb példáját.

Na Slovanech az égből

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése