Idézet és pár kép IX. - Giskra-himnusz

Ján Jiskra z Brandýsa

Az alábbi idézetünk, pontosabban egész költeményünk a XV. század közepéről származik. A Bohemia földjén zajló huszita háborúk záróakkordjaként is számon tartott 1434-es lipanyi csatában a vesztes „táboriták” (azaz a „kelyhesekkel” szemben a radikálisabb eszméket hirdető és agresszívabb huszita csoport) csalódott „parasztkatonái” már nem láttak maguk előtt nemes célt. Korábbi munkájukhoz visszatérni nem tudtak vagy éppen nem akartak. Sokan közülük egy bizonyos Brandýsi Jiskra (Giskra) János (Ján Jiskra z Brandýsa) morva nemes és zsoldosvezér formálódó seregéhez csatlakoztak, és mint fizetett katonák természetesen annak az érdekeiért harcoltak akitől a pénzt látták. 1440-ben Giskrát és csapatát a Magyar Királyság uralkodási viszálya során Erzsébet királynő (az elhunyt Habsburg Albert felesége, és V. azaz Árva László anyja) behívta az országba és ők megkezdték nem éppen áldásos tevékenységüket. Igazán hosszú cikket érdemel meg a csapat és a fővezér tevékenysége és sorsa, amire hamarosan sort is kerítünk, most csak annyit, hogy bizony pár évtizeden át keserítették meg a felvidéki városok és a Hunyadiak életét. Hogy Giskra – Jiskra a végén mégis miként is állt-állhatott Mátyás szolgálatába, az egyenlőre (de ígérjük nem sokáig) maradjon titok. Addig is olvassuk a Giskra-himnuszt, Mocsáry Lajos fordításában (Forrás: Zalabai Zsigmond - Verses magyar Bohémia, Kalligram Kiadó, 2001.)

Magyar katonasírok Rájovban

A Česky Krumlovban járó magyarok többsége nem is tudja, hogy mindössze pár kilométerre északra, a kis, Rájov nevet viselő falu temetőjében honfitársaink fekszenek végső nyughelyeiken. A Moldva völgyében húzódó falu, - amelyet a turisták a közvetlen szomszédságában fekvő Zlata Koruna-ba (közismert turista célpont és vízi turista centrum) vezető útjuk során óhatatlanul is átszelnek - a II. világháború végnapjaiban magyar katonák állomáshelye volt. A Volksturm csapatokkal együtt a térségbe érkezett magyar honvédek a német visszavonulást látva és a közeledő német háborúvesztésre „ráérezve” nehéz dilemma elé kerültek. Ők is meneküljenek a németekhez hasonlóan, vagy álljanak át a helyi lakosság oldalára és legyenek partizánok. Akik az átállás mellett döntöttek azok a továbbiakban a helyi lakosokat védelmezték a végsőkig kitartó SS katonák atrocitásai ellen, valamint részt vettek a helyreállítási, aknamentesítési munkálatokban.

A nyilacska jelzi a falu temetőjét