A Becherovka története II. - Napjainkig

Gustav Becher

 A Becherovka történetét előző cikkünkben Johann Bechernél fejeztük be. Ő 1871-ben átadta a cég irányítását fiának Gustavnak, aki apja 1895-ben bekövetkezett halálát követően a családi vagyon fő tulajdonosa is lett. Gustav vezetése alatt eltelt években a cég elsősorban az értékesítés terén igen ért el komoly sikereket. Egységesítette a korábban használt English Bitter és a Becher Bittert márkaneveket, és helyettük apja tiszteletére bevezette az egységes Johann Becher megnevezést (csehesen Jan Becher). Gustav főként a kisebb vásárlókat célozta meg, és előszeretettel szállított nekik a megrendelt mennyiségnél kevesebb italt, így is fokozva a Becherovka utáni keresletet. Ő vezette be azt az értékesítési szokást is, hogy az áru mellé kis porcelán csészét, mint ajándékot mellékelt. És ő volt az aki levédette a márkanevet, amivel megvédte a vállalatot a későbbi jogviták során. Gustav azonban – egy általa hőn szeretett hölgy hatására - mégsem tervezett élethosszig tartó karriert az italgyártában. 1900-ban eladta a prosperáló gyárat két mostohatestvérének Rudolf Antonnak és Johann Michaelnek.

A Becherovka története I. – Kezdetek

„Ez az egyetlen rövidital, amelyet szeretek a számban tartani mielőtt lenyelném” – mondta a minap egy barátom, és én nem tehettem mást minthogy helyeslően bólogassak, hiszen jómagam is éppen a jól ismert, de megunhatatlan folyadékot ízlelgettem. Ki ne hallott volna róla, és ki az aki ne kóstolta volna már meg a zöld üvegben rejlő aranysárga nedűt? Az italt, amely a Csehországot járók, a Felföldre átruccanók hű társa, itthoni hideg téli napjaink csodás lélekmelegítője. Na jó, ennyit az erősen reklám ízű bevezetőről, de azt mindenesetre leszögezhetjük, hogy lelkesítő bevezetőnket méltán megérdemli cikkünk tárgya, a Becherovka, Karlovy Vary folyékony aranya.

Utazók! Irány a Karlovy Vary-i Kerület!

Egy őszinte vallomással kezdeném: Szeretek csomagot kapni. Persze nem éppen az aktuális „gazdaságélénkítő azaz inkább életnehezítő” (adó)csomagokra gondolok, amivel már tele a padlás, és még csak nem is a „Mikulás-csomagokra”, amelyek már nem csak decemberben érkezhetnek, nem éppen csokoládéval töltve, hanem a klasszikus, postás hozta, becsomagolt kartondoboz csomagokra, amelyekben mindenféle érdekesség, szépség, váratlan vagy várt de többnyire felettébb kellemes meglepetés „lakozik”. Az ember gyermeki énje ilyenkor tör csak elő igazán, miközben nekiáll a türelmetlen csomag bontásnak. Mintha előrehozott Karácsony lenne.

Csomagot hozott a Pósta!

Idézet és pár kép IV. - Karlsbad (Karlovy Vary) – Arany János

Mostani bejegyzésünkben nem egy, hanem két idézetet teszünk közzé, és ezúttal nem cseh, hanem magyar szerzőtől:

Arany János, - a zseniális XIX. századi költőnk akit remélhetőleg még a legifjabb nemzedéknek sem kell bemutatni - 1869 és 1876 között, orvosi tanácsra nyaranta néhány hetet Karlsbadban, a mai Karlovy Varyban töltött. Erről emlékezett meg a Karlsbadi apróságok nevezetű ciklusának egyik egyszerre tréfás és tragikus epigrammájában:

„Isten veled Karlsbad szép tája!

Örökké az ember nem állja,

Rothad neki tüdeje-mája;

Igy végződik a földi pálya.

...Alás'szolgája!”

Karlsbad 1900-ban