Idézet és pár kép IV. - Karlsbad (Karlovy Vary) – Arany János

Mostani bejegyzésünkben nem egy, hanem két idézetet teszünk közzé, és ezúttal nem cseh, hanem magyar szerzőtől:
Arany János, - a zseniális XIX. századi költőnk akit remélhetőleg még a legifjabb nemzedéknek sem kell bemutatni - 1869 és 1876 között, orvosi tanácsra nyaranta néhány hetet Karlsbadban, a mai Karlovy Varyban töltött. Erről emlékezett meg a Karlsbadi apróságok nevezetű ciklusának egyik egyszerre tréfás és tragikus epigrammájában:

Isten veled Karlsbad szép tája!
Örökké az ember nem állja,
Rothad neki tüdeje-mája;
Igy végződik a földi pálya.
...Alás'szolgája!”


Karlsbad 1900-ban

Arany János ezt a versét 1869-ben írta, és mivel mint tudjuk csak 13 évvel később, 1882-ben hunyt el így bizton mondhatjuk, hogy a Karlovy Vary fürdőjének gyógyvize azért csak megtette a maga jótékony hatását. Arany olyannyira megbecsülte az itteni gyógyvizet, hogy Karlsbadról még az 1879-ben írt Toldi szerelme című művében is bőséggel megemlékezik:


De Károly a völgyet megszereté nagyon, 
Lön gondja utóbb, hogy neki nevet adjon:
Csatolta még hozzá két falu határát,
S ahol a forró víz kilövi sugarát,
Emele ott fürdőt, telepíte várost:
Az egész világnak gyűlőhelye már most.

Ott, honnan a szarvas lezuhant a mélybe,
S hol a fürdő épült a forrás fölébe,
Ötszáz évvel utóbb - vagy igen, már többel,
Sokat ábrándozott egy beteg ősz ember;
Megáldotta vizét nagy jótéteményért,
Ha nem új életért, új élet-reményért,
S ha valaha célhoz bír jutni ez ének:
Köszöni e forrás csuda hévvizének.”

Ez Karlovy Vary Aranyféle alapítástörténete.

Karlovy Vary - ma

1 megjegyzés: