Itt van május elseje, az a hivatalos
állami ünnepünk, amelyhez sokan sokféle módon, de gyakorta
valamiféle távolságtartással viszonyulunk. Egy felől örülünk
annak, hogy ezen a napon többnyire nem kell dolgoznunk, másfelől
azonban nem biztos, hogy értjük és végképp nem érezzük, hogy
mit is kellene most ünnepelnünk. Május elsejének ünneplése,
értelme, fontossága az idők során folyamatosan változott, ezért
érdemes egy kicsit tüzetesebben megnézni, hogy miként is alakult
a munka ünnepének története Csehországban, amely nagy mértékben
hasonlít a magyar történésekhez.
Amint az
köztudott, május elsejét, a munka ünnepét az 1886-ban,
Chicagóban lezajlott többnapos sztrájkhoz és közel 350 ezer
ember részvételével lezajlott, számos áldozattal járó
tüntetéssorozathoz kötjük, amely egy akkor már több mint fél
évszázada zajló küzdelem egyik fontos állomása volt. A
XVIII-XIX. században zajló ipari forradalom egy új társadalmi
osztály kialakulásához vezetett, nevezetesen a munkásokéhoz. A
gyárak tulajdonosai, igazgatói akkortájt (sem) bővelkedtek
szociális érzékenységben, így nem volt éppen ritka a dolgozóik
14-16 órán keresztüli robotoltatása, tekintet nélkül arra, hogy
férfi, nő vagy éppen gyerek az illető. A munkakörülmények
gyakorta embertelenek voltak, szociális jogok (pl. szabadság,
biztosítás) nem léteztek, a szerény fizetésből az emberek pedig
csak rendkívül rossz életkörülményeket tudtak biztosítani
maguknak. Természetes módon ezen a munkások próbáltak
valahogyan, összefogással, szervezkedéssel változtatni, és az
1820-as évektől kezdve, lassan de biztosan már olyan tényezőkké
váltak, amit nem lehetett egyszerűen csak figyelmen kívül hagyni.
1842-ben megszülettek az első angliai gyári törvények, lassan
kezdtek áttérni a 10 órás foglalkoztatásra, 1856-ban pedig az
ausztráliai Melbourne-ben a felvonuló építő munkások pedig már
a nyolc órás munkát is kiharcolták maguknak. De a világ számos
pontján sokkal lassabban zajlottak a folyamatok. Ezért is került
sor a már említett 1886-os eseményre, amelyet követően a
hatóságok több munkás „anarchistát” is elfogtak, és
néhányukat halálra is ítéltek. A letartóztatottak között volt
a cseh Josef Boleslav Pecka emigráns költő,
egy anarchista magazin szerkesztője is.