Akkor és most 33. - Opava – Felső-tér (Horní náměstí)

Csehország Morva-sziléziai kerületének ötödik legnagyobb városa, a közvetlenül a cseh-lengyel határ mellett, az azonos nevű folyó mentén fekvő Opava, A közismert Szombathy Viktor-féle Panoráma útikönyvben „fehér városnak” nevezett települést a XIII. században alapították. A királyi város a történelme során meghatározó szerepet töltött be a térség gazdasági, társadalmi és kulturális életében. Az egykor németül Troppaunak hívott település lakossága évszázadokon át többségben német nemzetiségű volt, de lengyel ajkú lakosok is nagy számban éltek itt.

Az opavai Szűz Mária-templom 1890-ben

Akkor és most 32. - Jihlava - Főtér

Jihlava, Csehország Vysočina, magyarul mondhatni Magasföld kerületének fővárosa, egy nagyjából 50 ezer fős nagyváros, közel 800 éves történelemmel. Az Akkor és most sorozatunk jelen részében ide látogatunk el, és mutatjuk be a történelmi óváros főterének változásait. 

Jihlava főtér részlet

Akkor és most 31. – Stárkov

Aki Észak-Csehországban, Adršpach-Teplice csodálatos sziklalabirintusaiban jár vagy a környéken tölti napjait annak ajánljuk, hogy egy rövid séta erejéig keresse fel Stárkovot ezt a kicsike városkát a Dřevíč-patak csöndes völgyében. A település az egykori Cseh Királyság határerdeiben fekszik. A cseh telepesek feltételezhetően valamikor a XIII. század elején alapították és a közelben a Sezema család még egy erődítményt is építtetett. Az idők folyamán Stárkov és a környékbeli birtokok sorra váltották tulajdonosait, túlélték a huszita háborúkat, majd a település1573-ban városi rangot kapott. 1673-ban Johann Franz von Kaiserstein vásárolta meg a birtokot és a nemes úr családja egészen 1924-ig tartotta tulajdonában. Neki köszönhető a ma is álló kastély épülete, valamint egy sörfőzde is de ez utóbbinak már híre-hamva sincs. A XVIII. század második felében a település a környező erdők letermeléséhez és bányászathoz értő német települések érkezésével bővült, akik csakhamar már a városka többségi lakosságát adták. Stárkov (német nevén Starkstadt) egyre fejlődött és adminisztratív központtá fejlődött.

1885

Akkor és most 30. - Vidnava

Ahogyan azt már sokszor megállapítottuk, a határvidékek szinte valamennyi országban mondhatni különálló életet élnek. Csehországban a határvidék túlnyomó része szudétanémet terület volt, ahol a többségi lakosok kitelepítését követően szinte újra kellett kezdeni az életet. Számos helyen ez könnyebben működött, de akadtak olyan vidékek (sajnos jelentős számban), ahol a település újranépesítése, a korábbi gazdasági élet megújítása nem, vagy csak évtizedekkel később sikerült.

Vidnava, 1916

Akkor és most 29. - Szabadság tér – Žatec

A sörök és kifejezetten a remek cseh sörök szerelmesei jól tudják, hogy az észak-nyugat csehországi Žatec városa, a komló fővárosa. A település környékén már több mint egy évezrede termesztik ezt az egyik legfontosabb sör alapanyagot adó növényt, és ez a térségből származó „Žatecký chmel” avagy žateci (saaz) komló a mai napig is egyike a legkiválóbbnak. Az Akkor és most sorozatunk soron következő részében ebbe a hangulatos városba kalauzoljuk el az olvasóinkat. Bemutatjuk, hogy miként is változott az idők folyamán a település főtere, mai nevén a Szabadság tér (náměstí Svobody).

Szabadság tér

Akkor és most 28. - Prága – Bepillantás a Fortepan archívumába, mai képpárokkal

Az archív fényképek szerelmesei előtt nem ismeretlen a www.fortepan.hu oldal, azaz Fortepan on-line fotóarchívum, ahol csaknem 50 ezer, különféle adományozók által felajánlott, majd önkéntesek munkája révén bedigitalizálásra és bemutatásra került felvétel található. Természetesen a fényképek túlnyomó többségét Magyarországon fotózták, de az adatbázisban a számtalan külföldi mellett, sok száz Csehországban készült képet is megtalálhatunk. Az Akkor és most sorozatunk jelen részében a Fortepan képei segítségével Prágába látogatunk, ahol bemutatjuk egy-egy műemlék egykori és mai látványát. Emellett mindenkit biztatunk arra, hogy látogasson el a Fortepan honlapjára és böngészgessen a sok-sok remek felvétel között!

Wallenstein- (Valdštejn) palota - 1908, Foto: Fortepan / Schoch Frigyes

Akkor és most 27. - Hodonín – főtér és környéke

Sorozatunk legújabb részében nem utazunk messze, hiszen épp csak hogy átlépjük a cseh-szlovák határt és már itt is vagyunk Hodonínban, ebben a kis dél-morva városkában. Hodonín (egykori német nevén Göding) a híres Via Bohemica, azaz a Cseh-út mentén fekszik, amely kereskedelmi út fontos szerepet töltött be a XIV. századtól kezdve. 1335-ben Károly Róbert magyar, Luxemburgi János cseh és Nagy Kázmér lengyel király megállapodott eme fontos útvonal létrehozásáról, amely számunkra lehetővé tette, hogy az árumegállítási joggal rendelkező Bécs érintése nélkül lehessen a magyar árut Csehország, Németország, Lengyelország irányába szállítani. Ezen az útvonalon kerülhetett többek között a magyar szarvasmarha a távolabbi piacokra, hozzájárulva a cseh guláš megszületéséhez. A Cseh út a későbbiekben is fontos szerepet töltött be a kereskedelemben, sok esetben meghatározva a későbbi logisztikai irányok, útvonalak kiépülését (pl. posta, vasút).

Hodonín főtere

Akkor és most 26. - Rožnov pod Radhoštěm - főtér

A Radhošť-hegy lábánál, a Bečva folyó völgyében fekszik Rožnov pod Radhoštěm a zlíni kerület legnagyobb népcsoportja után Wallach-földnek is nevezett régió egyik központja. A mai városka első írásos említése (Rosenow néven) 1267-ből maradt fenn alapítójának Shaunburgi Bruno olomouci püspök végrendeletéből. A település maga évszázadokon át csupán egy kis falunak számított, nagyobb jelentőségre nem tett szert. 1548-ban a Žerotín grófi család birtokába került, és ők egészen a XIX. századig nem is váltak meg tőle. A település lakosai elsősorban szántás-vetésből, állattenyésztésből és kereskedelemből szerezték meg a mindennapi betevőre valót, és persze fizették be az uraságnak az adót. A XVIII. században azonban felfedezték a közvetlen környékén felbukkanó gyógyvizeit is, és ez már egy komolyabb fellendülést, kisebb népesség növekedést idézett elő. Az 1820-ban épített fürdőbe Európa szinte minden tájáról érkeztek ide gyógyulni vágyók, köztük gyakorta itt kezeltette nyavalyáit Gregor Mendel a genetika atyja és Sigmund Freud is.

1870

Akkor és most 24. - Kolín - főtér

Kolín városa Prágától mintegy 60 kilométerre fekszik keleti irányban, a jóval ismertebb Kutná Hora közvetlen közelében, a szelíden kanyargó Elba folyó partján. A több mint harmincezer lelket számoló városka legnevezetesebb látnivalója a csodás Szent Bertalan-katedrális, és az egykori zsidó negyed épületei, de ugyancsak impozáns látványt nyújt a település egykori központi magva, a ma Karlovo azaz Károly nevet viselő főtér. Erről a terecskéről, annak változásáról szól az Akkor és most sorozatunk legújabb része.

Kolín főtere

Akkor és most 23. - Smetana tér – Litomyšl

Csehország Pardubicei kerületének egyik gyöngyszemét, Litomyšl városát nem csupán az itt található UNESCO Világörökséghez tartozó gyönyörű sgraffitókkal díszített homlokzatú kastély megtekintése miatt érdemes felkeresni. Szinte „kötelező” feladat, legalább egy rövid séta erejéig a városka főterének körbejárása is, amely napjainkban a város egyik egykori híres szülötte, Bedřich Smetana zeneszerző nevét viseli.

Litomyšl: Smetana tér

Akkor és most 22. - Chrudim - főtér

Sorozatunkban ezúttal a Pardubicei kerület egyik kisvárosába Chrudimba látogatunk el. A városka területe a régészeti leletek tanúbizonysága szerint már sok ezer évvel ezelőtt is lakott volt, sőt az időszámításunk előtt 1200-900 évvel kifejezetten sűrűn benépesültnek számított. A szlávok a VII.-VIII. században telepedtek le itt, és a Chrudimka folyó felett már a IX. században erődöt építettek. Ezzel a város a korai „Cseh földek” egyik központjának számított. A város első írásos nyoma 1055-ből származik, mikor is arról számol be egy híres krónika, hogy itt Chrudimban hunyt el I. Břetislav. 1276-ban II. Přemysl Ottokár királyi várossá nyilvánította Chrudimot, és ez nagyban hozzájárult a további fejlődéséhez. Innentől kezdve a város és a környező birtokok a mindenkori uralkodó feleségének hozományához tartoztak. Ez a szokásjog egészen a Habsburg monarchia felbomlásáig fennállt.

1620

Akkor és most 21. - Lidice

Akkor és most sorozatunk mostani része egy kicsit rendhagyónak nevezhető. Egy teljes településről írunk, amely egyszer volt, majd nem volt, hiszen esztelen módon lakosaival együtt alig több mint 72 évvel ezelőtt elpusztították, de hamarosan újból feléledt hamvaiból. A cikkünkben most elsősorban nem a sokak által jól ismert végzetes történelmi eseményre és a település lakosainak sorsára koncentrálunk, csupán azt mutatjuk be, hogy miként is változott meg az itteni tájkép a világ ezen őrült korszakában.

Liditz a XIX. század közepén

Akkor és most 20. - Sušice – főtér

Sušice városát a netmagazinunkban sűrűn emlegetett Šumava hegység kapujának is hívják, hiszen Nýrsko, Vimperk és Kašperské Hory mellett egyike a hegyvidéket körülvevő nagyobb településeknek. Ez az egykor aranyban gazdag medrű Otava folyó partján fekvő város a maga több mint 11 ezer lakosával, a környék egyik központja, és egyben a kerékpáros, bakancsos továbbá télen a síturisták kiinduló helye. Az Akkor és most sorozatunkban ezen csodás városka főterével foglalkozunk, miközben szokásunkhoz híven sok-sok képet mutatunk be.

Sušice – főtér a levegőből

Akkor és most 19. - Písek – Főtér

Písekben, ebben a csodálatos kis dél-csehországi városban (amelynek történetéről már egy korábbi cikkünkben részletesen megemlékeztünk) járva számos impozáns téren gyönyörködhetünk a történelem viharait túlélő, vagy az idők során megváltozó épületekben. A terei közül a nevéhez méltóan a legnagyobb a Velké náměstí, a Nagy tér, amely számos meghatározó helyi esemény színtere. Az Akkor és most sorozatunkban ennek a szép térnek a változását követjük nyomon, miközben a képek által megismerkedhetünk a XX. század cseh városi hangulattal is.

Velké náměstí, a Nagy tér

Akkor és most 18. – Béke tér (Náměstí Míru), Prága

Prága, a mai cseh főváros az európai nagyvárosokhoz hasonlóan a XIX. század második felétől gyors fejlődésnek indult. Részben a megváltozott igényeknek, részben a lakosságszám ütemes növekedésének köszönhetően szükségessé vált a régi belvárost körülvevő területek szakszerűen tervezett beépítése. A városfejlesztés egyik első célterülete a Vinohrady nevet viselő külterület volt, amelynek korábbi funkcióját a nevéből (Szőlőskert) is könnyedén kitalálhatjuk. Az Akkor és most cikksorozatunk jelen részében Vinohrady városrész központjának számító námestí Míru, azaz Béke tér területének átváltozását követjük nyomon.

A Béke tér környéke 1769-ben

Akkor és most 17. - Zöldségpiac (Zelný Trh) – Brno

A morva „főváros”, Brno (Brünn) óvárosa telis-tele van szebbnél szebb épületekkel, templomokkal, utcákkal és terekkel. Ez utóbbi történelmi terek egyik szép példánya a Zelný Trh, avagy a Zöldségpiac (Káposztapiac), más néven Felső Piac. Már a nevéből is könnyedén megfejthető egykori és részben mai funkciója, azaz itt bizony az elmúlt évszázadok során rendszeresen gyűltek össze a portékájukat eladni kívánó árusok, cipészek, fazekasok, kovácsok, kofák stb. és persze a városka lakói.

Zöldségpiac panoráma

Akkor és most 16. - Nepomuk - Főtér

A Pilsentől 35 km-re dél-keletre fekvő Nepomuk városát nem csupán a híres szülötte, Nepomuki Szent János nyomait kutatandó érdemes felkeresni, de maga a település is számos csodás látnivalónak ad helyet. Sorozatunk ezen részében Nepomuk keletről nyugat felé meredeken lejtő, sajátos alakú főterével foglalkozunk. De előtte ismerkedjünk röviden a város történetével.

XIX. sz. eleje

A városka lényegében egy 1144-ben alapított cisztercita kolostornak köszönheti a létét. A kolostor közelében, részben annak kiszolgálására egy kis kereskedő falu alakult ki, amely 1413-ban már kisvárosi méretet ért el. A település (amely akkoriban még a Pomuk nevet viselte) fokozatosan a kolostori javak, birtokok gazdasági és adminisztratív központjává változott egészen a kolostor 1420-ban bekövetkezett leégéséig. Ezt követően a ciszterciták helyett egy új uraság a Zöld-hegyi kastély birtokosa azaz a Švamberk család lett. Az új birtokosok számos jogot biztosítottak a városnak, így természetesen saját sört főzhettek és piacot is rendszeresen tarthattak. 1730-ban IV. Károly immáron hivatalosan is városi címet adományozott a településnek. Ez részben annak is volt köszönhető, hogy időközben Nepomuki Szent János, a híres városszülött szentté avatása okán Nepomuk maga közkedvelt búcsújáró hellyé avanzsálódott. Ugyanakkor a település a háborúknak, valamint talán nem a legideálisabb fekvésének köszönhetően soha sem nőtte ki magát, megmaradt kisvárosnak. Ehhez az is hozzájárult, hogy a városban a XVI. és a XIX. között számos tűzvész tombolt, amelynek sok-sok régi épület, és a fejlődés reményei is martalékává vált.

Akkor és most 15. - Lőportorony és Reprezentációs Ház (Vigadó) - Prága

Prága Óvárosát a X. században több kis falu alkotta, amelyek az idők során fokozatosan összeolvadtak. Az így kialakult várost, későbbi városnegyedet védelmi célból kőfallal vették körül. Mára az egykori városkapukkal tarkított kőfalnak csak a nyomai maradtak meg, és a valaha volt 13 kaputorony közül is mindössze egyetlen egy áll. Ez az egyke a Prasná Brána azaz a Lőportorony, Prága egyik fő jelképe, a cseh főváros „kötelezően” megtekintendő látványosságainak egyike.

A Lőportorony 1842-ben

Akkor és most 14. - Špalíček - Cheb

Cheb városa Csehország észak-nyugati szegletében, a cseh-német határól alig pár kilométerre fekszik. A határvidék egyik őrzőjeként a város igen gazdag múltra tekinthet vissza. Ennek megfelelően a település első írásos említése már igen korán, 1061-ben történt, 1203-ban pedig már a kitüntető város címet viselte. Akik olvasták az Albrecht von Wallenstein életéről és legfőképp haláláról készített cikkünket, azok tudják, hogy Cheb (régi, német nevén Eger) többek között a XVII. században is történelem formáló tettek helyszíne volt. Az elmúlt évszázadok viszontagságai, a gyakori tűzvészek ellenére is megmaradt a város történelminek mondható magja, amely a napjainkban Pogyebrád György király nevét viselő főtér (náměstí Krále Jiřího z Poděbrad) köré épült.

Špalíček, sziget a téren

Akkor és most 13. - Óvárosi tér – Prága

Az Akkor és most sorozatunk következő részében a prágai Óváros főterére (Staroměstské náměstí) ruccanunk ki. Megnézzük, hogy az elmúlt 150 év során miként is nyerte el a ma látható képét. Az Óvárosi tér Prága egyik történelmi központja. Magát a teret, annak alakját, méretét 1230 környékén határozta meg az Óvárost építtető I. Vencel király. A tér számos tragikus és ünnepi eseménynek adott helyet.

1621. június 21. - Kivégzések az Óváros főterén