Komárek, avagy favillamossal munkába és iskolába

Ostravában járva, tekintettel az erősen ipari város jellegére az átlagnál talán kevesebb látnivaló tárul elénk, ezért is érdemes a külső kerületek felé is venni az irányt. Egyik nyáron mi például fogtuk magunkat és dél felé kitekertünk bicajainkkal a külvárosba. Ostrava Hrabová kerületén át, egy gyanúsan hosszú, egyenesen vezető úton haladó kellemes kerékpározás során hirtelen, mondhatni a nagy semmiből egy csinos kis villamos kocsit pillantottunk meg az út bal oldalán. De hogy is került ide ez a jármű? Ennek jártunk utána. 

Nos, ahogyan az sejthető volt, ahol ma kerékpárosok és gyalogosok haladnak, ott egykor sínek futottak. Ezeken a síneken gurult a Hrabován áthaladó villamos, melyet a helybeliek Komáreknek, azaz Szúnyogocskának hívtak. A nevet nem az alakja, sem a csípőssége vagy a bosszantó hangja miatt kapta, pusztán azért, mert a jármű tervezőjét Franz Xaver Komareknek hívták. Nevének kicsi módosításával lettek a Komárekre átkeresztelve az eredetileg gőzmotor meghajtású járművek, majd villamosok.

A villamosok fából készültek, csilingeltek, a váltókon pedig jókorákat nyikorogtak. Az utasok faüléseken vagy inkább padokon ültek. Kapaszkodófogantyúk helyett bőrszíjak lógtak a kocsi mennyezetéről, így az emberek menet közben szó szerint „himbálóztak”. A csúcsforgalomban nagyjából tízpercenként járt a villamos. A helybeli fiúk nemcsak iskolába utaztak a Komárekkel, hanem a síneken „préseltettek” a villamossal egykor egy- később tízfilléres értékű, tízhaléřes érméket. Hiába, minden korban volt szórakozási lehetőség, most a közösségi média akkortájt a pénzérme préselés.

Maga a villamosvonal Hrabovát kötötte össze a szomszédos belsőbb kerülettel Hrabůvkával, így azok is használták, akik Ostrava központjába igyekeztek. Az eredeti elképzelés szerint a villamos egészen a Beszkidek előterében fekvő Kozlovicéig közlekedett volna, de ebből a grandiózus tervből nem lett semmi egy két környékbeli hídpillér megépítésén kívül. A kívül, belül megtekinthető villamos az egykori Hrabová-Ščučí végállomásán áll és számos programot szerveznek köré.

Eredetileg a Vítkovicei Bánya- és Kohóművek három vasútvonallal vett részt az ostravai térség személyszállításában. Ezek egyike volt a Hrabovába vezető helyiérdekű vasút, villamos. A vonal a hrabůvkai Jubileumi lakótelep közlekedését is szolgálta, amelyet a vasmű alapításának századik évfordulójára építettek. A vonal építése 1928-ban kezdődött és az első, 3,8 kilométeres szakaszon 1930. október 5-én vette kezdetét a személyszállítás. Maga a rendszeres hrabovái közlekedés a teljes vonalon pedig 1948. október 24-én indult meg. Ám az 1970-es évek közepén a Komárek máris végleg „befejezte a csilingelést” sőt a síneket is felszedték. Győzőtt ugyanis szomszédos négysávos út építése és persze az autóbusz közlekedés vitathatatlan előnyei. Az egykori nyomvonal azonban ma is Hrabová ütőere maradt, erre járnak a helybeliek és az áthaladó közlekedők, turisták is.

Nincs Csehország Škoda nélkül?! - II. rész: A Škoda történet 1900-tól

Folytatjuk a Škoda család, a Škoda vállalatcsoport történetével foglalkozó cikkünket. Emil Škoda halála után a cég részvénytársaságként működött. Fia, Škoda Károly (Karl von Škoda) örökölte a telepet, amely ekkor már 1100 tisztviselőt és 25 ezer munkást foglalkoztatott. Az új tulajdonosnak, aki modernizátor is volt egyben, leghíresebb találmánya a 30,5-ös mozsárágyú volt, amelyet a világháborúban többek között a belgiumi várostromnál és a gorlicei áttörésnél alkalmaztak a központi hatalmak. A 30,5-ös a korszak egyik legmodernebb és leghatékonyabb ostromfegyvere volt. Jelentősen hozzájárult a Monarchia katonai kezdeti sikereihez az első világháború során. Ekkortájt a Škoda volt a Monarchia legnagyobb hadiipari üzeme.

A híres, hírhedt 30,5-es.

Érdemeiért a császár még 1914-ben báróvá s három év múlva az urak háza tagjává nevezte ki. Škoda báró ugyanekkor részt vett a győri magyar ágyúgyár alapításában is. Az első világháborút követően az új Csehszlovák államban Károlyt rávették arra, hogy jóval az ára alatt adja el az államnak a gyárát (pontosabban a többségi részvényeit). Maga a lépést nem lehetett meglepetésnek tartani, hiszen az új országnak mind gazdasági, mind nemzetbiztonsági szempontból szüksége volt erre a nehézgépipari vállalatra. Škoda a kényszerű eladást követően visszavonult Bécsbe, majd 1929-ben, mindössze 51 évesen elhunyt. A vagyonát három gyermeke (Emil, Karl és Hedwig) örökölte, akik közül kettő gyorsan el is herdálta a rá jutó részt. A továbbiakban a családnak már nem volt köze a Škoda történetéhez. A Žinkovy kastély azonban egészen 1945-ig a család tulajdonában maradt. De térjünk vissza magához a Škoda gyárhoz.

Karl Škoda

A két világháború között a gyárban a Prága–Bécs–Párizs tengely mentén a francia Schneider-Creuzot vette át a részvénytöbbséget s több utódállamban, mindenekelőtt Romániában alapítottak a Škodának fiókokat. Ez a cég ma több átalakulást követően Schneider Electric néven ismert. Továbbra is a hadiipar volt a főprofil, de fontos lépést jelentett a személy-, tehergépkocsi, autóbusz gyártás elindulása is, melynek során a Škoda egyesült a már évtizedes tapasztalatokkal bíró Laurin&Klement céggel. Az autógyártás 1930-ban önállósodott és autóipari részvénytársasággá lett az autógyártási ágazat a Škoda konszernen belül.

Egy klasszikus Škoda

Ez a Škoda Autóipari Részvénytársaság a második világháborúban beolvadt a német Hermann-Göring cégcsoportba, de egyúttal a Škoda vállalatcsoport egésze a hadiipari termelés termelés központjává vált. 1946-ban az immáron kommunista Csehszlovákiában úgy döntöttek, hogy több részre osztják a Škoda vállalatcsoportot. Minden egyes rész külön termékkörrel foglalkozott, mint pl. autógyártás, vagonok, teherautók, erőmű berendezések stb. A Škoda 1978-tól konszernné vált, és Kelet-Európa egyik legnagyobb ipari konglomerátuma lett.

A Škoda művek 1945-ben

A rendszerváltást követően az autóipari részt gyorsan privatizálták és 1991 áprilisától a Volkswagen csoport részeként öregbíti tovább a Škoda nevet. A cégcsoport további részénél egy állami menedzsment vitte tovább az irányitást, újraszervezve a holdingot, majd az állam eladta a 49%-át egy rejtett tulajdonosi struktúrával rendelkező holland cégnek. 2010-ben teljes felvásárlást követően a holding eladta a szétdarabolt ipari részcégeket. A jelenlegi főbb Škoda utódok a Doosan Škoda Power (Dél‑Korea) (energetikai berendezések), a Škoda JS (nukleáris ipar), Škoda Transportation – közlekedési járművek (villamos, mozdony, metró), a Pilsen Steel, a TS Plzeň a.s., Czech Precision Forge a.s. stb. Az egykori Škoda birodalom ugyan már több részletben, de továbbra is jelen van és egyes területeken dominál a mai Csehországban. Erről még talán Emil Škoda sem álmodott legoptimistább napjain sem.

Nincs Csehország Škoda nélkül?! – I. rész: Emil Škoda munkássága

Ugyan nem szeretünk írásainknak a kattintásvadászat felé erősen elhajló cikk címeket adni, de ezúttal mégis kivétellel élünk. Tesszük ezt azért, mert van egy olyan név a cseh gazdaság és azon belül is az ipar egyes kulcsfontosságú ágazatainak történetében, amely a mai napig meghatározó és az elmúlt két évszázad alatt világszerte ismertté és megbecsültté vált. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy egykoron a mai cseh ipart egyetlen ember munkássága alapozta meg. Ő pedig nem volt más, mint Emil Škoda. Cikkünkben róla, majd örököseiről és a család fajsúlyos hagyatékáról próbálunk röviden szólni.

Emil Škoda

Kezdjük azzal, hogy Emil Škoda - akinek a neve amúgy azt jelenti, hogy kár vagy veszteség - 1839-ben született Plzeňben, egy gazdag cseh család tagjaként. Prágában és Karlsruheben gépészmérnöknek tanult és mivel a mai Plzeň (németül Pilsen) a XIX. században a Habsburg Birodalom egyik legdinamikusabban fejlődő ipari központjának számított, nem csoda, hogy Emil is ebbe az irányba képzelte el pályafutását. Tette ezt a szülei elképzelése ellenére, akik inkább az apját követve orvosi karriert szánták neki. Ám ő a céljai elérése érdekében bejárta Európa és Észak-Amerika számos neves ipari létesítményét, megfordult Angliában, Franciaországban, Poroszországban közben kellő inspirációt szerezve terveihez. 1866-ban főmérnökként helyezkedett el Plzeňben gróf Waldstein-Wartenberg gépgyárában, ahol főként tartályokat, öntöttvas alkatrészeket gyártottak cukorgyáraknak, sörfőzdéknek és bányáknak. Három évvel később jelentős családi támogatással, közte a rendkívül neves és elismert, Bécsben praktizáló orvos unokatestvére (Josef) segítségével 1869 június 12-én megvásárolta az üzemet, amelyet azon nyomban elkezdett fejleszteni. A feljegyzések szerint Emil Škoda rendkívül szigorú, de innováció-orientált vezető volt. Nagy hangsúlyt fektetett a mérnöki képzésre és a kutatás-fejlesztésre, ami akkortájt még nem volt általános az iparban. 1871-ben megunva a nőtlenséget megházasodott, feleségül vette a gazdag Hahnenkamm család lányát, Herminát akitől egy fiuk mellett három lány született. Érdekességként megemlíthető, hogy közülük Hermina Juliana von Škoda, férjezett nevén Lauer ismert író lett és 1966-ban Magyarországon, Kisbéren hunyt el.

Hermina Juliana von Škoda

 
A Škoda gyár közben rohamosan fejlődött. 1878-ra a fegyvergyártás mellett a gépészetre is összpontosított, és összesen 25 cukorgyár, valamint 11 malátaüzem és sörfőzde berendezéseit gyártotta. Ezt követték a bányák, kohók és hengermalmok gépei, ráadásul ezeknek a termékek nemcsak a Monarchiában, hanem a műszakilag fejlett Németországban is megjelentek. Emil 1886-ban egy új acélgyárat építtetett, majd fokozatosan tovább bővítette a termékskálát. Előbb vasútipari fejlesztésekbe, mozdonyok és turbinák gyártásába szállt be, majd a hadiipar nyújtott számára jelentős megrendeléseket. A modern acélöntési technológiák kifejlesztésével főként a Császári és Királyi Haditengerészet számára készített nagy kaliberű ostromágyúkat és lőszereket, hajóalkatrészeket. De emellett a vállalata erősen exportorientált is volt. Szállított termékeket nemcsak a Monarchiának, hanem akár az Oszmán Birodalomnak és más országoknak is. Fontos megemlíteni, hogy a gyár nemcsak ipari, hanem egyúttal szociális központ is volt, mivel Škodától nem állt távol a társadalmi érzékenység sem. A munkások számára lakásokat építtetett, iskolákat és kórházakat támogatott, így végeredményben kialakult egy teljes „város a városban” jellegű ipari közösség, mely az ipari mellett egy igazi szociális központ is volt.

Az eredeti Škoda részvény

A vállalat jelentősége olyan nagyra nőtt, hogy Emilt lovaggá ütötték. Az immáron Emil Ritter von Škoda báró 60 évesen megalapította a Škoda Műveket (Works), mint részvénytársaságot. Ő maradt a többségi tulajdonos, ám alig egy évvel később, 1900-ban vélhetően a testi, lelki problémák, a túlterheltség és depresszió következtében vélhetőleg öngyilkos lett. Ez ugyan nem teljesen bizonyított, mindenesetre így szólt egy korabeli magyar újság gyászhíre: „Skoda Emil, a pilseni vasöntőgyár tulajdonosa, ma reggel Gasteinból Bécsbe menet, a vasúti kocsiban hirtelen meghalt. Skoda nevét a délafrikai háborúban sokat emlegették, mert különösen az ő gyára volt az, amely a búrokat ágyúval látta el.”

De eddig tartott a cikkünk első része, hamarosan folytatjuk!

Eltűnőben a cseh regionális sörgyárak?

Mint minden írás címének, így e cikknek is kellően hangzatosnak kell lennie, ám a feltett kérdés megválaszolásához vagy annak kísérletéhez egy hosszabb út vezet el bennünket. Kezdjük tehát ezt a történetet, ha nem is a cseh földeken művelt sörfőzés évezredes történetének elején, de a második világháborút követő érában. A sör fogyasztása, és maga a sörgyártás a kommunista időszakban is fontos szerepet töltött be a cseh társadalomban és ezt a politikai vezetés, az akkori uralkodó állampárt is kihasználta. 1947 és 1989 között ugyan a sörfőzdék száma több mint 250-ről lecsökkent kevesebb mint a harmadára és azokat is az államosításuk után úgy tíz országos vállalatba tömörítették, ám 71 mégis túlélte ezt a központi irányításos időszakot. A bársonyos forradalmat, a cseh rendszerváltást követően ezeket részben privatizálták vagy visszaadták eredeti tulajdonosaiknak, akik sok esetben nem is tudták, hogy milyen terhet vesznek a vállukra. Ugyanis a sörgyárak többsége elavult berendezéseivel, gazdaságtalan sörtermelésével nem biztosított a számukra könnyű profitot, sőt már a fenntartásuk is óriási költségekkel járt.

Uherský Brod mára bezárt sörgyára

Hivatalos ünnepnapok és más nevezetes napok Csehországban – 2026

Ismét eltelt egy év és az idei évet, benne a szabadságainkat, utazásainkat tervezve lelkesen keressük a naptárban, hogy idén mely napokon is örvendeztet meg minket egy munkanapra eső állami ünnep vagy egy ünnephez kapcsolódó hosszú hétvége. De külföldi útjaink során nem csak a saját ünnepeinket célszerű figyelembe venni, hanem az adott célországban lakók, így pl. a csehek ünnepeit is. Úti programjaink tervezéséhez ugyanis elengedhetetlenül fontos tisztában lennünk az esetleges üzlet, hivatal, posta, szolgáltatás nyitva, vagy inkább zárva tartásokkal, illetve a vasúti-, buszmenetrendek eltéréseivel is. Az ünnepnapokon várhatóan jóval többen fordulnak meg a különféle turista nevezetességeknél, korlátozottabb a szállás- vagy vendéglátóhelyi választék. Lássuk hát, hogy 2026-ban mikor és milyen nemzeti ünnepekre kerül Csehországban sor, illetve milyen más nevezetes napokra érdemes még idén odafigyelnünk. 2016 óta egyes ünnepnapokon a 200 négyzetméternél nagyobb alapterületű üzletek nem nyithatnak ki. Ezeket a napokat a felsorolásban egy SZ (szünet) betűvel külön jelezzük.

Húsvét

Cseh ciklokrossz sikerek a világbajnokságokon

A napokban ért véget a 2026. évi ciklokrossz (cyclo-cross), vagy más néven terepkerékpár világbajnokság Hollandiában. A magyar részvétel miatt a magyar köztévé által is (legalábbis részben) közvetített versenyeken szurkolhattunk számos fiatal hazánkfiának, lányának, köztük az országúti versenyen „csaknem” olimpiai bronzérmes Vas Kata Blankának. Amellett, hogy idén Blanka remek negyedik helyen végzett, a többi kategóriában induló magyar kerékpáros is mind a legjobb 20 között ért a célba, ami több, mint remek eredmény. A világbajnokság számos meglepetéssel, illetve rekorddal is szolgált. Ilyen volt a holland fenomén Mathieu van der Poel immáron abszolút rekordot jelentő nyolcadik bajnoki aranyának elképesztően magabiztos megszerzése, vagy éppen a hölgyeknél Lucinda Brand újbóli győzedelmeskedése. Az éremtáblázatot nézve talán némi meglepetésre a harmadik helyet a cseh kerékpárosok foglalták el egy aranyéremmel és egy bronzzal, de ez csak azok számára lehet furcsa, akik eddig nem ismerték ezt a hollandok, belgák által dominált sportág múltját. Lássuk hát, hogy miként is szerepeltek a csehek az 1950 óta minden évben megrendezett eddigi világbajnokságokon.

Miloš Fišera

Kis csehországi alkoholizmus körkép (kórkép)

A napokban egy az iRozhlas virtuális hasábjain megjelent cikk részletesen foglalkozik az alkoholizmus csehországi helyzetével, annak súlyosságával, területi eloszlásával. Ebből az írásból szemezgetünk.)

Csehországban az egy főre jutó sörfogyasztás a világon a legnagyobb, ezt a közkeletű információt szinte mindenki jól ismeri. De csak ritkábban szoktunk belegondolni, hogy a sörben rejlő alkohol egyben a világ egyik legnépszerűbb, legaddiktívabb, mérgező és erősen rákkeltő ám mégis legális vegyülete. Azaz a jelentős sörfogyasztás az alkohol negatív hatásainak mértékére is utalhat. A sör ugyan a maga relatíve alacsonyabb alkoholtartalmával (legalábbis a legtöbbet fogyasztott lágerek esetében) még a kevésbé káros hatású alkoholok közé tartozik, de itt sem mindegy, hogy mennyit is iszunk belőle és milyen gyakorisággal. Ám az italok Csehországban sem állnak meg a söröknél. Az alkoholos italok nagy választékából tekintélyes mértékű a bor- és pezsgőfogyasztás és a különféle röviditalok iszogatása, amelyek már nem nélkülözik a nagyobb mennyiségű etanolt sem. Az elfogyasztott alkohol kétharmada a felnőtt csehek egyötöde körében koncentrálódik. A lakosság hét-nyolc százaléka, azaz 800-900 ezer ember iszik nagyon kockázatosan, amely kifejezetten jelentős. Egy fő mintegy 10 liter tiszta alkoholt fogyaszt évente, amely tekintetben a világ "élmezőnyébe" tartozik Csehország. 

Bal oldalról, jobb oldalra

Senki ne ijedjen meg, a Csehország, nem csak Prága honlapunk még véletlenül sem vált profilt és nem válik a politikai véleménynyilvánítás egyik eszközévé. A cikkünk címe mögött lapuló téma ugyan sokkal kevésbé indulatkeltő, mint a pártok fékevesztett kritizálása, de reményeink szerint ugyanúgy hordoz érdekességeket. Ugyanis napjainkban szinte magától értetődő, hogy Európa csaknem valamennyi országában, a mértékegységek terén is külön utas Egyesült Királyság, valamint Írország, Málta és Ciprus kivételével mindenhol a kocsi bal oldalán kell a sofőrnek az autójában a kormány mögött elhelyezkednie. De talán sokaknak meglepő lehet, hogy mind Magyarországon mind Csehországban még nagyon sokan élnek azok közül, akik emlékeznek arra az időszakra, amikor még a közutakon a bal oldali közlekedés volt az előírt és a járművek jobb oldalán volt kormány. Ám mindkét ország ameddig csak lehetett, ellenállt a gyökeres változásnak és a végén nem is csupán a szabad akarata miatt adta be a derekát. De lássuk is, hogy mi is történt.

Jobb vagy bal? Fotó: Škoda

A cseh földek története dióhéjban I. – A kezdetek

A történelem laikus kedvelői számára a cseh földek vagy talán pontosabban fogalmazva a cseh korona országainak története önmagában is rendkívül izgalmas. Ám ha lépésről lépésre feltárjuk a teljes képet némileg meglepve vehetjük észre, hogy az mennyire hasonlít Magyarország történelmére, milyen sok a hasonlóság, a párhuzamosság a két nemzet sorsának alakulásában. Rácsodálkozhatunk arra is, hogy a cseh-morva nemzet és a magyarság között milyen sok közvetlen találkozási pont volt a múltban, melyek többségéről talán nem is hallottunk még eddig. Ezek a találkozások ugyan időnként a kelleténél harciasabbra sikeredtek, de jobbára igen békésen zajlottak. A cseh történelemről szóló cikksorozatunkban lépésről lépésre szeretnénk egy történetet elmesélni, emellett ugyancsak szeretnénk egy-két kisebb sztereotípiát, tévhitet enyhíteni, felszámolni. Mivel lehetetlen feladat lenne valamennyi történelmi eseményről részletesen szólni, ezért egy-egy korszakból igyekeztünk kiragadni az érdekesebb vagy magyar szempontból izgalmasabb történéseket. Ám ez óhatatlanul is áldozatokkal járt így, ha úgy érzik, hogy pár akár fontosabbnak vélt történés kimaradt, esetleg éppen csak megemlítésre került, akkor az nem a véletlen, hanem a kényszer műve.

Előlről

A kadovi „aranyos” Szent Vencel-templom

Csehországban járva sokszor érdemes megállni egy picinyke településen is, amely egy-két gyönyörű helyi értéket rejt, vagy éppen pont ellenkezőleg villant fel az arra járóknak. Vegyük példaként Kadovot, ezt a dél-csehországi települést Blatná környékén, melynek temploma a napfényben gyönyörűen csillogó és hívogató aranyló templomtornyával állít meg minket. És ha már megálltunk, akkor egy picit sétálunk is a Szent Vencelre szentelt templom körül.

A tábori csokoládé és marcipán múzeum

A dél-csehországi Tábor városának történelmi központjában (Kotnovská 138) található egy hely, amely szó szerint megédesítheti ott tartózkodásunkat. Ebben a speciális múzeumban ugyanis megismerkedhetünk a csokoládé és a marcipán történetével és elterjedésével, az alapanyagok termesztésével, feldolgozásával, valamint a finom késztermékek elkészítésével, továbbá a cseh csokoládégyártás történetével.

Chudobín, a háromtemplomos minifalu

Csehországi utazásaink során imádunk letérni a főutakról, amelyek természetesen kiválóak a távolságok gyors megtételére, ám így sokszor csak elsuhanunk az igazi érdekességek, furcsaságok, ritka értékek mellett. Mi is így jártunk volna, ha az egyik, Lošticében, a kvargli szülővárosában tett látogatásunk után egyenesen Olomoucba rohantunk volna. De szerencsére nem így tettünk. Ugyanis Bílá Lhota kissé még lepusztult kastélya, és szép kertje megtekintését követően Litovel felé vettük az irányt. Ahogyan közeledtünk, jobbra egy Csehországban szokatlan templom képe bukkant fel a közelben. És ha már úgyis a „kalandozó magyarok üzemmódba” kapcsoltunk, miért ne néztük volna meg egy kicsit tüzetesebben az épületet és magát a települést. Mondhatnánk, hogy az épület eléggé unortodox kupolával és színes tornyokkal rendelkezik, de mint kiderült, pont ellenkezője az igaz. Ugyanis az ominózus vallási építmény a Kostel sv. Cyrila a Metoděje nevet viseli, azaz egy a Szent Cirill és Metód hittérítők után elkeresztelt ortodox templom. Mint megtudtuk, nem sokkal a második világháború előtt, 1934-35-ben emelték Andrej-Vsěvolod Kolomacký külső-belső tervei alapján.

Az ortodox,

Jošt / Jobst, a „morva király”

Tíz éve már, hogy Jaroslav Róna, a kiváló cseh szobrászművész rendhagyó lovasszobrát felállították Brno nevezetes Morva terén (Moravské náměstí). Ahogyan több cseh művésztől is megszokhattuk, úgy Róna is szabadon szárnyaló fantáziával alkotta meg a lovat és lovasát, az egyik kezében zászlós lándzsát, a másikban pajzsot tartó, középkori páncélt viselő alakot. A mű hőse persze lehetne akár a paci is, de itt most a főszereplő a vasruhába öltözött személy, aki nem más, mint Jošt, „morva Jobst”, Jodok (Jodók), németül Jobst von Mähren, vagy magyarosan Józsa. Most ismerkedjünk meg Jošt/Jobst történelmi alakjával, amivel kiérdemelte a szobrát a morva fővárosban.

Lovasszobor a Morva téren

Karel Absolon, a cseh régészet és barlangászat nagy alakja

65 évvel ezelőtt hunyt el Karel Absolon, a tudós, aki a 20. század elején rendkívül fontos szerepet elsősorban a morva földek régészeti múltjának és természeti értékeinek feltárásában és népszerűsítésében. Nevét nemigen hallhattuk itt Magyarországon és félő, hogy Csehországban is csak egyre kevesebbeknek rémlik a neve. Pedig emlékét érdemes megőrizni nem csak a helyiek, hanem a morva barlangok szerelmeseinek is.

Karel Absolon

A leggazdagabb csehek…9 évvel később

2016-ban írtunk egy cikket a Csehország, nem csak Prága oldalunkon a legtehetősebb csehekről. Azóta eltelt 9 év így gondoltuk talán érdekes lehet megnézni, hogy miként változott meg a helyzet. Kik kerültek ki a leggazdagabb csehek köréből és kik lettek az új „kőgazdagok”? A listához annak idején és most is az amerikai Forbes Magazinban megjelent adatokat vettük alapul, így ha pár millió dolláros tévedés lenne a cikkünkben a valósághoz képest arról nem mi tehetünk. De félre tréfa, lássuk az anyagiakban legkevésbé szűkölködő cseheket.

Renáta Kellnerová

A brnói vörös templom

Brünn (Brno) óvárosa a szakrális építmények valóságos paradicsoma. Bármerre is járunk a történelmi óvárosban lépten nyomon impozáns templomokra bukkanhatunk. A dombtetőre épült Szent Péter és Pál katedrális, a város egyik szimbóluma ugyan szó szerint kiemelkedik közülük. Ám rajta kívül összesen nyolc templom ékesíti csak a belvárost, s köztük számos bír kiemelkedő jelentőséggel. Az óvárosi „kilencek„ között akad egy, amely már a színével is kitűnik a többi közül. Ez az ún. „Vörös-templom”, hivatalos nevén a Jan Amos Comenius-templom.

1867

Cseh Filmkarnevál 2025: Az új évtized elkezdődött!

A kortárs cseh-szlovák filmművészet legizgalmasabb és legfrissebb alkotásaival jelentkező Cseh Filmkarnevál 2025. február 5 – 9. között várja újra nézőközönségét. A budapesti Cseh Centrum által hagyományosan februárban megrendezett cseh filmszemle immár tizenegyedik éve várja a nézőket megszokott helyszínén, a Toldi moziban. Az esemény szakmai partnere a Budapest Film. A Cseh Filmkarnevál főtámogatója a kezdetektől a Staropramen. 

Napajedla kastélya

Kelet-Morvaországban Zlín közelében, az Alsó- és Felső-Morva völgy határán fekszik Napajedla városa, mely érdemtelenül csak ritkán kerül a magyar turisták célpontjai közé. Az 55. számú, a települést az ipartelep kivételével teljesen elkerülő úton haladva maximum egy pillantást vetünk a Morva (Morava) folyó túlpartján, annak teraszain elhelyezkedő városkára. Ám a Szvatopluk híd közelében járva, a Fatra gyárral szemben így, menet közben is feltűnik egy nagyobbacska, impozáns épület, a városka kastélya.

Napajedla kastélya

Žizka, víz nélküli hídja

Dél-Csehország telis-tele van kisebb-nagyobb meglepetésekkel. Egy nyári kerékpártúránk során az egyik kellemes strakonicei campingből elindulva Horaždovice városa felé tartottunk. Előbb bicajainkkal áthaladtunk Katovicén (nem keverve össze a lengyelországi Katowice csöppet nagyobb városával) majd Dolní Pořiči felé közelítettünk. Egy grafitbányájáról is ismert helyi domb mellett elhaladva egy kicsi, átlagos vasbeton hidacskán átkeltünk a közelben az Otava folyóba torkolló keskeny Březovy patakon. Ám utunkat folytatván pár tíz méter múlva egy meglepően impozáns méretű, gyönyörű boltíves kőhídra bukkantunk. Híd víz nélkül, micsoda meglepetés! Miért is? És egyáltalán ki is építette ezt a patak nélküli építményt?

Žižka hídja

Ahoj! – Egy köszöntés története

Csehországban járva az udvariasság jegyében érdemes megtanulni az alapvető köszöntéseket. A dobre ráno / dobrý den / dobrý večer hármason, azaz a jó reggelt / jó napot / jó estét trión kívül még a dobrou noc (jó éjszakát) kifejezést is vegyük fel a repertoárunkba. Távozáskor pedig vagy a kissé nyelvtörő Na shledanou (Viszontlátásra) kifejezést használjuk vagy annak a rövidített nashle (naszhle) formáját. Ám ha már otthonosabbá válik számunkra a cseh föld és kezdünk összemelegedni, összebarátkozni a szállásadónkkal, szomszédunkkal, a sarki kocsmárossal akkor jöhet az addigra már oly sokat hallott köszöntés: Ahoj! Nem, természetesen nem tévedtünk el és nem hagytuk el a szárazföldet, nem szálltunk tengerre. Ez a hajós köszöntés az informális cseh SZIA! De honnan is ered az ahoj szó, és mikor is terjedt el Csehországban? Íme egy kis háttérinformáció.

Nyitott napok a cseh múzeumokban, kastélyokban!

Ugyan még csak július utolsó napjaiban járunk, de már időben szólunk, szeptember első napjaiban a megszokottnál is érdemesebb Csehországot felkeresnünk! Jöjjön egy kis programajánló.

2024. szeptember 7. és 15. között Csehországban rendezik meg a European Heritage Days, azaz a Kulturális Örökség Napjai programsorozatot. Ezen a különleges héten fokozott figyelem fordul a régészeti, építészeti, szakrális, művészeti vagy éppen a múszaki történeti értékekre illetve ezek nagyközönség előtti bemutatására. Az akcióban országszerte várhatóan mintegy 800 állami tulajdonú, kezelésű kastély, vár, templom, kolostor, múzeum, galéria, régészeti feltárás, színház, kert, régi épület, bánya, gyárépület, régi sörfőzde stb. vesz majd részt. És ami külön kedvezmény, hogy ezek jelentős része ezen a héten teljesen ingyen lesz látogatható. A résztvevők pontos listáját még később közlik, de várhatóan tele lesz izgalmasabbnál izgalmasabb helyszínnel. A hét folyamán számos kisérőprogram is lebonyolításra kerül így akár koncerteken, egyedi kiállításokon, vásárokon is részt vehetünk. Időzítsük hát első vagy soron következő csehországi látogatáunkat erre a hétre és használjuk ki a Kulturális Örökség napjai programsorozata adta különleges élményeket. 

Miasszonyunk plébánia templom és harangtorony – Vimperk

 Vimperk városában a Szabadság (Svoboda) nevet viselő, nyugat felé emelkedő főtér alsó, keleti sarkán áll a Miasszonyunk-plébániatemplom és mellette a város egyik meghatározó látványeleme, a harangtorony.

A Chebi (regionális) Múzeum avagy hol áll Wallenstein lova?

Cheb (egykori német nevén nevezve Eger), Csehország egyik legrégebbi városa, amely fontos szerepet játszott az ország történelmében. A történelmi belváros középkori hangulata megragadó, a szűk utcákon sétálgatva és a hatalmas főterére kilépve a régmúlt idők gazdagságról tanúskodó szép épületekben gyönyörködhetünk.

Cseh filmkarnevál 2024

 A budapesti Cseh Centrum szervezésében 2024. február 21–25. között a mai cseh filmművészet  legjobb és legfrisebb alkotásaival jelentkezik újra a Cseh Filmkarnevál. A közkedvelt cseh filmszemle kerek évfordulót ünnepel: immár tizedik alkalommal kerül megrendezésre a hagyományos februári időpontban és a megszokott helyszínen, a Toldi moziban. Az esemény szakmai partnere a Budapest Film. A Cseh Filmkarnevál főtámogatója a kezdetektől a Staropramen. A jegyelővétel február 7-én indul a Toldi moziban és a Toldi mozi weboldalán.

Žleby vára

A téli szunyókálását követően tavasszal újra megnyitja kapuit a Közép-Csehországi kerület keleti szélén fekvő Žleby városka tündéri vára, kastélya. Az eredetileg gótikus erődöt valamikor 1289 előtt alapította a Lichtenburk család. A huszita csapatok ugyan alaposan megrongálták, de a XV. század derekán szépen újjáépítették immáron reneszánsz és barokk stílusban.

Ki találja ki a helyes választ? – Csehes találós kérdések a múltból.

A napokban ismét böngésztük az Arcanum Digitális Tudománytárat és számos izgalmas Csehországgal kapcsolatos anyagra bukkantunk az 1800-as évek írott magyar sajtójában. Ezen írások között két találós kérdést, mondhatni fejtörőt is felleltünk, melyeket most megosztunk olvasóinkkal. A megfejtéseket nem akarjuk a cikken belül elárulni, ezért a korábbi, utopenecról szóló cikkünk legvégéhez illesztettük hozzá! 😊 Jó szórakozást kívánunk a rejtvények megoldásához!

Utopenec, a leghíresebb és legfinomabb „vízbefúlt”

A cseh ételek és kifejezetten a sörkorcsolyák nagy népszerűségnek örvendenek nem csak hazájukban, de a magunk fajta magyar (és más nemzetiségű) turisták körében is. Az általunk is már sokszor megénekelt nakládany hermelín, azaz az olajban pácolt sajt mellett kétségkívül a másik legismertebb cseh kocsmai finomság az utopenec (többes számban, hiszen több kolbászról van szó: utopenci). De mi fán is terem ez a remek étek?

Utopenci (F: apetit online)

UNESCO Világörökségek és várományosok Csehországban 2024 (kibővítve!!!)

Sok-sok évvel ezelőtt, amikor még Csehországgal kapcsolatos élményeink szinte „csak” Prágára korlátozódtak, kezünkbe akadt egy cseh nyelvű kiadvány, melynek hátsó borítójáról 12 kis kép tekintett ránk. Ezek a kicsi, ám annál ígéretesebb képek indítottak el minket a Csehország Prágán túli területeinek bejárása útján, amely út hamarosan „végzetes” szerelemmé- szenvedéllyé változott.

Az akkor még egy tucatnyi csodálatos képen látható épületek, építészeti alkotások, településrészek mára kibővülve nem csupán Csehország legféltettebben őrizendő értékeinek számítanak, de egyúttal szerepelnek a UNESCO Világörökségi Listáján is. Hogy ez a státusz mitől is olyan nagy szám?

Egy fej, egy logó, egy sörgyár: Viktor Cibich és a Březňák

Minden sörszerető ember egyetérthet azzal a kijelentéssel, hogy csodálatos a cseh sörök világa. A cseh sört nem csak önmagában szeretjük, de tiszteljük a sok-sok évszázados, sőt évezredes történelmét, kedveljük a hozzá fűződő legendákat, történeteket, a vele kapcsolatos irodalmi vagy filmművészeti alkotásokat és felnézünk a cseh sörfőzés, sörgyártás kiemelkedő szereplőire is. Ezen szereplők között szerepelnek olyan mesterek is, mint pl. Josef Groll vagy František Ondřej Poupě akik magát a sörfőzést forradalmasították, mások mint pl. Bohumil Hrabal, Jaroslav Hašek az irodalmi műveik révén hirdették a cseh sör dicsőségét. Ám vannak olyan alakok is, kiknek arcával Csehországban ugyan sűrűn találkozhatunk, de családiasan ismerős ábrázatukon kívül szinte semmit nem tudunk róluk. Ilyen figura, pontosabban egy férfifej tekint ránk az észak-csehországi Velké Březno városka sörgyárában készült Březňák nevezetű sörről. A bajszos-szakállas, enyhén szólva is kopaszodó úriember, aki bal kezében egy égő szivart tart és jobb kezével egy impozáns habos korsó sört emel a szájához mosolygó szemmel tekint napjaink egészségcentrikus világára. De mit is tudunk erről a sörlogóvá avanzsálódott egykor volt személyiségről?

Cseh közmondások a magyar sajtóban II.

Ígéretünkhöz híven folytatjuk a magyar sajtóban citált cseh vagy éppen annak hívott szólások, közmondások sorát, hiszen változatosságuk az előzetes várakozásunkat is felülmúlta. Elsőként 1953-ból idézünk, mikor is a sokatmondó „Tartós békéért és demokráciáért!” című lapban jelent meg Jan Drda a kezdetben meggyőződéses kommunista, majd a prágai tavasz leverése és a szovjet megszállás bírálatáért a pártból is kizárt cseh újságíró írása „A béke ellenségei nem nyughatnak” címmel. Ezen cikkében idézi az alábbi közmondást: „Ugyanabból a szájból fúj egyszerre hideget és meleget”. Egy másik kommunista lap (Új Csehszlovákia) ekkortájt az alábbi szólást teszi közzé: „Az igazság nem merül el a vízben és nem ég el a tűzben.“ 

„A tűz jó szolga, de gonosz úr!”