Közeledik a július és vele a
kerékpársport szerelmeseinek éves ünnepe, a Tour de France. De
mielőtt folytatnánk cikkünket, engedjék meg, hogy egy személyes
élményt meséljek el. Valamikor az 1980-as évek legelején a
bátyámnak, aki személy szerint kevésbé lelkesedett a
kerékpározásért, mint én, volt egy csodás piros bringája. Mint
jóval fiatalabb tesó eleinte még csak a magam kisebb méretű
biciklijén ülve álmodoztam arról, hogy egyszer nekem is lesz egy
ilyen 28-as kerekű szépségem. De oly sokáig már nem is kellett
erre várnom, hiszen néhány évvel később már adódott is a
lehetőség. A testvérem végképp ráunt a fárasztó
pedálmozgatásra, így letette bicaját a kert egyik zugába, majd
egy pár hónapra ott is felejtette. Itt leltem rá a már az
elhagyott bringára, majd némi családi belső egyeztetést követően
végleg átvettem a gondozását ennek a megunt, csöppet leharcolt,
egyik oldalán napszítta, kicsit rozsdás, de még ilyen állapotában
is csodás járműnek. Rögvest nekiálltam a felújításának, és
hamarosan már büszkén pattanhattam a pompás drótszamaramra.
 |
| Favorit |
