400 éve történt: A fehérhegyi csata II. / Menetelés a Fehér hegyhez

A fehérhegyi ütközet előtti hónapokban a császári csapatokhoz támogatásul érkező bajor Miksa vezette Katolikus liga hadsereg (több, mint 30 ezer fő) könnyedén meggyőzte az átállásról az addig lázadáspárti protestáns osztrák tartományokat. Ezt követően az önmagában is óriási haderő továbbmasírozva egyesült a Bucquoy vezetések alatt álló olasz segédcsapatokkal megerősített osztrák császári hadsereggel. Mindeközben a cseh lázadók és szövetségeseik is próbáltak minél nagyobb hadsereget összehozni, amely ugyan számban közel elérte a Habsburg-párti szövetség erejét, ám összetételében már nem lehetett ideálisnak nevezni. A lázadók támogatása tekintetében politikai, gazdasági okok miatt bizonytalankodó, majd a későbbiekben késlekedő Bethlen Gábor erdélyi fejedelem a vártnál kisebb számú erdélyi-magyar kontingenst küldött a protestáns haderő segítségére. A Bornemissza János vezette többségében könnyűlovasok gyengébb erőt képviseltek, mint a katolikus hadsereg egy részét alkotó vértesek, azaz nehézlovasok.

Csata, újrajátszva

A mesés Prácheňskóról dióhéjban

Hosszú-hosszú ideje járjuk mind a magyar, mind a cseh vidéket, és gyakorta akadunk olyan kisebb-nagyobb térségekre, amelyek meghökkentően gazdagok szemet gyönyörködtető értékekben. A megannyi természeti, illetve ember alkotta kincsekben bővelkedő tájak láttán leesik az állunk, és nem értjük, hogy miért is nem tudtunk róluk korábban, miért nem szerepelnek a bel- vagy külföldi turisták úticéljai között. Ilyenek jellemzően a határvidékek, amelyek főként a múlt század határmódosító politikai döntéseinek köszönhetően a perifériára szorultak, elesve ezzel a fejlődés lehetőségétől. De léteznek olyan országon belüli térségek is, amelyek két nagyváros között mintegy félúton szintén kiesnek a figyelem középpontjából, és egy “belső határvidéket” alkotnak.

Prácheňsko, 1776-ban

Akkor és most 19. - Písek – Főtér

Písekben, ebben a csodálatos kis dél-csehországi városban (amelynek történetéről már egy korábbi cikkünkben részletesen megemlékeztünk) járva számos impozáns téren gyönyörködhetünk a történelem viharait túlélő, vagy az idők során megváltozó épületekben. A terei közül a nevéhez méltóan a legnagyobb a Velké náměstí, a Nagy tér, amely számos meghatározó helyi esemény színtere. Az Akkor és most sorozatunkban ennek a szép térnek a változását követjük nyomon, miközben a képek által megismerkedhetünk a XX. század cseh városi hangulattal is.

Velké náměstí, a Nagy tér

Písek - A legcsodásabb homok

Dél-Csehország északnyugati szegletében, a České Budějovice-ből Pilzen felé vezető 20-as számú út mentén, az Otava folyó partján fekszik Písek városa. Píseket – melynek mai helyén már a IX. században is település állott - a XIII. század első felében (első írásos említése 1243-ból maradt ránk) I. Vencel cseh király alapította. Célja ezzel a környék aranyat tartalmazó folyami homokjának, illetve az ún. Arany Út nevet viselő kereskedelmi útvonal védelmezése volt. A város neve Písek (magyarul homok) is valószínűleg innen eredeztethető. Az újonnan létrehozott település hamar fejlődésnek indult a gyakori vendégként ideutazó későbbi cseh uralkodók (II. Přemysl Ottokár, IV. Károly, IV. Vencel) támogatását élvezve.

Písek az Otava folyóról nézve (fotó: www. poznavamesvet.cz)