„Ez
az egyetlen rövidital, amelyet szeretek a számban tartani mielőtt
lenyelném” – mondta a minap egy barátom, és én nem tehettem
mást minthogy helyeslően bólogassak, hiszen jómagam is éppen a
jól ismert, de megunhatatlan folyadékot ízlelgettem. Ki ne hallott
volna róla, és ki az aki ne kóstolta volna már meg a zöld
üvegben rejlő aranysárga nedűt? Az italt, amely a Csehországot
járók, a Felföldre átruccanók hű társa, itthoni hideg téli
napjaink csodás lélekmelegítője. Na jó, ennyit az erősen reklám
ízű bevezetőről, de azt mindenesetre leszögezhetjük, hogy
lelkesítő bevezetőnket méltán megérdemli cikkünk tárgya, a
Becherovka, Karlovy Vary folyékony aranya.
 |
| A 13. forrás |
Számos
fórumon sokan, sokféleképpen regélték már el a Becherovka
keletkezésének és fennmaradásának történetét. Mi sem
szeretnénk ebből kimaradni, hiszen nem vallhatja magát csehesnek
egy magazin ha nem teljesíti szívbéli kötelességét, és nem
emlékezik meg saját maga is a Becherovkáról.
Mielőtt
azonban hozzálátnánk a több mint két évszázados történethez,
töltsünk egy stampedlit a finom nedűből, hogy ne csupán a
Becherovka történelmét érezzük át, de egyúttal ízleljük is
meg Karlovy Vary tizenharmadik gyógyító erejű forrásának levét.
A bűvös tizenhármas vajon a babonás balszerencsét hirdető szám,
vagy éppen ellenkezőleg a szerencsés új kezdet jele? Nem tudjuk,
hogy ez a kérdés éppenséggel felmerült-e az ital megalkotójának
fejében, de a jövő mindenesetre az optimista változatban hívőket
igazolta.
De
ne szaladjunk előre, térjünk vissza a kezdet kezdetéhez. 1805.
július 6-án egy szép hosszú nevű, és történetünk
szempontjából csaknem mellőzhető nemesember, bizonyos Maximillian
Friedrich von Plettenberg-Wittem-Mietingen birodalmi őrgróf úr
megérkezett Karlovy Vary akkoriban már a gyógyulni vágyók
körében híres fürdővárosába. Hogy éppen valamilyen
nyavalyáját próbálta-e kúrálni az úr, vagy talán az akkortájt
hevesen zajló napóleoni háborúkban elszenvedett sérüléseiből
akart felépülni, ki tudja, de nem is igen lényeges. Az azonban
biztos, hogy hosszabb idő eltöltésére készülve összesen
tizenkét emberét, köztük szobainasait, kocsisát, szakácsát,
vadászát és ami nekünk kulcsfontosságú, frissen felfogadott
orvosát, az angol dr. Frobigot is magával hozta.
A
gróf pihenése idejére egy bizonyos Josef Becher tulajdonában álló
fogadóban (a Három Pacsirtához) rendezkedett be. Becher ekkoriban
a beteg édesanyjától átvett földszinti fűszerboltot
üzemeltette, ahol az európai gyarmatokról származó termékeket,
köztük szeszes italokat (pl. rum) is árult. Emellett megszerezte
azt a jogot is, hogy saját alkoholos italt készítsen. Saját
terméke a Rosalio, egy népszerű olasz típusú édes likőr volt.
Vezetéknevének baljós hangzásával (a család eredeti neve Pecher
volt, amely szó nem jelent mást mint pechest) ellentétben, a
felmenőihez és a rokonaihoz hasonlóan hamar sikeresnek bizonyult
az üzleti és a helyi politikai életben.
 |
| Az eredeti Carlsbadi Angol Keserű |
Dr.
Christian Frobignak furcsa módon nem kellett elkísérnie a
páciensét az általa meglátogatott fürdőkbe, így sok-sok
szabadideje maradt. Kíváncsi és nyitott természet lévén gyorsan
megismerkedett, majd a legenda szerint össze is barátkozott
Becherrel. Barátságuk alapjául természetesen a közös
érdeklődési körük, a gyógynövények, azok hatásainak
vizsgálata, illetve illóolajos elegyeik készítése szolgált. A
doktor a beszélgetések mellett rögtön hozzá is látott a
csodálatos gyógyhatású helyi forrásvíz, és a különféle
gyógynövények összeházasításához.
 |
| A titkos recept |
Különös
módon sem a doktor előéletéről nem maradt fenn semmiféle
információ, sem a Karlovy Varyból való távozása utáni
történetét nem ismerjük. Szerepe mégis történelminek mondható,
hiszen gyökeresen megváltoztatta a Becher család és persze
valamennyi Becherovka rajongó életét. A legenda szerint amikor a
gróf pár hét elteltével felépülvén vagy éppen csak ráunván
a fürdőzésére távozott Karlovy Varyból, a vele együtt elutazó
doktor egy teleírt lapot adott át Josef Bechernek, rajta egy általa
éppen kikísérletezett folyadék receptjével, ezt fűzve hozzá:
„Ez egészen megnyerte a tetszésemet”. Hogy
valóban igaz-e a két ember villámgyors barátsága? Tényleg elég
volt-e egy pár hét az angol orvosnak a csodás ital alapjainak
felfedezéséhez, és ha igen, honnan is vette ehhez a tudását
az ánglius? És vajon egyáltalán miért pont külföldről kellett
valakinek érkeznie az ital megalkotásához, holott a Becher család
egy másik ága már évszázadok óta üzemeltette a helyi, akkor
még egyetlen patikát? Ez már sohasem derül ki. Az azonban
bizonyos, hogy alig két év elteltével az ajándékba kapott recept
további tökéletesítését követően Josef Becher előrukkolt az
első palack Becherovkával, amely akkor még mint Carlsbadi Angol
Keserű (Original Karlsbader English Bitter), a gyomorbántalmak
kezelésére javasolt ital kezdte meg a maga hódító útját. A
Becher-féle ital igen hamar sikeres lett, ezért is furcsa, hogy Dr.
Frobig sohasem tért vissza, sohasem nyújtotta be a számlát és
kérte a maga részét a sikerből.
 |
| Johann Becher |
Josef
Becher nem csak az üzlet terén volt termékeny, két feleségétől
összesen tizenhat gyermeke született. Mégis az 1841-ben
bekövetkezett halálakor már csak öt lánya, és két fia volt
életben. Örökösének a kor hagyományai hűen az egyik fiát, de
talán némi meglepetésre a fiatalabbat, Johann Nepomukot jelölte
ki. Az új tulajdonos azonban már 1837 óta vezette a korosodó apja
helyett az üzemet, így annyira mégsem volt meglepő az apja
döntése. Johann idejében a likőr a fürdővendégek kedvencévé
vált. A kis boltban nem győzték a kereslet kielégítését, ezért
az italgyártás átköltözött a Philadelphia Házba. A huszonöt
évnyi fejlődést követően Johann 1867-ben újabb döntő lépésre
szánta el magát. Az italkészítést sokak meglepetésére
áttelepítette az akkori város központtól igencsak távol épített
ún. Šternberk gyárba.
 |
| Az új gyár |
Három évvel később azonban a döntése
bölcsnek bizonyult, mivel a vasútvonal, és ami fontosabb a
vasútállomás a gyár közvetlen közelében épült meg. Azaz
megnyílt az út a távoli helyekre való szállítás felé. Hatodik
érzék vagy jól értesültség? Ki tudja? Mindenesetre sikeres
üzleti döntéseinek köszönhetően a Johann által Becherovkának
elkeresztelt italt, - amelynek sógora, egy bizonyos Karl Laube
tervezett egyedi palackot és címkét - egyre nagyobb mennyiségben
gyártották és értékesítették az ország határain belül.
Most
félbehagyjuk hosszúra nyúló történetünket, de a következő
cikkünkben folytatjuk!
A
cikkünk elkészítéséhez segítséget nyújtott a Pernot Ricard
Hungary és a prágai Czech Tourism. Köszönjük!
A
cikkben felhasznált valamennyi fénykép forrása: Pernot Ricard
Hungary
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése