 |
| Jirásek |
Sorozatunk
legújabb részében a régi mondák világába pillantunk be. Alois
Jirásek, a híres cseh történelmi író tollából született
meg 1894-ben a Régi cseh mondák (Staré pověsti české)
című (alap) mű. Jirásek ezen munkájában gyűjtötte össze a
cseh írásbeliség előtti (ős)történeteket, és tárta a
nagyközönség elé, akkortájt erősen megtámogatva a cseh nép
nemzeti ébredési folyamatát. Jirásek, a „cseh Jókai” által
összerendezett legenda gyűjtemény az első megjelenése óta
megannyi kiadást, és feldolgozást élt meg. A művet az
elkövetkező évszázad során többek között Alfons Mucha és
Jiři Trnka is illusztrálta. Mostani humoros szövegrészletünkben
„A régi Prágáról” szóló mondából idézünk, ellátogatva
a IV. Károly korabeli Prágába, felidézve a Kő-híd, azaz a
Károly-híd építését.
„A Hradzsinban, a cseh királyok várában ez idő tájt javában épült Károly egyik legmaradandóbb alkotása, a Szent Vitus-székesegyház, a folyón túl húzódó magaslaton pedig szemlátomást gyarapodott az Újváros. S jámborságának, művészetpártolásának s kedves városa iránt érzett szeretetének e két dicső bizonyítéka között Károly egy harmadik nagy mű építkezésébe kezdett. Kőhidat rakatott. (…)
(…) Valamennyi híd közül, úgy mondják, a Károly-híd a legerősebb, mert építésekor a mészbe nyers tojást kevertek. Megszámlálhatatlanul sok tojás kellett tizenhat kőívéhez és pilléréhez.
Prágában nem volt elegendő tojás, s nem volt a környező falvakban sem, ezért IV. Károly elrendelte, hogy a Cseh Királyság minden városa nagyságához mérten küldjön tojást a híd építéséhez. S a városok útnak indították a tojással megrakott szekereket. Szekér szekereket követett, s a hídépítők tucatszám verték bele a tojást a mészbe.
Velvaryból is küldtek egy egész szekérderékra valót. Szíves-örömest küldték, és mondogatták is, hogy bizonyára dicséretben részesülnek érte. Mikor aztán a kőművesek feltörték az első, második, harmadik tojást, nem akartak hinni a szemüknek. S mikor a negyediket, az ötödiket, majd valamennyit feltörték, hahotában törtek ki. Nevettek a kőművesek, nevetett a mester, nevetett mindenki, aki a híd építésén dolgozott. Nevetett egész Prága, és mindenki mindenütt kacagva mesélte, hogy a velvaryak egy egész szekér tojást küldtek a Kő-híd építéséhez – keményre főzve.
Mikor
a Kő-híd elkészült, még egyetlen szobor sem ékesítette. Csak
egy fakeresztet állítottak föl az egyik kiszögellésében,
melynek helyén most aranyozott vaskereszt áll. Azt beszélik,
egykor e helyen kivégzések is voltak, s a halálra ítélt e
kereszt előtt mondta el utolsó imáját.”
Alois Jirásek: Régi cseh mondák, Európa, 1984 (Fordította: Zádor András)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése