2013. február 2., szombat

Idézet és pár kép VI. - Prága, Károly-híd – Alois Jirásek

Jirásek
Sorozatunk legújabb részében a régi mondák világába pillantunk be. Alois Jirásek, a híres cseh történelmi író tollából született meg 1894-ben a Régi cseh mondák (Staré pověsti české) című (alap) mű. Jirásek ezen munkájában gyűjtötte össze a cseh írásbeliség előtti (ős)történeteket, és tárta a nagyközönség elé, akkortájt erősen megtámogatva a cseh nép nemzeti ébredési folyamatát. Jirásek, a „cseh Jókai” által összerendezett legenda gyűjtemény az első megjelenése óta megannyi kiadást, és feldolgozást élt meg. A művet az elkövetkező évszázad során többek között Alfons Mucha és Jiři Trnka is illusztrálta. Mostani humoros szövegrészletünkben „A régi Prágáról” szóló mondából idézünk, ellátogatva a IV. Károly korabeli Prágába, felidézve a Kő-híd, azaz a Károly-híd építését.




A Hradzsinban, a cseh királyok várában ez idő tájt javában épült Károly egyik legmaradandóbb alkotása, a Szent Vitus-székesegyház, a folyón túl húzódó magaslaton pedig szemlátomást gyarapodott az Újváros. S jámborságának, művészetpártolásának s kedves városa iránt érzett szeretetének e két dicső bizonyítéka között Károly egy harmadik nagy mű építkezésébe kezdett. Kőhidat rakatott. (…)


(…) Valamennyi híd közül, úgy mondják, a Károly-híd a legerősebb, mert építésekor a mészbe nyers tojást kevertek. Megszámlálhatatlanul sok tojás kellett tizenhat kőívéhez és pilléréhez.

Prágában nem volt elegendő tojás, s nem volt a környező falvakban sem, ezért IV. Károly elrendelte, hogy a Cseh Királyság minden városa nagyságához mérten küldjön tojást a híd építéséhez. S a városok útnak indították a tojással megrakott szekereket. Szekér szekereket követett, s a hídépítők tucatszám verték bele a tojást a mészbe.

Velvaryból is küldtek egy egész szekérderékra valót. Szíves-örömest küldték, és mondogatták is, hogy bizonyára dicséretben részesülnek érte. Mikor aztán a kőművesek feltörték az első, második, harmadik tojást, nem akartak hinni a szemüknek. S mikor a negyediket, az ötödiket, majd valamennyit feltörték, hahotában törtek ki. Nevettek a kőművesek, nevetett a mester, nevetett mindenki, aki a híd építésén dolgozott. Nevetett egész Prága, és mindenki mindenütt kacagva mesélte, hogy a velvaryak egy egész szekér tojást küldtek a Kő-híd építéséhez – keményre főzve.

Mikor a Kő-híd elkészült, még egyetlen szobor sem ékesítette. Csak egy fakeresztet állítottak föl az egyik kiszögellésében, melynek helyén most aranyozott vaskereszt áll. Azt beszélik, egykor e helyen kivégzések is voltak, s a halálra ítélt e kereszt előtt mondta el utolsó imáját.” 

Alois Jirásek: Régi cseh mondák, Európa, 1984 (Fordította: Zádor András)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése