Cseh irodalmi mű bemutatásunk
legújabb alanya egy olvasóink számára már ismerős szerző, Jan
Novák szenzációs regénye az Eddig megvolnánk (Zatím dobrý). A
Csehországban 2004-ben megjelent mű alcíme: „A Mašín család
és a hidegháború egyik legizgalmasabb története”, és ez így
a maga tömörségében össze is foglalja a több mint 600 oldalas,
megtörtént eseményeken alapuló regény fő cselekményét. A
kommunista rezsim ellen fegyveresen is küzdő, a Mašín testvérek
vezette csoport története a cseh közvélemény szemében ma is
ellentmondásosan megítélt, sok vitára adott okot.
Ami viszont kétségtelen, hogy Jan Novák a Mašín család tagjainak elbeszéléséből, a korabeli dokumentumokból, újságcikkekből, bírósági végzésekből egy olyan izgalmas könyvet alkotott, amelyet nem csupán nehéz félbehagyni, de olvasás közben szinte képszerűen megelevenednek előttünk a történtek. Ezért nem is csoda, hogy éppen jelenleg folyik a 2005-ben az Év könyvének megválasztott regény megfilmesítése, kinek másnak, mint a család egyik leszármazottja, Tomáš Mašín rendezésében. Következzék idézetünk a műből:
„A két lövés Chlumecben nem kevesebb, mint annak a háborúnak a két első lövése, amelyet Radek és Pepa Mašín a „proletárdiktatúra” ellen indított, a kommunisták ugyanis meghirdették a „könyörtelen osztályharcot életre-halálra”, és megvannak hozzá a paragrafusaik meg a besúgóik, a kádereseik meg a fegyveres testületeik, megvan a kellő arcátlanságuk és az Állambiztonságuk.
Ami viszont kétségtelen, hogy Jan Novák a Mašín család tagjainak elbeszéléséből, a korabeli dokumentumokból, újságcikkekből, bírósági végzésekből egy olyan izgalmas könyvet alkotott, amelyet nem csupán nehéz félbehagyni, de olvasás közben szinte képszerűen megelevenednek előttünk a történtek. Ezért nem is csoda, hogy éppen jelenleg folyik a 2005-ben az Év könyvének megválasztott regény megfilmesítése, kinek másnak, mint a család egyik leszármazottja, Tomáš Mašín rendezésében. Következzék idézetünk a műből:
„A két lövés Chlumecben nem kevesebb, mint annak a háborúnak a két első lövése, amelyet Radek és Pepa Mašín a „proletárdiktatúra” ellen indított, a kommunisták ugyanis meghirdették a „könyörtelen osztályharcot életre-halálra”, és megvannak hozzá a paragrafusaik meg a besúgóik, a kádereseik meg a fegyveres testületeik, megvan a kellő arcátlanságuk és az Állambiztonságuk.
 |
| A Mašín fivérek |
 |
| A cseh kiadás |
Mašín
fivérek nem holmi politikai pofozóbáb szerepére születtek,
hozzászoktak, hogy minden ütést viszonozzanak, így hát Poděbrady
fürdővárosában megalapítják a magul ellenálló csoportját.
Döntésük olyannyira tárgyilagos, hogy nem is fáradoznak a
csoport elnevezésével. Az alapgondolat egyszerű: a kommunisták
osztályharcot akarnak, hát megkapják, a fivérek éppen olyan
tűzzel és éppen olyan szabályok szerint szállnak velük szembe,
ahogy nemrégen apjuk harcolt a németek ellen. Ez pedig azt jelenti,
hogy aki magára ölti a brutális kommunista hatalom egyenruháját,
és ezt a hatalmat fegyverrel a kezében képviseli, annak vállalnia
kell érte a felelősséget. (…)
(…) E háború legnagyobb csatája 1953 októberében zajlik le Kelet-Németországban, ahol a Mašín-csoport magjával szemben durván 27000 Volkspolizist és a Vörös Hadsereg katonái állnak, a németek ezt a hadműveletet csakhamar Tschechenkriegnek keresztelik el, és ebben a „cseh háborúban” egész egységek fésülik át a Berlintől délre fekvő mocsaras vidéket, a „terrorista gyilkosok fegyveres bandáját” hajszolva. A banda három pisztollyal van fölfegyverkezve, és öt tagot számlál, azok közül is csak ketten borotválkoznak rendszeresen, Prágában nem hivatalosan mindannyiukra kimondták a halálos ítéletet, és a céljuk Nyugat-Berlin, átfagytak és farkaséhesek, de a Mašín fivérek vezetésével fittyet hánynak a félelemnek. (…)
(…) A hajtóvadászat harmincegy napig tart. A moszkvai KGB akadémia elvtársai a következő negyven évben alaposan kivesézik majd ezt a harmincegy napot. Nincsenek ugyan minden információ birtokában, de az, amit tudnak, mindenképpen elegendő hozzá, hogy tanuljanak a hibáikból. A KGB taktikusai arra a következtetésre jutnak, hogy az események sora tökéletes példája annak, hogyan nem szabadna egy efféle elfogó akciónak kinéznie, és hogy mi történik akkor, ha a bevetett erők fölöslegesen meghaladják az ellenség erőit. A háború lélektana gátolja a békebeli hadműveleteket, ami azt bizonyítja, hogy sokszor a kevés valójában több.
Az elvtársak a hajtóvadászatot a préda szempontjából is vizsgálják, és ez nem kevésbé tanulságos: hát így lehet ismeretlen terepen megszökni több ezer vadász elől, hát ezért nem lehet eléggé értékelni a meglepetés erejét, ezért előny néha, ha az embert sarokba szorítják, ezért fontos az árral szemben úszni, és persze mindehhez hihetetlen mértékű, számokban nem kifejezhető szerencse is kell, na és azt sem ártana tudni, hol gyökerezik mindez az emberben.”
Jan Novák: Eddig megvolnánk, Kiadó: Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 2010. Fordította: Beke Márton
A kötet megvásárolható ITT!:
(…) E háború legnagyobb csatája 1953 októberében zajlik le Kelet-Németországban, ahol a Mašín-csoport magjával szemben durván 27000 Volkspolizist és a Vörös Hadsereg katonái állnak, a németek ezt a hadműveletet csakhamar Tschechenkriegnek keresztelik el, és ebben a „cseh háborúban” egész egységek fésülik át a Berlintől délre fekvő mocsaras vidéket, a „terrorista gyilkosok fegyveres bandáját” hajszolva. A banda három pisztollyal van fölfegyverkezve, és öt tagot számlál, azok közül is csak ketten borotválkoznak rendszeresen, Prágában nem hivatalosan mindannyiukra kimondták a halálos ítéletet, és a céljuk Nyugat-Berlin, átfagytak és farkaséhesek, de a Mašín fivérek vezetésével fittyet hánynak a félelemnek. (…)
(…) A hajtóvadászat harmincegy napig tart. A moszkvai KGB akadémia elvtársai a következő negyven évben alaposan kivesézik majd ezt a harmincegy napot. Nincsenek ugyan minden információ birtokában, de az, amit tudnak, mindenképpen elegendő hozzá, hogy tanuljanak a hibáikból. A KGB taktikusai arra a következtetésre jutnak, hogy az események sora tökéletes példája annak, hogyan nem szabadna egy efféle elfogó akciónak kinéznie, és hogy mi történik akkor, ha a bevetett erők fölöslegesen meghaladják az ellenség erőit. A háború lélektana gátolja a békebeli hadműveleteket, ami azt bizonyítja, hogy sokszor a kevés valójában több.
Az elvtársak a hajtóvadászatot a préda szempontjából is vizsgálják, és ez nem kevésbé tanulságos: hát így lehet ismeretlen terepen megszökni több ezer vadász elől, hát ezért nem lehet eléggé értékelni a meglepetés erejét, ezért előny néha, ha az embert sarokba szorítják, ezért fontos az árral szemben úszni, és persze mindehhez hihetetlen mértékű, számokban nem kifejezhető szerencse is kell, na és azt sem ártana tudni, hol gyökerezik mindez az emberben.”
Jan Novák: Eddig megvolnánk, Kiadó: Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 2010. Fordította: Beke Márton
A kötet megvásárolható ITT!:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése