Nyugat-Csehországban, Plzeňtől északra, a csöndes, nyugodt Rakovníki hegyvidéken
található az ország és talán egész Európa legkisebb lélekszámú
városa Rabštejn nad Střelou. A település ma közigazgatásilag
ugyan a közeli Manětínhez tartozik, mégis mondhatni megmaradt
önálló „entitásnak”. Ugyanis nem lehet, nem is szabad egy
olyan településről pusztán csak egy másik jelenleg nagyobb város
részeként beszélni, ahol minden szegletből az egykor dicső múlt
maradványai pillantanak ránk, ahol várrom, kastély, kolostor és
fenséges templom egyaránt megtalálható, büszkén hirdetvén a
régi szép időket.
 |
| Kolostor - templom - kastély a hegyek között |
Napjainkban
Rabštejn nad Střelouban néhány házban alig több mint 20 állandó
lakos él, de a település ahogyan azt majd látni fogjuk nem
véletlenül szerezte meg a városi címét. Rabštejn varázslatos
erdős vidéke a XII. században a Milhostic családhoz tartozott,
magát a települést először egy 1269-ban kelt dokumentumban
említették. 1321-ben Oldřich Pluh z Rabštejna, Luxemburgi János
király kegyeltje vásárolta meg a birtokot, majd várral
rendelkező, városfallal védett települést hozott létre,
amelynek 1337-ben városi rangot adományozott az uralkodó. De
Rabštejn nem sokáig maradt a Pluh család birtokában, túlságosan
is fontos állomás szerepét töltötte be Prágából Cheb városa,
illetve Bajorország felé. Ezért IV. Károly mondhatni „rávette”
a tulajdonosokat, hogy 3000 meisseni groschenért cserébe váljanak
meg tőle. Így a város immáron királyi lett, és az uralkodó egy
megbízottja vezette. Rövidesen azonban újabb urak jöttek majd
mentek, de mindeközben a város egyre fejlődött. Az 1500-as
években számos különleges joghoz jutott, így például hetente
tarthatott saját vásárt, és persze megkapta a sörfőzés jogát
is. 1483-ban a vár szomszédságába egy karmelita kolostor épült,
amelyet később átépítettek.
 |
| Rabštejn a XVIII. században |
Maga
a vár egy valóságos rejtély, hiszen a fennmaradt két torony
között egy mélyebb völgyszerű rész található, amely inkább
szétválasztja, mintsem egységgé kovácsolja egy erődítményt. A
kutatók, történészek sokáig tanakodtak, hogyan fejtsék meg ezt
a talányt, és manapság afféle hajlanak, hogy itt nem egyetlen
nagy, hanem két kisebb vár állhatott egymás közvetlen
közelségében. Mindkét torony egy-egy kisebb vár maradványa,
amelyből a városközponthoz közelebb álló a Rabštejn, míg a
jelenlegi kastélytól távolabb eső a Sychrov nevet viselte.
 |
| A Sychrov várából fennmaradt torony |
Az
előbbi épült korábban, úgy a XIII. század közepe táján, míg
az utóbbit feltehetőleg IV. Károly királyi megbízottja
építhette. Sychrovot önállóan először 1439-ben említették,
mint idősebb Jana z Rabštejna várát, és az ő, valamint családja
birtokában volt egészen 1508-ig. Ezt követően Sychrovot a másik
várhoz csatolták és 1518-ban már egyetlen közös tulajdonosuk
volt, a Šlikek személyében. A két vár mintegy egymást vigyázta,
hiszen a tornyokból egymás várfalának még tökéletesebb
védelmét láthatták el. Ez egész Csehországban egyedülálló,
sehol máshol nincs erre példa. Sychrov várát azonban hamarosan
elhagyták, majd fokozatosan lepusztult, egyedül csak a tornya
maradt meg az utókor számára.
 |
| Torony maradvány a Rabštejn várból |
A
XVI. század végén Joachim von Libštejn az
aktuális úr, a korábbi várat (Rabštejn)
lebontatta, és új kastélyt építtetett, a Střelou patak
feletti sziklán. Joachim azonban mint hithű protestáns részt vett
a császár elleni felkelésben, amelynek köszönhetően még a
halálában sem hagyták békében nyugodni. Holttestét egy hónapon
át nem engedték eltemetni, így mutatván példát a katolikusokkal
szembe szegülőknek.
 |
| A kolostor épülete |
A
cseh függetlenség elvesztését követően a városnak is új urai
lettek. Egy rövidebb ideig a híres-hírhedt Wallenstein birtokában
is járt, majd ezt követően sorra váltogatta urait. A cseh
lakosságot lassacskán felváltották a német és zsidó telepesek,
akik kézművesiparral és kereskedelemmel, valamint mezőgazdasággal
foglalkoztak.
 |
| A kastély |
A
XVIII. század eleje hozta az utolsó nagyobb fellendülést, ekkor
építették át a reneszánsz kastélyt barokk stílusúvá, ekkor
épült a Loretto kápolna és számos más épület is. Az utak
mentén ma is megcsodálható barokk szobrok többségét is ekkor
állították, ám ezt az időszakot követően Rabštejn fokozatosan
elveszítette jelentőségét. Az ipartelepítéshez nem rendelkezett
megfelelő adottságokkal, az új kereskedelmi útvonalak elkerülték,
így egyre inkább egy a külvilágtól elzárt városkává, majd
később faluméretű településsé esett össze. A város utolsó
tulajdonosa, pontosabban tulajdonos nője 1945-ig Terezie
Seilern-Aspang volt.
 |
| A kolostor temploma |
Mindezek
tetejében Rabštejnt (német nevén Rabensteint), mint alapvetően
német nemzetiségűek lakta város sorsát a II. világháború,
majd az azt követő kitelepítés csaknem teljesen megpecsételte. A
40-es években még közel 400 fő élt itt, az 50-es években
azonban már csak alig több 70 ember népesítette be. Az 1979-ben megjelent Csehszlovákia útikönyvben 200 lakosról írt a szerző. Nem csupán
német lakosait vesztette el, de a világháborúban felszámolódott
a település több mint 300 éves zsidó közössége is. Az egykori
házak többségét lebontották, de szerencsére néhány igencsak
impozáns megmaradt. A település 1980-ban vesztette el önállóságát,
a postája 1998-ban zárt be, az üzletei is sorra megszűntek,
minden arra utalt, hogy közeleg a vég.
 |
| 1901 - ben még szép számban álltak a házak |
De
az elmúlt évtized szerencsére pozitív változásokat hozott,
újból van remény a túlélésre. A városka egyre népszerűbb a
turisták körében, akik immáron több étteremmel felszerelt
szállóhelyen is tölthetnek el valóban csöndes éjszakákat ezen
a gyönyörű természeti környezettel körülölelt helyen. A
Loretto kápolnát is évről évre egyre több zarándok keresi fel.
Ugyanakkor a kastély és a kolostor épülete nem is oly régen
magántulajdonba került. Sajnos még nem tudni, hogy az új gazda
mennyire tartja majd be a műemlékvédelmi előírásokat, és
mennyire szabja át az épületeket a maga képére, de reméljük,
hogy még sokáig csodálhatjuk őket, és talán még a
kastélykertbe is beengedik a mezei turistákat.
 |
| Egy megmaradt ház |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése