2014. szeptember 1., hétfő

Klášter u Nové Bystřice - Kolostor az ország szélén

A határvidékek szinte valamennyi országban rejtélyes, külön világot rejtenek. Ez a megállapítás kivált igaz azon egykori szocialista államok esetében, ahol az országhatárokat még alig pár évtizede is szigorú őrszemek felügyelték, vigyázva a Vasfüggöny épségére, elhárítva a kapitalista „járvány” betörési kísérleteit. Ezen határ menti területek települései gyakorta megszenvedték ezt a nem kívánt határőr szerepet, az ebből fakadó elzártságot, a gazdasági fejlesztések hiányát. A határok azóta megnyíltak, a helyzet sokat változott, de még mindig vannak látható, fizikailag is érzékelhető nyomai az egykori áldatlan szerepkörnek. Még manapság is kevés külföldi turista téved ezekre az ismeretlenebb területekre, nem sejtvén, hogy milyen látnivalóktól is fosztja meg magát.
 
Klášter u Nové Bystřice, a zarándoktemplom
Dél-Csehország déli, dél-keleti vidékének Ausztriával határos területein járva is csodálatos természeti és meglepőn szép építészeti értékekre bukkanhatunk. Az egyik ilyen remekművet „Cseh Kanadában”, pontosabban Nová Bystřice városkától pár kilométerre keletre találhatjuk egy út menti, alig pár házas, tanya jellegű, stílszerűen Klášter (Kolostor) I. nevet viselő településrészen. Itt ugyanis egy méretében és szépségében is meghökkentő épület magasodik ki, szinte a semmi közepéből, amely természetesen rögtön felkelti az erre járók kíváncsiságát. Hogy került ide, és egyáltalán miért is áll itt egy ilyen hatalmas templom? Ennek érdemes utánajárni.
A templom bejárati oldala
1501 és 1507 között, az akkortájt még lakatlan, megműveletlen vidéken, templomot, pontosabban egy egész kolostort építtettek a pálos rendi szerzetesek, azt követően, hogy a térség birtokosa egy bizonyos Konrád Krajíř z Krajku behívta és tevékenységükben támogatta őket. Csehország második pálos kolostora hamarosan híressé vált az itt fakadó vizek gyógyító erejéről, köztük is kivált a kriptában fakadóéról, amely elsősorban a szem betegségeit tudta orvosolni. A kolostorban a szerzetesek aszkéta életet folytattak, csak halat, kenyeret, olajat és zöldségeket fogyaszthattak. A hegyek között friss halhoz természetesen csak úgy jutottak, hogy előbb egy ma is használt halastavat ástak ki a maguk számára. A pálosok megtelepedése nem éppen a legszerencsésebb időben történt, hiszen az akkortájt éledő anabaptista mozgolódások során 1533-ban egy radikális szekta a 40 itt élő szerzetest lemészárolta, teljesen feldúlva az épületet.

A templom hátsó frontja, a torony lábazatával
Az 1600-as években a 30 éves háború vallási zavargási során a kolostor épülete még le is égett, de néhány évtized elteltével szerencsére újból feléledt haló poraiból. 1668 és 1682 között az épületegyüttest a katolicizmus előretörése során, Giovanni Domenico Orsi talján építészmester vezetésével újjáépítették. Orsi, mint korának neves építésze számos barokk csehországi egyházi épületet, köztük a Kutna Hora városában álló jezsuita kollégiumot is tervezett-épített.

Barokk holmlokzat
A kolostor ezt követően egészen II. József uralkodásáig üzemelt, mikor is a császár feloszlatta a pálos rendet. A rend újjáéledését követően ugyan újból szolgálatban állt, de a kolostor-zarándok templom működésére 1948-ban pontot tett a szocialista államvezetés. Ezt követően a Szentháromság névre szentelt templom (az ekkor még hozzátartozó melléképületekkel egyike) csak egyike lett az elhanyagolt, határszéli, használaton kívüli építményeknek. Később a templomhoz tartozó épületrészeket teljesen lerombolták. Így maradt magában ez a csodás építmény, amely Dél-Csehország egyik legjelentősebb kora barokk remekműve. 1990 után kisebb helyreállítási munkálatokra került sor, de sajnos még ma sem áll rendelkezésre elegendő forrás a legszükségesebb rekonstrukciós teendők elvégzésére sem.
Klášter u Nové Bystřice az 1930-as években
Az épületet belülről ma az itt élő Havlíčkova család segítségével lehet megtekinteni, elvben csak akkor, ha legalább 5 érdeklődő kíváncsi rá, de ez a számbeli akadály egy kis kommunikációval könnyen leküzdhető.  
Az egyetlen fából faragott Életfa
A templom belseje impozáns, itt látható Közép-Európa legnagyobb fából készült oltára, egy varázslatos oltárképpel, és a védőszentek életnagyságúnál nagyobb alakjaival. Az orgona viszonylag kicsi, de a templom akusztikája kiváló. Az épület belső díszei között egykor ugyancsak megcsodálható volt egy 1720-ban egyetlen fából faragott életfa is, amelyet azonban a lopásveszély miatt inkább elszállították a prágai Nemzeti Galéria gyűjteményébe. 
A csodálatos oltár
A vezetett túra keretében akár még a hatalmas földalatti kripta - labirintus is megtekinthető, amelyen a legenda szerint akár Ausztriába is át lehetett szökni. Nos, ha ez nem is igaz, mindenesetre igen kalandos élmény a keskeny, helyenként talajvizes föld alatti folyosókon bolyongani.
Lejárat a labirintusba
A tekintélyt parancsoló épület megtekintése mellett érdemes a körülötte lévő természeti környezetet is szemügyre venni. A közelben található egy kisebb tőzegmoha láp, egy „gyógyító” forrás, és számtalan „éltető erővel bíró” pompás fa, amelyek közül egy nyárfa kivált lenyűgöző. Ez a csodás példány, amely mellett a cseh sörökön „edzett” cikkszerző is csak egy kis „csöppségnek” látszik már sok-sok éve ad árnyékot a fáradt zarándokoknak.

A faóriás és a szerző

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése