Őszinte
vallomással kell kezdenem. Nem különösebben rajongok a cirkuszok
világáért. Amellett, hogy nagyra értékelem az akrobaták sokszor
emberfeletti teljesítményét, sohasem békéltem meg az
állatidomárok (szerintem) nem túlságosan állatbarát
tevékenységével és a vándorcirkuszok vonzóan-taszító
légkörével. Mégis ha felcsendül a cirkuszi világ klasszikus
bohóc indulója, a „pap pa parapara pap pa paa pa” valahogy jól
eső érzéssel csöppenek vissza a gyermekkorom jó pár alkalommal
cirkuszt látott világába. Azok számára akik nem fejtették volna
meg, hogy melyik zeneműt is próbáltam minimalista módon
interpretálni, azok hallgassanak be az alábbi videóba:
Csak jóval később tudtam meg, hogy ez a múltidéző vidám cirkuszi zenemű eredetileg egy katonaindulónak született, és még később értesültem róla, hogy a szerzője egy cseh zeneszerző, Julius Fučík. Miután ez a zeneműve (és számos más indulója) az egész világon ismertté vált, így érdemes egy kicsit jobban megismerkednünk komponálójával. Már előre szólunk, hogy személye nem összekeverendő az akár „cseh Ságvári Endrének” is titulálható, azonos nevű kommunista újságíróval, aki nem mellesleg a cikkünk főhősének unokaöccse volt.
 |
| Julius Fučík |
 |
| Julius Fučík és felesége |
Fučík
elsősorban a katonazenék, zenekarok világa felé vette az irányt
– ez a fúvós hangszeren játszónak abban a korban szinte
kötelező volt -, ahol a zenészi, és ami lényegesebb zeneszerzői
tehetsége hamar napvilágra került. 1891-ben lépett be az
Osztrák-Magyar Monarchia hadseregébe, és először a 49. számú
ezred zenekarában az osztrák katonai indulók „királya”, Josef
Franz Wagner vezetése alatt zenélt. Három évvel később tett
ugyan egy rövid kitérőt a polgári világ felé, előbb
másodfagottosként játszott a prágai Német Színházban, majd a
horvátországi Sisak Danica kórusának karmestere lett, 1897-ben
azonban visszatért a hadsereghez. Mindössze
27 évesen a szarajevói 86. számú gyalogsági regiment bandájának
élén alkotta meg élete fő művét, a már említett Gladiátorok
bevonulása címet viselő indulót, amivel nemzetközi hírnévre
tett szert. A darabot eredetileg szimplán Opus 68-nak hívta, az
ismertebb, „római” nevét kicsivel később kapta. A mű
1910-ben Louis-Phillipe Laurendeau kanadai zeneszerző
áthangszerelését követően a Dörgés és Villámlás címmel
vált igazán népszerűvé. Ezt a verziót játsszák a cirkuszokban
a mai napig is.
 |
| A Gladiátorok bevonulása |
 |
| Attila induló |
1900-ban
Fučík zenekarát Budapestre vezényelték, és az elkövetkező 10
évet itt a magyar fővárosban töltötte. Ebben az időszakban,
pontosabban 1907-ben komponálta másik legsikeresebb darabját, a
Florentin Indulót. Budapesten akkortájt nyolc zenekar is
állomásozott, akik mind játszották az időközben egyre jobban
gyarapodó számú Fučík indulókat. A nagy számban rendelkezésre
álló zenész állomány lehetővé tette a művész számára, hogy
kísérletezzen a darabjaival, így ekkortájt számos átiratot
alkotott. Fučík rendkívül termékeny és kreatív zeneszerző
volt. Élete során több mint 400 különféle zeneművet szerzett,
köztük a legismertebb indulókon kívül polkát, keringőt, sőt
még requiemet is! Számos műve nem mellőzi a magyaros dallamokat
sem, sőt az Attila indulóról vagy a Kinizsi indulóról pusztán
hallás után csak igen kevesen mondanák meg, hogy nem egy magyar
zeneszerző alkotása. Egyik személyes kedvencem pedig a fenséges
vezérdallammal megáldott Téli Viharok címet viselő walzer.
1910-ben
visszatért Csehországba és a terezíni (akkoriban Theresienstadt)
92. számú gyalogezred zenészeinek karmestere lett, ami a maga
idejében a monarchia egyik legjobb katonazenekarának számított.
Számos turnén vettek részt, többek között Prágában és
Berlinben, ahol nem kevesebb mint tízezer ember hallgatta a
vérpezsdítő előadásukat.
 |
| A Gladiátorok bevonulását lejátszó zenedoboz |
A
sikereken felbuzdulva Fučík újból kivált a hadseregből.
Berlinben saját zenekart szervezett, továbbá saját zeneműkiadót
indított (Tempo Verlag néven) a több száz zeneműve terjesztése,
népszerűsítése céljából. Azonban a sors iróniája, hogy a
katonai indulók zsenijének életét pont a háború tette tönkre.
Az I. világháború kirobbanásakor már nem a rézfúvósokra volt
szükség, hanem a fegyverekre, és a zene élvezete is a háttérbe
szorult. A vállalkozása hamarosan csődbe ment, majd ezt követően
az egészségi állapota is megrendült, szervezetét megtámadta a
rák. Mindössze 44 évesen, 1916. szeptember 25-én hunyt el
Berlinben. A testét átszállították szülővárosába, Prágába,
ahol a Vinohrady temetőben lelte meg végső nyughelyét.
 |
| Julius Fučík sírja |
Julius
Fučík legnépszerűbb katonaindulóit manapság is előszeretettel
játsszák. A Florentin Induló vagy a Gladiátorok bevonulása, de
akár mindkettő is szerepel a bicskei, a kaposvári, a békéscsabai
fúvósok (és még hosszan sorolhatnánk) repertoárjában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése