A
határvidékek szinte valamennyi országban rejtélyes, külön
világot rejtenek. Ez a megállapítás kivált igaz azon egykori
szocialista államok esetében, ahol az országhatárokat még alig
pár évtizede is szigorú őrszemek felügyelték, vigyázva a
Vasfüggöny épségére, elhárítva a kapitalista „járvány”
betörési kísérleteit. Ezen határ menti területek települései
gyakorta megszenvedték ezt a nem kívánt határőr szerepet, az
ebből fakadó elzártságot, a gazdasági fejlesztések hiányát. A
határok azóta megnyíltak, a helyzet sokat változott, de még
mindig vannak látható, fizikailag is érzékelhető nyomai az
egykori áldatlan szerepkörnek. Még manapság is kevés külföldi
turista téved ezekre az ismeretlenebb területekre, nem sejtvén,
hogy milyen látnivalóktól is fosztja meg magát.
 |
| Klášter u Nové Bystřice, a zarándoktemplom |
Dél-Csehország
déli, dél-keleti vidékének Ausztriával határos területein
járva is csodálatos természeti és meglepőn szép építészeti
értékekre bukkanhatunk. Az egyik ilyen remekművet „Cseh
Kanadában”, pontosabban Nová Bystřice városkától pár
kilométerre keletre találhatjuk egy út menti, alig pár házas,
tanya jellegű, stílszerűen Klášter (Kolostor) I. nevet viselő
településrészen. Itt ugyanis egy méretében és szépségében is
meghökkentő épület magasodik ki, szinte a semmi közepéből,
amely természetesen rögtön felkelti az erre járók kíváncsiságát.
Hogy került ide, és egyáltalán miért is áll itt egy ilyen
hatalmas templom? Ennek érdemes utánajárni.
 |
| A templom bejárati oldala |
1501
és 1507 között, az akkortájt még lakatlan, megműveletlen
vidéken, templomot, pontosabban egy egész kolostort építtettek a
pálos rendi szerzetesek, azt követően, hogy a térség birtokosa
egy bizonyos Konrád Krajíř z Krajku behívta és tevékenységükben
támogatta őket. Csehország második pálos kolostora hamarosan
híressé vált az itt fakadó vizek gyógyító erejéről, köztük
is kivált a kriptában fakadóéról, amely elsősorban a szem
betegségeit tudta orvosolni. A kolostorban a szerzetesek aszkéta
életet folytattak, csak halat, kenyeret, olajat és zöldségeket
fogyaszthattak. A hegyek között friss halhoz természetesen csak
úgy jutottak, hogy előbb egy ma is használt halastavat ástak ki a
maguk számára. A pálosok megtelepedése nem éppen a
legszerencsésebb időben történt, hiszen az akkortájt éledő
anabaptista mozgolódások során 1533-ban egy radikális szekta a 40
itt élő szerzetest lemészárolta, teljesen feldúlva az épületet.
 |
| A templom hátsó frontja, a torony lábazatával |
Az
1600-as években a 30 éves háború vallási zavargási során a
kolostor épülete még le is égett, de néhány évtized elteltével
szerencsére újból feléledt haló poraiból. 1668 és 1682 között
az épületegyüttest a katolicizmus előretörése során, Giovanni
Domenico Orsi talján építészmester vezetésével újjáépítették.
Orsi, mint korának neves építésze számos barokk csehországi
egyházi épületet, köztük a Kutna Hora városában álló
jezsuita kollégiumot is tervezett-épített.
 |
| Barokk holmlokzat |
A
kolostor ezt követően egészen II. József uralkodásáig üzemelt,
mikor is a császár feloszlatta a pálos rendet. A rend újjáéledését
követően ugyan újból szolgálatban állt, de a kolostor-zarándok
templom működésére 1948-ban pontot tett a szocialista
államvezetés. Ezt követően a Szentháromság névre szentelt
templom (az ekkor még hozzátartozó melléképületekkel egyike)
csak egyike lett az elhanyagolt, határszéli, használaton kívüli
építményeknek. Később a templomhoz tartozó épületrészeket
teljesen lerombolták. Így maradt magában ez a csodás építmény,
amely Dél-Csehország egyik legjelentősebb kora barokk remekműve.
1990 után kisebb helyreállítási munkálatokra került sor, de
sajnos még ma sem áll rendelkezésre elegendő forrás a
legszükségesebb rekonstrukciós teendők elvégzésére sem.
 |
| Klášter u Nové Bystřice az 1930-as években |
Az
épületet belülről ma az itt élő Havlíčkova család
segítségével lehet megtekinteni, elvben csak akkor, ha legalább 5
érdeklődő kíváncsi rá, de ez a számbeli akadály egy kis
kommunikációval könnyen leküzdhető.
 |
| Az egyetlen fából faragott Életfa |
A templom belseje impozáns,
itt látható Közép-Európa legnagyobb fából készült oltára,
egy varázslatos oltárképpel, és a védőszentek életnagyságúnál
nagyobb alakjaival. Az orgona viszonylag kicsi, de a templom
akusztikája kiváló. Az épület belső díszei között egykor
ugyancsak megcsodálható volt egy 1720-ban egyetlen fából faragott
életfa is, amelyet azonban a lopásveszély miatt inkább
elszállították a prágai Nemzeti Galéria gyűjteményébe.
 |
| A csodálatos oltár |
A vezetett túra keretében akár még a hatalmas földalatti kripta -
labirintus is megtekinthető, amelyen a legenda szerint akár
Ausztriába is át lehetett szökni. Nos, ha ez nem is igaz,
mindenesetre igen kalandos élmény a keskeny, helyenként talajvizes
föld alatti folyosókon bolyongani.
 |
| Lejárat a labirintusba |
A
tekintélyt parancsoló épület megtekintése mellett érdemes a
körülötte lévő természeti környezetet is szemügyre venni. A
közelben található egy kisebb tőzegmoha láp, egy „gyógyító”
forrás, és számtalan „éltető erővel bíró” pompás fa,
amelyek közül egy nyárfa kivált lenyűgöző. Ez a csodás
példány, amely mellett a cseh sörökön „edzett” cikkszerző
is csak egy kis „csöppségnek” látszik már sok-sok éve ad
árnyékot a fáradt zarándokoknak.
 |
| A faóriás és a szerző |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése