Cseh kutyafajták

Megboldogult fiatalkoromban egy ideig kutyatenyésztésre vetemedtem. Habár csakhamar kiderült, hogy eme pénzszerző tevékenységem korántsem nevezhető rentábilisnak, de mégis rengeteg kellemes élménnyel és jelentős ismeretekkel gazdagodtam. Ugyanis egy vérbeli tenyésztőnek kötelező a különféle kutyakiállításokra járogatás, ahol a kedvencünket meg kell méretnünk a bírák, és más négylábú versenytársak előtt. Ha tetszik az ebünk a valóban szigorú zsűrinek, akkor egy-egy piros vagy kék szalagocskával jutalmazzák, vagy ha a jószág megfelel a fajta előírásoknak, és bejön az ítészeknek, akkor akár elhozhatjuk a fajtagyőztes, sőt a Best In Show díjat is. Egy ilyen kiállítás, főként ha egy több naposról van szó, remek alkalmat ad sok-sok addig számunkra nem, vagy csak kevéssé ismert kutyafajta megismerésére. Egy ilyen show alkalmával találkoztam először cseh kutyákkal, pontosabban Csehországban (illetve az egykori Csehszlovákiában) kitenyésztett kutyafajták nemes példányaival.

Cseh szálkás szőrű vizsla

A csehek hozzánk hasonlóan igencsak kedvelik a csahosokat és szám szerint három saját tenyésztésű fajtával büszkélkedhetnek. Az első a český fousek azaz a cseh szálkás szőrű vizsla. A fajtáról az első feljegyzés IV. Károly király uralkodásának korából, pontosabban 1348-ból származik. 1520-ban Vyšši Brod kolostorában egy olyan faliképet festettek amelyen már látható is az igazi bohémiai kutya. Ez a kép lett a későbbiekben egyfajta útmutató a fajtaleíráshoz, amelyből az első 1882-ben született. A fajta a hivatalos nevét 1896-ban kapta, és ekkortájt alakult meg az első český fousek klub. 

Pihenő öregfiú

Az azóta eltelt időben ez a szárnyasok és négylábú jószágok vadászatához a német vizslából kitenyésztett fajta egyre népszerűbbé vált, elsősorban a hazájában, de más országokban is. Az 55-66 centiméterre növő, 20-30 kilogrammos súlyt elérő szálkás szőrű vizslák könnyen tanulnak és igazi családi kutyák, jól megférve más házi kedvencekkel és a gyermekekkel.

Cseh terrier

A második cseh származású kutyafajta a český terrier, avagy cseh terrier. A XX. század 40-es éveiben egy neves cseh kinológus (kutyológus), bizonyos František Horák kezdte el a kitenyésztését és 1963-ban már el is fogadták önálló fajtaként. A kis méretű (átlag 25 cm magas) és kis súlyú (6-10 kg) blöki ősei a skót terrier és a sealyham terrier voltak. Általában a terrierek, így a bohém társuk is elsősorban a kártevőirtásban játszottak nagy szerepet. Főként a patkányok ellen vetették be őket felettébb hatásosan, de később a szerepük a társasági élet felé tolódott el, és a család kedvence címet szerezték meg. A barátságos cseh terrier egyszerre szórakoztatja el a gyermekeket és tölt be házőrző funkciót. Azt azért ne várjuk el tőle, hogy az óvatlan betörő torkának ugorjon, de hangos ugatással jelzi az idegen jelenlétét.

Farkasszemet nézve

A harmadik cseh, pontosabban az akkori Csehszlovákia területén kitenyésztett eb a legfiatalabb és egyben a legfélelmetesebb. Neve csehül Československý vlčák, magyarul Csehszlovák farkaskutya. Annak idején megtanultam, hogy minden kutya „farkas kutya“, hiszen van farka, de ez az ebfajta valóban joggal hordja az egyik ősének nevét. Ugyanis 1955-ben egy bizonyos Karel Hartl úgy döntött, hogy tudományos kísérletként keresztezni fogja a németjuhászkutyát és az európai farkast. Az első kutya-farkas hibridet számos kudarcot követően 1958-ban, Libějovicében sikerült is létrehoznia, ezzel megszületett a csehszlovák farkaskutya. 

 

Fiatal csehszlovák farkaskutyák

A cél az volt, hogy megőrizze a farkas külső jegyeit és erejét, ugyanakkor természetesen veszítsen el a maga vad természetéből. A tenyésztés nem ad hoc jellegű próbálkozás, hanem valódi tudományos kísérlet volt, megfelelő módszerek alkalmazásával. Az első farkas-kutya generációk általában még csak nehezen voltak taníthatók, de a harmadik – negyedik leszármazottak már jó eredményt mutattak. Az 1970-es években a hibridek zömét átszállították a szlovákiai Malacky közelében levő katonai kennelbe, mivel a hadsereg egyre inkább szemet vetett erre a formálódó ebre. Már több mint 20 éve folytak a tenyésztési munkálatok, amikor először ismerték el hivatalos önálló nemzeti kutyafajtaként. 1983-ban Brno-ban megalakult az első fajtaklub, és innentől kezdve már a katonai mellett a civil tenyészetek is belejátszottak a farkaskutya sorsának alakulásába. Azóta csak a hibridek vesznek részt a további tenyésztésben, további „farkasvér“ már nem jut be.

Azért nem mindig ennyire harapósak

A csehszlovák farkaskutya egy csodás farkas kinézetű lény, de nem az az öleb akit első kutyaként kezdő tulajdonosoknak ajánlani tudnánk. A magatartása sok tekintetben hasonlít vad őseiére, ritkában ugat mint vonyít, egy fokkal nehezebben tanítható, nevelhető mint a szelídebb társai. Ugyanakkor vadászatra, rendőrkutyának kiválóan használható ez a gazdájához ragaszkodó, (de ebbéli érzéseit nem könnyen kimutató) kissé bizalmatlan kutya. Csehszlovákia felbomlását követően a fajta gondozása elsősorban Szlovákiában történik, de Csehországban is sokan tenyésztik, és a világ számos országában egyre népszerűbb.