A
híres cseh, főként szépirodalmi írókkal és műveikkel
foglalkozó sorozatunkban ezúttal mintegy kakukktojásként egy
történelmi alkotást és annak szerzőjét mutatjuk be. És nem is
akármilyen művet! Egy könyvet amelyet Klement Gottwald
köztársasági elnök határozata alapján az 1952. évi állami
díjjal tüntették ki. A cseh történelmet jobban ismerők, illetve
a dátumon elmélázók számára már gyanús lehet, hogy milyen
korszakban, milyen irányzatot képviselve születhetett ez a
„remekmű”. Azok számára viszont akik kevésbé avatottak a
múlt ismeretében, álljon itt egy kis magyarázat.
 |
| Josef Macek: A huszita forradalmi mozgalom |
A
II. világháború után az újjáformált Csehszlovákia a hazánkhoz
hasonlóan közvetlenül a Sztálin vezette Szovjetunió uralma alá
került. A kommunista pártvezér „hazai” alteregója, mint jól
tudjuk Rákosi Mátyás volt, míg Csehszlovákiában ugyanezt a
szerepet Klement Gottwald töltötte be. Gottwald 1948-ban szerezte
meg - természetesen Moszkva támogatásával – a hatalmat és
egészen 1953-ban bekövetkezett haláláig vezette az országot. A
Sztálin iránt végletekig hű elnök, aki persze a kellő mértékben
rettegett is a generalisszimusztól az öt éves „uralma” alatt
mintegy kétszázezer embert küldött munkatáborba vagy börtönbe
és 230 embert végeztetett ki, mint a rendszer ellenségét. De a
mostani történetünk nem róla szól, csak ezzel is azt kívántuk
érzékeltetni, hogy az 50-es évek elején született írott
alkotásoknak bizony alapos szűrőn kellett átesniük ahhoz, hogy
megfeleljenek a kommunista ideológia követelményeinek.
 |
| Klement Gottwald |
A
Josef Macek által írt mű, melynek címe: „A huszita forradalmi
mozgalom”, csont nélkül átfért a szigorú cenzúra szűrőjén.
Nem is csoda, hiszen maga a szerző is, aki ekkoriban még csak alig
töltötte be a 30. életévét az új rendszer lelkes támogatója
volt, és még évtizedeken keresztül az is maradt. Macekról még
szólunk pár szót, de most következzenek kisebb idézetek a
„varázslatos hangvételű” művéből. Legyen az első a már
önmagában is sokat mondó című („A huszita forradalmi
hagyományok jegyében építjük a szocializmust”) előszóból:
„Népi
demokratikus köztársaságunk előtt szent a huszitáknak az
igazságosabb és boldogabb társadalom megteremtésére irányuló
célkitűzése és törekvése. A huszita „isten harcosai” az
osztálynélküli társadalom csodás látomásáért, a
kizsákmányolók és kizsákmányoltak nélküli boldog és örömmel
teljes álomképért harcoltak.(...) A Szovjetunió Kommunista Pártja
tapasztalataiból okuló Csehszlovákia Kommunista Pártja elvezetett
bennünket oda, ahová valaha a bátor huszita harcosok álma kelt
szárnyra.”
Az
előszóban persze még szinte kötelező szerűen szó van „Sztálin
lángeszű tanításairól”, Klement Gottwald elvtárs
szavairól, de a lényeg az, hogy mindez előrejelzi a fő célt.
Ebben a történeti munkában bizony a huszita harcosok és a
kommunista állam dolgozói között húznak maximális párhuzamot.
 |
| A táboriták (radikálisabb husziták) veresége a Lipany melletti csatában |
A
mű utolsó fejezete is csodamondatok sokaságának tárháza: „Az
imperializmus időszakában, amikor a korhadó burzsoázia hiába
védte a kizsákmányolók előjogait a forradalmi munkásosztállyal
szemben, a burzsoázia igyekezett kitörülni történelmünkből
minden forradalmi hagyományt, amely esetleg megmutathatta volna
népünknek az előrehaladás útját és támaszt nyújtott volna
igazságos harcában. Sőt ellenkezőleg, a burzsoázia érdekében
rá kellett mutatni, hogy a huszita forradalmi mozgalom történelmünk
legnagyobb csapása volt, amely után bomlás, zűrzavar, pusztulás
és csüggedés következett. (…) A történelmi materializmus, a
leghaladóbb társadalmi osztálynak, a munkásosztálynak a
szemlélete, leleplezhette valamennyi hamisítást és elferdítést.
Marx Károly mutatott rá először, hogy a huszitizmus osztályharc
volt, nem pedig vallási reformáció. (…) A német megszállás
idején Klement Gottwald buzdító szava Moszkvából szinte
közvetlen utalásként hatott a husziták győzelmes harcára az
idegen keresztesek ellen. A huszita harci jelszó: „Ellenségtől
ne féljetek, tömegére ne nézzetek, vágjátok csak, üssétek, ne
maradjon élő lélek!” (…) A cseh és szlovák dolgozó nép
felszabadulva a kapitalizmus járma alól, a huszita forradalmi
mozgalom hagyományainak jegyében szállt harcba a szocializmusért.”
 |
| A huszita forradalom puritán borítóval |
A
két idézet közötti 200 oldalon lényegében „a huszitizmus,
mint a szocializmus elődje” fő gondolat kibontása történik, de
azért ne legyünk teljesen igazságtalanok. Ha képesek vagyunk a
rengeteg ideológiai maszlagot és szóhasználatot (pl. belső
reakció felszámolása) valahogy lefejteni a szövegekről,
számtalan érdekességet tudhatunk meg a XV. századi cseh
történelmet meghatározó huszitákról, történetükről, a
mozgalmuk alakulásáról, harcaikról és bukásukról.
 |
| Josef Macek egyik halála után kiadott könyve |
És
minden eddig olvasottak dacára ne törjünk végleg pálcát a könyv
írója felett sem. Macek ugyan egészen 1969-ig lelkes politikai
pályát is befutott a kommunista pártban, de Csehszlovákia szovjet
(a szövetségesekkel együtt) katonai megszállása nála is kiverte
a biztosítékot. Tiszta meggyőződését követve nyíltan
tiltakozott az ország lerohanása ellen, ezért 1970-ben
megfosztották minden addigi tisztségéből, kizárták a pártból,
kiebrudalták az általa alapított és vezetett Történeti
Intézetből, és a továbbiakban nem adták ki egyetlen munkáját
sem. Ezért hiába vált az idők során kiváló történésszé, a
Jagelló korszak legszakavatottabb szakértőjévé a munkáit csak
az 1991-ben bekövetkezett halálát követően ismerhette meg a
nagyközönség.
Josef
Macek: A huszita forradalmi mozgalom, Művelt Nép Könyvkiadó,
1954, Fordította: Bóné András.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése