Valamikor
március tájékán, mikor is a szállásunkat foglaltuk
Csehországban, egy egészen kellemes panzióra bukkantunk a Chlumec
nad Cidlinou névre hallgató kisvárosban. A szálláshely
lefoglalása rendben megtörtént, de mikor július közepén ismét
ránéztünk a panzió honlapjára szinte hihetetlen hírrel
szembesültünk: eljövendő szálláshelyünkön hamarosan kézmíves
mini sörfőzde működése veszi kezdetét! No ezek után már
igencsak lassan teltek a napok, alig vártuk, hogy a saját
szemünkkel is lássuk, pontosabban saját szánkkal is ízlelhessük
Csehország legeslegújabb komló alapú termékeit.
 |
| Panzió - sörfőzde - söröző |
El
is jött az idő, és megérkezésünkkor rögtön meg is
ismerkedhettünk az akkor már egy egész hete (!) működő helyi
sörkészítő műhellyel, amely leginkább egy laboratóriumra
emlékeztetett. Szinte bántóan vadonatúj, rozsdamentes acélból
készült tartályok, a modern sörfőzéshez szükséges egyéb
kellékek sorakoztak a pincében. „Sajnos csak lízingeljük” -
mondta Světlana Věříšová, a panzió-sörfőzde-söröző és ki
tudja még mi egyébbel rendelkező tulajdonospár hölgy tagja. A
beszélgetésből továbbá azt is megtudtuk, hogy nem ők maguk, a
tulajdonosok főzik a sört, hanem minden héten jön pontosabban
jönnek hozzáértő(k), nevezetesen Petr Krýsl és Jakub Dušek,
akik mintegy megrendelésre elkészítik a Ház italát. Mindezek
tudatában kíváncsian és immáron meglehetősen szomjasan vártuk
a saját tapasztalásainkat.
 |
| Rozsdamentes szépségek |
A
tulajdonos Roman Vacek után U
Vacku
névre keresztelt panzió / sörfőzde lényegében egyetlen egységet
alkot a főútra nyíló sörözővel – átjárás a bárpulton
és/vagy a mosdón keresztül, ahol kicsit esőbe hajló este lévén
első kóstolónkat megejtettük. Amúgy meleg nyári napon
érdemesebb a panzió udvarán kialakított sörkertben, a szabad
levegőn kortyolgatnunk söreinket, feltéve ha szabad asztalt
találunk. De térjünk vissza a sörözőhöz, ahová belépve
egyből a jól ismert pörkölt maláta illat csapja meg
szaglószervünket. Ennek forrásai az asztalokra kihelyezett kis
tálkák, amelyekből mindenki kedvére rágcsálhatja az
árpamalátát. Vagy éppen csak merő passzióból morzsolgathatja
ezt a fontos söralkotórészt. Az előbbi felhasználást azonban
épp az utóbbi alternatív hasznosítás miatt (nem tudni, hogy
korábban ki nyúlt a tálba) kevésbé ajánljuk.
 |
| A söröző bejárata |
A
söröző mondhatni semmi különleges, lényegében megfelel egy
standard cseh kisvárosi kocsmának, azzal a kivétellel, hogy az
ablakokra rajzolt áthúzott cigaretta képével jelzik a hely hazai
hangulatot idéző füstmentes jellegét. Így fordulhatott elő az,
hogy hétfő este a kocsmában még a személyzet sem tartózkodott,
helyette valamennyien a csöndes kisváros főutcáján füstölögtünk.
Hiába no, Csehországban is haladnak a korral... De mi is haladjunk
tovább, hiszen egy sörfőzde történetében egy a lényeg, a sör!
 |
| Az első korsó Sedlák |
Az
U Vacku-ban jelenleg négyféle Sedlák névre „hallgató”
sört főznek. Vegyük is őket számba. Az alkoholfokában
leggyengébb, 10-es Balling-fokú, alsó erjesztésű világos sör
szinte földbedöngölően gabonaízű, mindent elsöpör a maláta
édeskés íze. A 13-as felső erjesztésű barna sör karakteresen
más ízvilágú. Már az első korty után is meglep az erős, de
nem túl édes karamell íz, a végén erős keserű hatással
lecsengve. Mindkét sör esetén valamiféle nem teljesen kellemes
nyerseséget éreztünk, az összhang, és érettség hiányát. De
persze mindenkinek más és más ízlik, és ízlés kérdésében
még véletlenül sem szeretnénk senkivel sem összekapni.
 |
| Sedlák |
 |
| Sedlák a palackban |
A
harmadik sör amit kikérhettünk magunknak egy 12-es alsó
erjesztésű félbarna volt, amitől kissé felületes
előítéletességgel a már előbb említett két nedű valamilyen
egyvelegét vártuk. És itt jött a meglepetés. A két nem
túlságosan megnyerő világos és barna példány után ez a
borostyánszínű csoda maga volt a tökély. Mondhatni minden
megvolt benne, ami egyedivé, mégis rendkívül ízletessé és sok
korsó mennyiségben fogyaszthatóvá tette. Ez valljuk be őszintén
meg is történt, így a minipivovar utolsó termékének, a felső
erjesztésű búzasör megízlelésére egy más alkalommal tudtunk
csak sort keríteni. Ez utóbbiról véleményt nem is nagyon tudunk
mondani, hiszen a nem rossz, de nem is túl jellegzetes ital gyors
leküzdését követően már vissza is tértünk a megszeretett
félbarnához.
A
sörfőzdében persze gondoltak azokra is akik nem tudják helyben
élvezni az italaikat, ezért 1,5 literes PET palackokban haza is
vihető mind a négyféle sör. Persze szűretlenek és
pasztőrözetlenek lévén érdemes őket a lejárati határidő
előtt elfogyasztani, de úgy hisszük ez nem lehet senki előtt
akadály.
A
sörkert minden nap délután egy órától, este tízig áll a jó
sörre szomjazók szolgálatára. A sörözőben pedig akár éjfél
után is iszogathatnak a bátrabb sörisszák, akár a szinte
elmaradhatatlan hermelín falatozása mellett. Mindenkinek csak
javasolni tudjuk ennek a legtöbb cseh sörtérképen még nem is
szereplő sörfőzdének a meglátogatását, amely méltó utóda,
legalábbis követője a városkában korábban működő remek
sörgyárnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése