Kozel kastélya, avagy kecske a dombtetőn

A középkor többnyire magas sziklaoromra épített, de mindenesetre vaskos kőfalakkal, vizesárkokkal, barbakánokkal védett várépítési szokása a lőfegyverek fejlődésének köszönhetően a XVII. századtól kezdve fokozatosan lehanyatlott. Az uralkodók, főurak és más nemesi birtokosok a védekezés helyett egyre inkább olyan lakok, vadászkastélyok építését kezdték preferálni, ahol teljes kényelemben tölthették el idejüket. A Pilsen (Plzeň) városától alig egy kőhajításnyira álló Kozel kastélya is egyike ezeknek az alapvetően kényelmi célból megépített helyeknek, egy épületegyüttes, ahol minden adott a pihenéshez, feltöltődéshez.

A kastély bejárati szárnya

A kastélyt az Úslava folyó feletti kis dombon eredetileg vadászkastélynak építették a XVIII. század második felében, egész pontosan 1784 és 1789 között. A birtok tulajdonosa és a kastély megrendelője Jan Vojtěch Černín – korának neves vadásza, II. József császár udvarának tagja - volt, aki az épületnek németül nemes egyszerűséggel a Waldschloss vagy Jagdschloss, azaz a Vadászház nevet adta. Az ekkortájt még a karrierje kezdetén álló uraság Václav Haberditzet bízta meg az épület tervezésével, és megépítésével. A prágai építész a kor híres francia filozófusa, Jean-Jacques Rousseau tanításait követte, és a gyakorlatban alkalmazta a „vissza a természethez” jelszót.

Kápolna

Maga a kastély mérhetetlen egyszerűséget tükröző, négyzet alaprajzú, a belső udvart a négy szárny veszi körbe. Három szárny földszintes, az egyik tetőtere beépített, míg a bejárati szárnyat egy kisebb torony díszít. A kastély körül szimmetrikusan helyezkednek el a különféle kiegészítő épületek: a kápolna, a lóistállók, a színházépület, a lovaglóterem, valamint a személyzeti lakrészek, pl. a híres Lakájház. Annyira leegyszerűsített a kastély épület neoklasszicista stílusa, hogy sokan azok közül, akik először járnak itt összekeverik az impozánsabb kísérő épületekkel. Ez utóbbiakat Ignác Jan Nepomuk Palliarda egy Prágában dolgozó olasz építész tervei alapján építették. Azonban a kastély belseje, a szobák már bőven kárpótolják a pompára áhítozó turistákat, de erről egy kicsit később szólunk.

Fő az egyszerűség

Jan Vojtěch Černín halála után, örökös hiányában a birtok a Valdštejn családra szállt át. A nemesi família egyik neves tagja volt Albert, akiről már sok más cikkünkben is szóltunk, de ki kell még emelnünk Arnošt Valdštejn-Vartenberket személyét is, aki 1859-ben egy vasművet alapított Pilzen közelében. A kastély azonban csak egy bő évtizedig volt a kezükben, mert ezt követően eladták a csaknem az egész világ számára is ismerősen csengő nevű vállalkozónak, egy bizonyos Emil Škoda gépészmérnöknek. Talán nem kell különösebben elmagyaráznunk, hogy ki is lehetett Škoda úr. A kastélyt a II. világháborút követően elkobozták, és jelenleg is állami tulajdonban áll.

A kastély belső udvara

A kastély belseje hűen tükrözi a XVIII-XIX. századi vadászkastélyok hangulatát. A vendég-, és hálószobákon kívül megtalálható itt könyvtárszoba, dohány szalon, biliárd terem, ebédlő, minden ami a kellemes itt tartózkodáshoz szükségeltetik. Ma is díszes tapéták, eredeti bútorzatok, kerámia kályhák, klasszikus virágmotívumú vázák kápráztatják el a kíváncsi látogatókat. Valamennyi vendégszobának más-más hangú csengője volt, így a személyzet mindig tudta, hogy hol is van rájuk szükség. A Kék szoba volt a kastély úrnőjéé, ahol egy pazar velencei tükröt és egy Conrad Graf által készített fortepianót (a zongora elődje) is megcsodálhatunk. A kísérő épületek közül a Lakájház, ahogyan egykor, úgy ma is a személyzet elszállásolását látja el. A szobáiban található kályhákat régen kívülről lehetett fűteni, ma már elektromos fűtést használnak.

A Lakájház hátsó oldala

Jóllehet maga a kastély és a többi szép épület is turisták ezreit vonzza, mégis sokan nem miattuk, hanem a körülöttük elterülő kastélykert miatt keresik fel a helyet. A 30 hektáron elterülő csodás kertet František Xavier Franc kertépítő, régész, fotóművész tervezte és alakította ki, csaknem 6000 darab, a világ minden tájáról összegyűjtött fa segítségével. A gyönyörű fák és más növények (pl. pompás tulipánok és rózsák) együttesen minden évszakban más és más látványt varázsolnak elénk. A felettébb pihentető, fantasztikus képet a közeli halastó és a tüneményes táj teszi teljessé.

Parkrészlet, háttérben a tóval

A kastélyban gyakorta rendeznek különféle programokat (művészeti kiállítások, koncertek), amelyek közül kiemelkedik a Musica Sacra nemzetközi kórusfesztivál és verseny.

Pompás kis szoba

Egy fontos dolgot azonban még nem árultunk el Kozel kastélyával kapcsolatban, mégpedig a mai nevének eredetét. Nos, a kozel szó - ahogyan azt a cseh sörmárka kedvelői minden bizonnyal tudják - csehül kecskét jelent. Úgy tartják, hogy a szlávok egy pogány rituálé részeként a tavaszi napéjegyenlőség alkalmával egy kecskét áldoztak fel a mai kastélynak helyet adó dombtetőn a jobb termés érdekében. Így került a szegény kecske a domb tetejére, és így kapta a nevét Kozel kastélya.