Kulináris meglepetések Csehországban avagy rendelj és lepődj meg!

Ahogyan az már korábbi cikkeinkből is kiderült mi kifejezetten szeretjük és dicsérjük a cseh konyhát. Ettől függetlenül fel kell hívnunk a gyanútlan magyar turista figyelmét arra is, hogy bohém földön bőséggel érhetnek bennünket kulináris meglepetések. Ha nem a legismertebb cseh ételeket választjuk az étlapról és nem rendelkezünk a biztonságos ételfelismeréshez szükséges szókinccsel, akkor bizony könnyen pórul járhatunk, de legalábbis nagyot csodálkozhatunk az elénk tálalt étel láttán, vagy annak megkóstolásakor. Most ilyen „csodás-mókás” élményeinkből szeretnénk egy kis csokrot átnyújtani az olvasóinknak egy könnyed, rövid cikkecske erejéig. 

Varázslatos Český Krumlov IX. - Hotel Mlýn, az egykori vízimalom

Ahol egy folyó vize hömpölyög, vagy bővizű patak csordogál, ott csaknem biztos, hogy egykor vízimalom is működött. Erre az „óriási felfedezésre” természetesen nem csupán kicsiny hazánkban bukkanhatunk, ahol pl. a XIX. század közepén több mint 9100 db patak malmot írtak össze. Ugyanez igaz Csehországra vonatkozólag is, ahol a többek között a mai napig is áll és működik (persze csak turisztikai célból) egy XIV. században épített vízimalom. Az emberek már az ókor óta próbálták a víz erejét felhasználni a megtermelt gabona őrlésére, fa vagy éppen kövek fűrészelésére, darabolására. Ez nem volt másként egyik kedvenc cseh városunkban Český Krumlovban sem.

Az én kis falum – Křečovice: A falu a film mögött

Vannak falvak, vannak kis falvak és van „az én kis falum”, amely maga az élő fogalom, hiszen említésekor valamennyi filmkedvelő olvasónak rögtön Jiří Menzel 1985-ben készült filmtörténeti remekműve jut az eszébe.

 

Bán János azaz Otik forgatás közben

Staropramen Országkirándulás avagy Jiří Menzel a Király utcában

A napokban zajló Titanic Filmfesztivál egyik vezető támogatója a Staropramen Magyarország a tegnapi napon rendezte meg az Országkirándulás nevezetű rendezvényét a budapesti Vam Design Center nevű műintézményben. Az ingyenes programon résztvevők nem csupán a Staropramen sör megízlelésében és a Ferdinánd Monarchia Sörház által biztosított cseh étkek megkóstolásában részesülhettek (külön dicséret az isteni cseh sütiért, a perník nevezetű csodáért!), de más kiváló élményekkel is gazdagodhattak.

Straropramen, a vendéglátó

Jiří Menzel, a díszvendég

Akkor és most 10. – Főtér és régi Városháza – Ostrava

Ahogyan azt az előző cikkünkben említettük, Ostravában az erőltetett iparosítás és szocialista „modernizáció” miatt csak igen kevés régi épület, műemlék maradt meg. Szerencsére az egykori Óváros magja, központja többé kevésbé fennmaradt. De lássuk milyen változások is történtek itt az elmúlt több mint 100 év során.

1880

Ostrava, a „kifehéredő” város

Virtuális csehországi utazásunk során most Észak-Morvaország (Morva-Szilézia) „fővárosába”, Ostravába, az egykori szén és acél központba kalauzoljuk el olvasóinkat. Ostrava nevéhez a magunk fajta „cocializmusban” felnevelkedett emberkéknek, - már ha egyáltalán még emlékszünk a földrajz órákon elhangzottakra - a nehézipar, a bányászat, és a kohászat kifejezéseket társították. Ez persze egyet jelentett az elviselhetetlen ipari szmoggal, korommal, füsttel. Ostrava ugyanis maga volt a tömény környezetszennyezés, a város ahol a mérgezett folyókba, patakokba lépni sem volt túl egészséges, nemhogy fürödni, a hely ahol az emberi tüdő gyors és biztos pusztulásnak indult. Jóllehet az iparosítás kártékony hatásairól (legalábbis a hazai fronton) a szocialista sajtó nem igazán számolt be, de pl. Ostrava esetében a probléma már igencsak átlépett minden határon. Így nem meglepő, hogy az 1970-es évek végén, a 80-as évek elején Csehországról, pontosabban Csehszlovákiáról írt Panoráma útikönyvekben sem próbálják túlzottan szépíteni a helyzetet. „Már a környéken sötét minden a füsttől és a pernyétől. Ahol az ég időnként vörösen villózik, arrafelé vannak a nagykohók.”

Ostrava - Városháza

Idézet és pár kép VIII. - Egon Bondy alias Zbyněk Fišer

Csaknem hat évvel ezelőtt, egész pontosan 2007. április 9.-én, 77 éves korában hunyt el Zbyněk Fišer cseh költő, filozófus, publicista, prózaíró, a prágai underground irodalom jelentős képviselője, akit művésznevén Egon Bondyként ismert a nagyvilág. Nemzetközi ismertségét elsősorban barátjának, Bohumil Hrabalnak köszönhette. Bondyt a szocialista érában a cseh ellenzéki kultúra igazi fenegyerekeként tartották számon, aki bizony nem egyszer okozott az egykori állambiztonsági szolgálatnak kellemetlen órákat. Az Idézet és pár kép sorozatunk mostani részében nem is egy, hanem két idézetet is bemutatunk olvasóinknak: Bondyról és Bondytól.

Húsvéti Mazanec - Velikonoční mazanec

Előző cikkünkben a Húsvéti népszokásokkal foglalkoztunk, így utólag pedig rápillantunk a csehországi Húsvéti asztalra, és azon belül is a süteményes tálak tartalmára. A képzeletben itt látható finomságok közül ezúttal a Mazanec „kenyérrel” ismertetjük meg olvasóinkat, azzal a süteménnyel amelyet a Húsvétra készülődve magunk is elkészítettük, elvégre ne csak prédikáljuk a bort, de fogyasszuk is azt!

A Mazanec süti nálunk kevéssé ismert, de sütésének Csehországban azonban nagy hagyománya van, és igen elterjedt egész ország szerte. A Mazanec kicsit kenyér, kicsit kalács típusú édesség, amelynek nagyon sokféle receptváltozata létezik. Kívülről szép barnára sült ropogós héjjal, belül viszont puha és illatos. Nekünk sikerült a legegyszerűbb receptet megtalálnunk, ami ráadásul nagyon finomnak is bizonyult. A sütemény ünnepiességét azzal is növelik, hogy közvetlenül a sütés előtt egy keresztet metszenek bele, ezzel is jelképezve a húsvéti ünnep szentségét. Az egyéb receptváltozatok között találtunk olyan is, amelynek a tésztájába vajat, tejszínt tesznek, a mazsolát rumban áztatják és mellette vaníliás cukorral, szerecsendióval fokozzák tovább az ízét.

Mazanec kóstolgatás közben

Húsvét Csehországban, avagy elő a pomlázkával!

Gyorsan szalad az idő, nemrég még a Karácsonyról írtunk, most meg már itt van a „nyakunkon” a Húsvét! Meg kell hagyni, idén elég korán jön ez az ünnep, a természet még nem ébredt fel téli álmából, és az időjárás sem bánik velünk túl kegyesen. De sem az eső, sem a hó nem tudja elvenni tőlünk az igazi húsvéti hangulatot, legfeljebb egy kicsit besegít az eső is a lányok-asszonyok locsolásába, a hegyvidékeken pedig havas nyuszik és bárányok is színezik majd a képet. Mostani cikkünkkel mi magunk is szeretnénk hozzájárulni a húsvéti hangulat elővarázslásához. Elutazunk húsvétolni (persze csak virtuálisan) Csehországba, és megismertetjük olvasóinkat az ottani húsvéti szokásokkal, amelyek a különbözőségük ellenére sem állnak a magyartól távol.

A cseh emberek Európa többi országához hasonlóan a keresztény hagyomány szerint ünneplik meg a Húsvétot. Ahogy nálunk is, a húsvéti népszokásokban a pogány hagyományok is helyet kapnak főként a termékenységi rítusok által. Ilyen tájt minden az öröm és az újjászületés üzenetét közvetíti. A cseh szimbólumok alapvetően nagyon hasonlóak a mieinkhez: színes és díszített (hímes) tojások, kis nyuszik, bárányok, barka ágak és még sorolhatnánk. Nézzük időrendbe, mi is történik Bohemia szerte a Húsvéthétfőt megelőző héten, amelyet a keresztények nagyhétnek neveztek el. Itt szeretnénk leszögezni, hogy Csehország az egyik legszekulárisabb ország Európában, azaz finoman szólva sem túlzottan vallásos a lakossága. De a hagyományos keresztény ünnepek megérkeztével mégis nagy beleéléssel vesz részt mindenki a hagyományos népszokásokban még akkor is, ha éppen nem is ismeri teljesen azok eredetét. De térjünk vissza a nagyhéthez, amelyet a Virágvasárnap vezet be. Ezen a napon vonult be Jézus Jeruzsálembe, a kereszthalála előtti vasárnapon, ahol nagy ünnepléssel köszöntötték.

Az elmaradhatatlan hímes tojás

Csehországi sörfőzdék IX. - „Tábori sörverseny” - Pivní Pečeť 2013

A sörfőzdés sorozatunk legújabb cikkében ezúttal rendhagyó módon nem egyetlen „sörforrásról” szólunk, hanem egy csehországi sörminősítő verseny eredményein merengünk el. 

A minap az egyik boros honlap böngészése közben az alábbi borszakértői véleményre bukkantam: „A bor egyik legfontosabb előnye a sörhöz képest, hogy az emberek fejében nem kötődik szezonhoz, ugyanúgy fogyasztjuk télen és nyáron, és egyaránt tekinthető a mindennapok és az ünnepek italának, emellett beszélgetésekre, kellemes közérzetre, ellazult állapotra és étkezésekre asszociálunk róla.” Ezen sorokat olvasván rögtön erőteljes fejcsóválásba kezdtem és ennek iránya bizony nem függőleges, hanem vízszintes volt. Amellett, hogy minden bizonnyal komoly felmérések igazolják a fenti megállapítást én egyáltalán nem látok ebben a tekintetben különbséget a kulturált bor- és sörfogyasztás között. Ha valaki csak a nyári hőségben, kizárólag szomjűzés céljából tudja elképzelni a ser intenzívebb kortyolását, az valószínűleg kicsiny hazánkra korábban (és egyes területeken manapság is) jellemző igen gyenge sörválasztékon szocializálódhatott, azaz gőze sincs arról, hogy hányféle sör készül akárcsak Csehországban, mennyi különböző ízvilágot tudnak tükrözni a változatos, zömmel komló alapú sörcsodák. A sörfogyasztás egyáltalán nem kötődik az évszakokhoz, ünnepekhez, pontosabban olyan mértékű a változatosság a sörök terén, hogy minden egyes alkalomra meg lehet találni a legmegfelelőbb (alkoholtartalomban, színben, ízben stb.) nedűt.

A 23. tábori sörverseny plakátja

Aki saját maga szeretné megtapasztalni a sörök rendkívüli változatosságát, annak irány egy nagy sörfesztivál, sőt még jobb ha egyenesen egy sörminősítő versenyre látogat el. Ahogyan azt már egy korábbi cikkünkben is említettük, minden év februárjában a dél-csehországi Tábor városában rendezik meg a „Slavnosti piva Tábor” nevű eseményt, ahol számos kategóriában mérik össze a sörgyárak, illetve a a sörfőző mestereik a tudásukat. A 2013. évi versenyen is 128 (!) sörfőzde csaknem 500 (!) különféle terméke 27 kategóriába sorolva próbálta a legkedvezőbb véleményt elnyerni a minden bizonnyal „májban gazdag”, sörminősítésre edzett ízlelőbimbójú ítészektől. A nemzetközi viadalon természetesen nem csak cseh sörök versenyeztek, hanem a résztvevők között megtalálhattunk orosz, német, belga, szlovák, örmény, lengyel, sőt japán, norvég „nemzetiségű” italokat is. A több fordulóban, kieséses rendszerrel megrendezett vetélkedők végén a három dobogós az arany, ezüst,és bronzérmet, pontosabban Pecsétet (Pivní Pečeť) nyerte el.

Csehország „lakatlan” területei II.

Előző cikkünkben a Csehországban található katonai gyakorló területekről írtunk, azokról a nagyobb térségekről, amelyek talán első hallásra meglepő módon de mégis igen jelentős természetvédelmi szerepet tölthetnek be. Miért is? Nos mindenekelőtt ezek a területek elzártak, nincs rajtuk állandó emberi jelenlét, nincs, vagy csupán nagyon korlátozott mértékű bárminemű gazdasági tevékenység. Továbbá a területek vízelvezetése csaknem természetes, többnyire alacsony szintű az emberi károsanyag-termelés, -felhalmozás mértéke. A korábbi települések helyén már összefüggő, jórészt közel természetes vegetáció alakult ki. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy ezek a területek mintegy visszatértek egy középkor előtti állapotba, ami kifejezetten jót tett a természetes növénytakarónak és az állatvilágnak egyaránt. A különböző rendszerességgel megtartott hadgyakorlatok természetesen egy-egy helyen drasztikus hatással járnak, de ezek összességében jóval kevésbé kártékonyak, mintha az évtizedek során folyamatos intenzív mező- vagy erdőgazdálkodást folytattak volna.

Patak a boleticei katonai gyakorló területen

Csehország „lakatlan” területei I.

A cikkünket egy vallomással kezdeném. Gyerekkorom óta vonzódom a térképekhez. Annak idején elég volt a kezembe adni egy Földrajzi Atlaszt vagy akár egy szimpla turista térképet és a világ körülöttem azon nyomban megszűnt. Mondhatni jól elvoltam órákon át, csöndben és nyugodtan, mint egy igazi jó gyerek, a szüleim nem kis örömére. A térképek nekem módot adtak arra, hogy „körülnézzek” a világban, felmásszak a Himalájára, vagy éppen leússzak a Mariana-árok mélyére, bejárjam a hegyeket-völgyeket, falvakat, városokat, sivatagokat, rengetegeket. Felnőve a „jó gyerekségem” persze már „csöppet” megkopott, de a térképek szeretete mindmáig velem maradt, és részben ennek köszönhetően töltöttem anno pár évet az ELTE TTK Földrajz Tanszékén. De mi köze ennek Csehországhoz? Egy kis türelem, mindjárt rátérek!

Brdy lakatlan foltja

Varázslatos Český Krumlov VIII. - Az alkimista háza a Széles utcában - Široká 77.

Český Krumlov történelmi belvárosa az ide érkező turista számára az évszázadokon át fennmaradt középkori hangulat megtestesítője. A szűk utcácskákon járva, az ódon épületeket látva az a képzetünk támad, hogy itt minden állandó, nem változik semmi. Nem is tévedhetnénk ennél nagyobbat! Krumlov mindig is egy igen élő, folyton változó város volt és ezek a változások manapság talán még inkább felerősödtek. A város turisztikai célú hasznosítása az épületek változtatását hozta magával és ez nem csak a külső felújításokban, hanem az időnként drasztikus belső átalakításokban is jelentkezik. Egy korábban lakó funkciójú ház panzióvá, üzletté, bankfiókká stb. változtatása nyomán számtalan középkori belső épület elem tűnik el, így az elmúlt évtizedek során a krumlovi belváros házainak jelentős része alakult át.

Široká utca

Cuknštejn vára

Csaknem egy évvel ezelőtt, azaz blogunk hajnalán "Séta a Teréz-völgyben" címmel bejegyzést írtunk a dél-csehországi Nové Hrady városka gyönyörű angolparkjáról. Ekkor csak amúgy szőrmentén említettük meg azt a külön érdekességet, hogy a park határában, a Stropnice patak feletti dombtetőn áll egy szép kis váracska, amelynek bemutatása megérdemel egy önálló cikket. Nos most erről a Cuknštejn nevet viselő pici, de annál impozánsabb várról szólunk.

Cuknštejn

A cseh konyha egy prágai magyar szemével

Üdvözöljük vendégblogíróink sorában Cséfalvay Ildikót, Prágában élő, a Felvidékről származó magyar idegenvezető hölgyet, akinek a neve nem ismeretlen a Csehországért lelkesedő olvasók, a cseh fővárost felkereső utazók számára. 2011-ben jelent meg a "Prága nem ereszt el" című könyve, és az ő munkáját dicséri a Panoráma Könyvkiadó Városkalauzok sorozatának Prágáról szóló tagja is. Mostani írásában a cseh konyháról ad személyes hangvételű leírást.

Prága, nem ereszt el

Akkor és most 9. – Szent Bertalan-katedrális és főtér – Plzeň

Akkor és Most sorozatunk legújabb tagjaként készült cikkünk során Plzeň-be, a „cseh sör fővárosába” utazunk. Most mégsem a folyékony kenyér utáni éhség, hanem a szó szerinti „magas” kultúra iránti érdeklődésünk vezetett minket ide. Magas, méghozzá csaknem 103 méteres, ugyanis a város főterén (Köztársaság-tér) álló Szent Bertalan-katedrális (Katedrála sv. Bartoloměje) hosszan elkeskenyedő tornya ekkora csúcsra tör. A távolról is jól látszó egy tornyú épület kiemelkedik a környezetéből, és egészen 1981-ig a Csehország legmagasabb épületének számított. Azóta ugyan ketten beelőzték, és mára leszorult a dobogó harmadik fokára (megőrizve az élpozíciót a templomok körében), de ez a bronzérmet érő helyezés is megér nem egy misét.

301 lépcsőn felfelé

Utazók! Irány a Karlovy Vary-i Kerület!

Egy őszinte vallomással kezdeném: Szeretek csomagot kapni. Persze nem éppen az aktuális „gazdaságélénkítő azaz inkább életnehezítő” (adó)csomagokra gondolok, amivel már tele a padlás, és még csak nem is a „Mikulás-csomagokra”, amelyek már nem csak decemberben érkezhetnek, nem éppen csokoládéval töltve, hanem a klasszikus, postás hozta, becsomagolt kartondoboz csomagokra, amelyekben mindenféle érdekesség, szépség, váratlan vagy várt de többnyire felettébb kellemes meglepetés „lakozik”. Az ember gyermeki énje ilyenkor tör csak elő igazán, miközben nekiáll a türelmetlen csomag bontásnak. Mintha előrehozott Karácsony lenne.

Csomagot hozott a Pósta!

Idézet és pár kép VII. - Jaroslav Hašek - Hogyan főztem magamnak lágy tojást

Az alábbi idézetünk Jaroslav Hašek tollából származik, kinek neve számunkra összefonódott „Švejk, a derék katona” alakjával. Azonban Hašek, aki éppen 90 évvel ezelőtt fejezte be földi pályafutását, életében számtalan „Švejk független” elbeszélést, novellát, tárcát is írt, jóformán minden irodalmi műfajban alkotott, természetesen a maga szarkasztikus, szatirikus stílusában. A most olvasható kis humoreszk (Hogyan főztem magamnak lágy tojást) is egyike a zseniális elme kortalan remekműveinek:

Jaroslav Hašek

Az emberi fáklyák emlékezete II. – Jan Palach követői, égő magyar fáklyák

Emberi fáklyákról szóló cikkünket Jan Palach követőivel folytatjuk: 

A Jan Palach búcsúlevelében említett, öngyilkosságra is képes önkéntesek csoportja ugyan nem létezett, de példáját mégis sokan követték, és nem csak Csehszlovákiában, hanem számos más szocialista országban is.

Ryszard Siwiec

A legjobban dokumentált, de a maga idején semmilyen hírverést nem kapó, politikai tiltakozás szándékú önfelgyújtás hőse - áldozata Ryszard Siwiec, egy 60 éves lengyel közhivatalnok volt. Ha már Palachot hívja az egyes számú fáklyának a közemlékezet, akkor Siwiec tekinthető a nulladiknak, ugyanis ő hónapokkal korábban, 1968. szeptember 8-án borította lángba magát Csehszlovákia katonai megszállása elleni tiltakozásul. Tettét nem kevés szemtanú jelenlétében, egy zsúfolt stadion lelátóján követte el. Habár majd százezer ember nézte végig döbbenten a tettét, mégis a lengyel állambiztonsági szerveknek sikerült az esetet teljes homályban tartani, magyarán eltussolni. A hazugság-gépezet rendkívül hatékonyan működött, a hír nem szivárgott ki, így szinte kizárt, hogy Jan Palach róla vett volna példát. Ugyanakkor éppen az állambiztonságiaknak „köszönhetően” fennmaradtak a lángoló protestálásáról szóló filmfelvételek. 

Az emberi fáklyák emlékezete I. – Jan Palach, az első fáklya

2013. február 27-én a Cseh Centrum, a CzechTrade és az HBO Magyarország szervezésében került sor az Olthatatlan (Hořící keř – Égő csipkebokor) című három részes drámasorozat első részének magyarországi premier előtti vetítésére. A filmet a nagyközönség március 3-án, 10-én és 17-én, 21:45-ös kezdettel a magyar HBO csatornán tekintheti meg. A film vetítését megelőzően Michal Černý a Cseh Centrum igazgatója, Helena Bambasova nagykövet asszony és Benda Gergely az HBO Magyarország kereskedelmi és értékesítési igazgatója köszöntötte a jelen lévőket, majd Mitrovits Miklós történész adott betekintést a film történelmi hátterébe.

Jelenet az Olthatatlan című filmből

Egyévesek lettünk! - Születésnapi köszöntő

Rohan az idő! Ezt a kétségtelen tényt igazolja az is, hogy napra pontosan egy évvel ezelőtt, 2012. február 28-án indítottuk útra Csehország, nem csak Prága című blogunkat. Ideje egy kicsit megpihenni, számot vetni, és persze köszönetet mondani.

Szülinapi tortaszelet

Csehországi sörfőzdék VIII. - Svijany

Vannak sörök, amelyek említésekor nem csupán az íz, a küllem, a logó jut az eszünkbe, hanem mély érzelmek, izgató élmények. Vannak sörök amelyekre gondolva az elrévedő tekintetre fátyol borul, a szájszeglet mosolyra görbül, a szív is szaporábban ver. Vannak sörök melyek akkor és ott tűnnek fel amikor és ahol a legnagyobb szükségünk van rájuk. Az egyik ilyen sörrel Litomyšl-ben „találkoztam”.

Varázslatos Český Krumlov VII. - Ahol a nézőtér fordul - Nyári Szabadtéri Színpad

A mai napunk jelmondata: Legyünk optimisták! Ma még a sűrűn hulló hóesést csodálhatjuk, vagy éppen borzadhatunk el a láttán, de hipp-hopp beköszönt a tavasz, és jön is a nyár. Így a tél végén mindenki a szabadba kívánkozik, menekülne a négy fal közé zártságából, de türelem. Alig pár hónap, és itt a jó idő, és vele együtt indul is a szabadtéri fesztivál szezon, ahol a szabad levegőn élvezhetjük a különféle ingyenes vagy éppen méregdrága kulturális programokat. Krumlovi sorozatunk következő tagjaként az optimista, ideje korai nyár várás szellemében egy igazi szabadtéri kulturális érdekességet ajánlunk olvasóink figyelmébe.

Forgó nézőtér

Bohemia „követei” Magyarországon III. - Jaromír söröző

Sorozatunk következő tagjaként ismét egy budapesti sörözőbe látogatunk el. Ez van, nem tagadhatjuk: Csehország és a cseh sörök csodálata egymástól csaknem elválaszthatatlan. A Teréz körúttal párhuzamos második utcában (Csengery u.) bukkanhatunk a Jaromír '68 nevezetű rendkívül hangulatos pincehelyiségre, ahol a finom sörök mellett számos más Csehország vonatkozású érdekesség is várja a betérő vendéget. Kiss Bakos Zoltán, a söröző üzemeltetője és társtulajdonosa a napokban tért vissza a Csehországban évente megrendezésre kerülő egyik sörminősítő versenyről, a Tábor városában megtartott pivní pečeť-ről. Élményeiről, a Jaromír sörpince múltjáról, jelenéről, terveiről beszélgetünk:

A csodálatos és közkedvelt Chod kalács (chodský koláč)

A csehországi chodokról szóló tematikus hetünk utolsó eseményeként egy igazán autentikus és nagyon-nagyon finom süteménnyel, a chodský koláč-al kínáljuk meg az olvasóinkat. Domažlicében jártunkkor először nem értettük, hogy miért sétál szinte minden ember pizzás dobozzal a kezében, miért ez az étel lehet a legnépszerűbb egy folklór fesztiválon? Aztán elénk tárultak a legkülönfélébb díszítésű mutatós, kerek kalácsok, amelyeknek a puszta látványa és az illata is nagyon izgalmas és csábító volt. Így már megértettük, hogy mire föl ez a sok szögletes doboz.

Mulasson együtt a chodokkal! Chod fesztivál és Szent Lőrinc-napi vásár

Mindazok számára akik az előző bejegyzésünk alapján kedvet kaptak a chod földre látogatáshoz, a chodok színes kultúrájának bemutatásával fokozzuk tovább a csábítás erejét. A chodok a csehországi nemzetiségek között ma is híresek arról, hogy kitartóan megőrizték hagyományaikat, népszokásaikat sőt még a nyelvjárásukat is. Mindebből élőben is ízelítőt kaphatunk a Domažlicében minden év augusztusában megrendezett hagyományőrző fesztiválon, amely az egyik legnagyobb csehországi folklór rendezvény. Idén augusztus 9-11. között rendezik meg a Chodské slavnosti-t, azaz a Chod Fesztivált, érdemes a táncrendünkbe felvenni! 

Domažlice - A piac-, vásártér egyik vége

Az előző bejegyzésünkből már tudjuk, hogy kik is voltak a chodok és mivel is foglalkoztak, de azt még nem ismerjük, hogy miként öltözködtek, milyen tárgyakat használtak. Nos aki szemügyre veszi díszes népviseletüket, az garantáltan soha sem fogja elfelejteni jellegzetességei és gazdag színvilága miatt. A nők vörös gyapjú harisnyát viselnek, ünnepi ingük fehér színű, hatalmas buggyos ujjakkal (rukávce). Szoknyáik színesek és bő szabásúak, felette kötényt hordanak. Az asszonyok színes hímzésű fekete vagy piros fejkendőt hordanak amelynek helyes megkötése időigényes és nagy gyakorlatot követelő feladat. Böjt időszakban és temetések alkalmával kék szoknyát és fehér kötényt viselnek, cipőben vagy papucsban járnak.

A chod „kutyafejűek”, avagy a „cseh székelyek” története

Hölgyek, urak, figyelem! Rendkívüli, tematikus hét veszi kezdetét, amelynek keretében Csehország egyik izgalmas népcsoportjával a chodokkal ismerkedhetnek meg. Mostani bejegyzésünkben a történetükbe pillantunk be, majd ezt követően varázslatos kultúrájukba, népművészetükbe kalauzoljuk el Önöket/Titeket, bemutatva évente megrendezett fesztiváljukat. Zárásul egy igazi gasztronómiai élvezetet nyújtó chodi finomság elkészítésére biztatjuk olvasóinkat! Kezdjünk is hozzá!

Csehország nyugati határvidékén élnek a hajdani országhatárt, a Šumava erdeit illetve a Cseh-erdőt és egyúttal a saját szabadságukat is kitartóan védelmező legendás chodok, a „cseh székelyek” mai leszármazottjai. Ez a bátorságáról, erejéről és elkötelezettségéről híres népcsoport évszázadokon keresztül a korabeli feudális viszonyok közötti nagy függetlenséget és jelentős kiváltságokat élvezett, amelyet nem csupán a puszta létezésével vagy valamiféle ügyeskedéssel, hanem a mindenkori cseh uralkodók felé teljesített kitartó és hűséges szolgálattal érdemelt ki.

Bohemia „követei” Magyarországon II. – Bohemia Baráti Kör

Sorozatunk következő tagja nem is csupán egy „követnek”, hanem egyenesen egy nem hivatalos „nagykövetségnek” nevezhető, ugyanis az idén húsz (!) éves fennállását ünneplő Bohemia Baráti Körről bátran elmondható, hogy Csehország magyarországi népszerűsítésének igazi zászlóvivője. Az egyesület tagjai az elmúlt két évtizedben szinte felsorolhatatlan mennyiségű program (pl. csehországi tanulmányi utak, kiállítások, stb.) szervezésével, kiadványok kiadásával, és megannyi más módon vették ki részüket Csehország értékeinek, a cseh kultúra, a cseh művészek hírének terjesztésében. A Bohemia Baráti Kör, azaz a cseh kultúra magyar barátainak egyesülete a Cseh Köztársaság jó hírnevének terjesztéséért 2003-ban elnyerte a cseh külügyminiszter Gratias agit elnevezésű díját. A múltról, jelenről és az idei tervekről beszélgettünk az örökifjú, csupa energia Zachár Ottóval, a Bohemia Baráti Kör elnökével, az egyesület egyik alapítójával, aki 1967 óta járja rendszeresen Csehországot, nem csekély tudást felhalmozva, amelyet szívesen megoszt az érdeklődőkkel.

Zachár Ottó és Goldmann Ilona

Akkor és most 8. - Emmauszi- (Szláv-) kolostor és templom avagy a Na Slovanech - Prága

Ha már egyszer az idézet kapcsán ellátogattunk a cseh fővárosba, akkor még időzzünk el egy kicsit Prágában, legalábbis is az Akkor és most sorozatunk következő bejegyzése erejéig. Az előző írásunkhoz hasonlóan egy pici Jirásek idézettel kezdjük mondanivalónkat, Zádor András fordításában:

„Ő (IV. Károly) emeltette a legszebb épületeket: kolostorokat, tornyos templomokat. Ő alapította Szent Jeromos-templomát s mellette a Benedek-rendi barátok kolostorát a Sziklákon, azon a helyen, ahol évszázadokkal azelőtt Mořena istennő ligete zöldellt. Nagy költséggel emeltette ezt a templomot. Külön megrendelésre égették hozzá a téglát szürke agyagból, akárcsak Karlštejn várához, s valamennyit fényesre csiszolták. Tetejét oly gonddal s oly pompával rakták, hogy egy egész erdő fája kellett a fedélszékhez. Húsz évnél is tovább tartott a templom és a kolostor építése, és tömérdek pénzt emésztett fel. Mint mondják, építése csupán egy fillérrel került kevesebbe mint a Kő-hídé (Károly-híd) a Moldva fölött.„

Idézet és pár kép VI. - Prága, Károly-híd – Alois Jirásek

Jirásek

Sorozatunk legújabb részében a régi mondák világába pillantunk be. Alois Jirásek, a híres cseh történelmi író tollából született meg 1894-ben a Régi cseh mondák (Staré pověsti české) című (alap) mű. Jirásek ezen munkájában gyűjtötte össze a cseh írásbeliség előtti (ős)történeteket, és tárta a nagyközönség elé, akkortájt erősen megtámogatva a cseh nép nemzeti ébredési folyamatát. Jirásek, a „cseh Jókai” által összerendezett legenda gyűjtemény az első megjelenése óta megannyi kiadást, és feldolgozást élt meg. A művet az elkövetkező évszázad során többek között Alfons Mucha és Jiři Trnka is illusztrálta. Mostani humoros szövegrészletünkben „A régi Prágáról” szóló mondából idézünk, ellátogatva a IV. Károly korabeli Prágába, felidézve a Kő-híd, azaz a Károly-híd építését.