Csehország „lakatlan” területei II.

Előző cikkünkben a Csehországban található katonai gyakorló területekről írtunk, azokról a nagyobb térségekről, amelyek talán első hallásra meglepő módon de mégis igen jelentős természetvédelmi szerepet tölthetnek be. Miért is? Nos mindenekelőtt ezek a területek elzártak, nincs rajtuk állandó emberi jelenlét, nincs, vagy csupán nagyon korlátozott mértékű bárminemű gazdasági tevékenység. Továbbá a területek vízelvezetése csaknem természetes, többnyire alacsony szintű az emberi károsanyag-termelés, -felhalmozás mértéke. A korábbi települések helyén már összefüggő, jórészt közel természetes vegetáció alakult ki. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy ezek a területek mintegy visszatértek egy középkor előtti állapotba, ami kifejezetten jót tett a természetes növénytakarónak és az állatvilágnak egyaránt. A különböző rendszerességgel megtartott hadgyakorlatok természetesen egy-egy helyen drasztikus hatással járnak, de ezek összességében jóval kevésbé kártékonyak, mintha az évtizedek során folyamatos intenzív mező- vagy erdőgazdálkodást folytattak volna.

Patak a boleticei katonai gyakorló területen

Az elzárt területek botanikai, ökológiai vizsgálataira egészen a rendszerváltásig nem kerülhetett sor, de ezt követően már szerencsére beengedték a kíváncsi kutatókat és természetvédelmi szakembereket. A legnagyobb terepi vizsgálatok a NATURA 2000-es területek kijelölésekor zajlottak. Ekkor jöttek rá, hogy a nagyszabású katonai gyakorlatok helyszínei kifejezetten változatos borítottságú, mozaikos szerkezetű területek (erdő, rét foltok, különféle vizes élőhelyek), amelyek igen magas biodiverzitás (biológiai sokféleség) értéket mutatnak, azaz nagyon sokféle állat- és növényfaj él rajtuk. Ez a sokféleség elsősorban a növényfajok terén mutatkozik meg. A dél-csehországi Boletice nevű katonai területen a több száz faj mellett 53 (!) védett fajhoz tartozó egyedeket, illetve azok stabil populációra találtak rá a kutatók.

Boletice

A madárvilág vizsgálata során is igen érdekes eredményekre bukkantak. A Boletice területén olyan ritka madárfajok példányai élnek, mint a haris, az európai törpekuvik, az erdei pacsirta, a háromujjú harkály vagy éppen a császármadár! Egyik-másik faj teljes cseh populációjának több mint 10%-a él ezen a kis területen. A patakokban jelentős botos kölönte (ez egy halacskaféle!) állományokra bukkantak és a hiúzok száma is jelentős. Ez az állapot persze nem nevezhető természetvédelmi szempontból ideálisnak, számos negatív emberi beavatkozás (a katonai erdészet erdőirtásai, hadgyakorlatok, egyes értékes területek évtizedes kezeletlensége) veszélyezteti az állapotot.

Haris (fotó: Pal Hermansen)

Vannak azonban olyan területek is, ahol az emberi pusztítás mellett már nem tudunk pozitív fejleményekről beszámolni. A cikkünk nem katonai jellegű lakatlan térségei, - amelyekre főként Csehország északi-északnyugati részén, az Érchegység lábánál bukkanhatunk - ugyanis helyben csak a rombolást hirdetik. Rendszeres blog olvasóink - főként akik a Most óváros sorsáról szóló cikkünket is olvasták - talán már kitalálták, hogy ezek a területek nem egyebek, mint a bányavidékek.

Bányavidék (kattints rá!)

Az ember fokozódó nyersanyag és energiahordozó igénye kielégítésekor kivált a szocialista időszakban háttérbe szorult a természet, a kulturális és épített örökségek, végeredményben magának az embernek a védelme. Amennyiben kiderült, hogy egy település alatt, vagy akár sok települést érintő területen könnyen kiaknázható (külszíni fejtés) pl. barnakőszén készlet fekszik akkor az emberi értelem megszűnt létezni, és csak a gazdasági érdekek törtek a felszínre.

 

XIX. századi térképrészlet

Ugyanaz a terület ma

A településeket ledózerolták, a tájat teljesen lepusztították, a külszíni fejtés során millió köbméternyi fedőréteget szedtek le, és az alatta található értékes anyagot kitermelték. Így nem csupán a megnyitott bányaterületek okoztak nagy pusztítást, de a kitermelt irgalmatlanul nagy mennyiségű meddő anyagnak is kellett a felszínen helyet biztosítani. Így keletkeztek, és keletkeznek a mai napig ezek a hatalmas meddőhányók a soha nem csillapodó energiaéhség örök mementójaként.

Bányaművelés

Csehországban elsősorban Kadaň, Chomutov, Březno háromszögében, valamint Most város környezetében alakították ki ezeket a hatalmas bányavidékeket. A légi- illetve műholdfelvételek sokatmondóak. Erdők, mezők, tavak, falvak, kisebb városok...minden eltűnt, egyszer s mindenkorra. Helyén csak a puszta meddő, műdombok, műtavak, műpatakok, művízesések maradtak. Akadt olyan bányaterület is, ahol egyetlen év során több mint 50 millió tonna fedőréteget távolítottak el! De ne gondoljuk, hogy mindez csak Csehországban történhetett meg, hiszen egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Iharkút nevű falucska a Bakonyban, amelyet a 70-es évek végén szintén feláldoztak a bányászat kedvéért. Búsongásnak azonban nincs helye, a múlt történései, régi vétkeink egyben a tanítómestereink is. Csak jól figyeljünk arra, amit tanítani akar nekünk!