2019. október 10., csütörtök

Prága, a parkok fővárosa

A mai urbanizált világunkban kulcsfontosságú a városok élhetőségének megőrzése. Ez azonban egyáltalán nem csak az infrastruktúra megteremtését, fenntartását jelenti, hanem a városban alapban halmozottan hátrányos helyzetben lévő természeti környezetét is. A városi levegő minőségének jobbítását nem csupán a közlekedési eszközök modernizálásával, a dízel (és benzin) üzemű gépjárművek korlátozásával, a fűtési rendszerek korszerűsítésével stb. érhetjük el, de kiemelten fontos a zöldfelületek megőrzése, sőt kiterjedésének jelentős növelése is. Az évente több ezer, sőt nem túlzás azt állítani, hogy tízezer budapesti ember halálát okozó szálló porterhelés csökkenthető a por számottevő részét felfogó fák ültetésével, parkok és egyéb zöldfelületek kialakításával. Persze tudjuk, a fákkal, a fűvel csak a macera van szemben az egyszer lerakott térkővel és aszfalttal-betonnal. A fáknak a tél közeledtével lehull a lombjuk és ezzel bizony kezdeni kell valamit, gyakorta kényelmetlenül besötétítik a sok tízmillió forint értékűre duzzadt lakásunkat, házunkat, időnként le kell vágni róluk a nem megfelelő irányba növő, vagy éppen elszáradt ágakat. A füves területeket időnként nyírni kell, a virágos parkok pedig ennél még több gondozást is igényelnek. Csupa nyűgös feladat az önkormányzat, a gondnok vagy éppen a háztulajdonos számára. Ám mindazon felelős vagy éppen felelőtlen döntéshozótól csak annyit kérnénk: miután távozik a légkondis munkahelyéről, s mielőtt beülne a szintén klímás kocsijába, hogy a légkondis házához megérkezzen, legyen olyan kedves és sétáljon egyet a főváros napsütötte, árnyék és olykor levegőmentes beton-térkő-aszfaltdzsungelében, és így talán ráeszmél a városi zöldfelületek fontosságára. 

Tíz a több, mint száz prágai park közül. (Kafkadesk)
Eme hosszúra nyúlt morfondírozásnak az az élmény adta az ihletet, mikor a nyáron Prágában járva, a szokatlan meleg elöl több alkalommal is a cseh főváros számos parkjának egyikébe-másikába menekültünk. A Csehországban élők többsége olyan városi környezetben él, amely nem nélkülözi a parkok, füves terek, termetesebb lombú fák biztosította árnyat, frissítő környezetet. Még a legvadabb lakótelepi negyedek mellett is fellelhetünk egy-két zöld oázist, melyek többségét mintaszerűen gondoznak. Csehországi útjaink során akár Brünnben, Olomoucban, České Budějovicén vagy éppen Pilsenben és még hosszan sorolhatnánk jártunk a műemléki szépségek mellett a parkok, városi rét- és erdőfoltok sokasága nyűgözött le minket. Nincs ez másként Prágában sem, ahol a parkok száma meghaladja a 200-at, így egyike a világ „legzöldebb” fővárosainak!

Riegrovy sady
Teljesen reménytelen feladat lenne Prága valamennyi parkját részletesen bemutatni, de lássunk néhány példát a zöldfelületek sokaságára. Kezdjük a sort a csodálatos városi panorámát nyújtó Riegrovy Sadyval, amely a fővárosi lakosok egyik legkedveltebb parkja. A Vinohrady kerületben fekvő park a nevét František Ladislav Rieger, a XIX. századi cseh megújhodási nemzeti mozgalom egyik vezetője után kapta, Itt nem csupán a kellemes helyi klímának, tetszés szerint a napsütésnek vagy éppen a fák árnyékának örvendezhetünk, de a szabadtéri sörözőnek is, ahol akár nyaranta óriás kivetítőkön sportközvetítéseket vagy éppen filmeket is megtekinthetünk. A park közepén áll a Mlíkárna nevezetű kilátó épület. 
 


De több, mint javasolt ellátogatni akár a Havličkovy Sadyba, közismertebb nevén a Gröbovkába is, mely a város második legnagyobb parkja. A Vinohrady és Vrsovice kerületek között elterülő szőlősökkel és fás-füves részekkel tarkított dombos terület legmagasabb pontján áll a XIX. században épült Gröbovka villa épülete, melynek kertjében gyakorta rendeznek gasztronómiai, zenei vagy egyéb kulturális fesztivált. Az olasz reneszánsz stílusában kialakított parkban pavilonokat, szökőkutakat, szobrokat és más építészeti csodákban is gyönyörködhetünk.

A Petřín hegy egyik oldala
A további parkok között kiemelnénk a városra nyíló csodás panorámával büszkélkedő Letnát, többek között az 1958-as prágai EXPO alkalmára emelt kiállító épületével, a Hanavsky pavilonnal, a Kramář villával és még sorolhatnánk. Innen északi irányban, nem túl messze terül el a Prága hatodik és hetedik kerületének határán fekvő Stromovka, a közel 100 hektáros egykori vadaspark, amely valóságos oázis a külföldiek seregeitől hemzsegő belvároshoz képest. Tökéletes hely mindazoknak akik a prágai forgatagból kiszabadulva egy kis időre nyugalomra vágynak. Egy séta a tavakkal tarkított parkban, a helyi planetárium megtekintése, egy finom kávé vagy sör elfogyasztása a park határán, és megújult erővel vethetjük bele újból magunkat a főváros nyüzsgő belsejébe. De a parkok sorából ne hagyjuk ki a prágai Kisoldalon (Malá strana) fekvő, a Petřín hegyi kilátóval ékített hegy oldalában fekvő, több parkrészletből (Kinsky, Petřín, Seminářska, stb.) álló nagy zöldterületet sem.

Stromovka
Ám most nem soroljuk tovább Prága csodás parkjait, zöldterületeit (Folimanka, Vyšehrad, Vítkov stb.), ehelyett inkább mindenkit arra biztatunk, hogy a csodás cseh fővárosban ne csupán az építészeti remekműveket és kultikus sörözőket keressék fel, hanem a varázslatos hangulatot árasztó parkokat, kerteket is.

A külön nem jelölt képek forrása: www.prague.eu

2019. október 3., csütörtök

Borozzunk Csehországban!


Szerte Csehországban egyre népszerűbb a borfogyasztás. Erről nem csupán a statisztikák árulkodnak, hanem a vendéglátóhelyek egyre kifinomultabb borválasztéka, valamint a sorra nyíló „vinotékák”, azaz borszaküzletek növekvő száma is. A sörök hazájában bizony terjed a borivás, és az elkortyolt bor túlnyomó többsége a cseh borászatok terméke. Ugyan Csehországba ezer tonnaszám importálják a szőlőt, hiszen az igényeket kielégítő mértékű hazai bortermeléshez nem áll rendelkezésre elegendő alapanyag, ám a nevesebb és a minőségre kicsit is igényesebb borászatok természetesen a saját maguk által termesztett szőlőt használják fel a gyakran tájjellegű, speciális szőlőfajtából nyert boraik elkészítéséhez. A szólás szerint a morva, s leginkább a délmorva lélek megértéséhez le kell menni a borospincékbe, meg kell kóstolni a műveikre méltán vagy éppen nem annyira méltán büszke borászok italait. Ha nem akarjuk a torkunkat valami lőrével bombázni, érdemes a vásárlás előtt a borminősítő márkajelzéseket keresni a palackon. Ilyen például a VOC címke, amely garantálja, hogy minőségi borhoz juthatunk.

Cseh (morva) borok
A borhoz egyre erősebb turisztikai iparág kapcsolódik. Mindezt bizonyítja többek között a számtalan szervezett vagy önállóan járható bortúra, a borkóstolóra vágyó turistákat örömmel váró nyitott pincék sora, a szüreti fesztiválok (vinobráni) sokasága, ahol minden a szőlőről, a mustról (burčák), az új vagy régi borról szól. Persze mindez zenével, játékokkal, falatozással, vásárral megspékelve.

Irány a borfesztivál!
Néhány további információ a cseh bortermelésről, borfogyasztásról számokban. Az ország szőlőterületei mintegy 17 ezer hektárt foglalnak el, melyek több mint 90%-a Morva földeken fekszik. Morvaországban négy bortermelő vidéket különböztetnek meg (Mikulovi, Velké Pavlovicei, Slovácko és Znojmói), melyek közül az utóbbi a legkisebb. Mintegy 310 településen foglalkoznak szőlőtermesztéssel (csaknem 19 ezren), valamint borászkodással (több, mint 1100 fő). Morvaországon túl jelentősebb bortermelés Prágától északra, illetve északkeletre, Litomerice és Melnik városaival fémjelzetten zajlik.

Szüreti mulatság
A Csehországban termelt mintegy 600 ezer hektoliter bor 63 %-a fehér, 28 %-a vörös és 8%-a rozé. A rozé aránya az évek során stabilan nő, de csak kis mértékben. A legnépszerűbb fehérborszőlő fajták a zöld veltelíni, a Müller Thurgau, a rajnai- és az olaszrizling valamint a Sauvignon. A vörösborszőlők közül a legnépszerűbb helyi fajták a Svatovavřinecké, a kékfrankos, a zweigelt, a pinot noir (Rulandské modré) és a Modry Portugal. A cseh borok kétharmada készül ebből a 10 szőlőfajtából. Ugyan a csehek, minden növekedés ellenére még erősen az európai átlag alatti mennyiségben fogyasztanak bort (bizony a tradicionálisabb sörrel nehéz vetekedni), a fentebb említett megtermelt mennyiség túl kevés az igények kielégítésére. Olyannyira nem elegendő, hogy nem csupán szőlőt importálnak feldolgozásra, de a Csehországban fogyasztásra kerülő borok több, mint fele is külföldről (többségében Olaszországból és Szlovákiából) érkezik. Szerencsére a magyar borok is egyre sűrűbben láthatók a boltok, vendéglátóhelyek kínálatában, ha nem is mindig a legjobb minőségűek. Mi ugyan elsősorban sörpártiak vagyunk, de szeretnénk minden magyar utazót arra (is) bíztatni, hogy keresse fel a rendkívül hangulatos morva borászatok, borpincék egyikét-másikát, a mostanában még zajló szüreti mulatságokat, mert igen kellemes meglepetésekben lehet részük!

2019. szeptember 24., kedd

Brno nevezetességei I.: A fallosz

Most induló sorozatunkban a szívünkhöz oly közel álló, ám a külföldi turisták által méltatlanul hanyagolt cseh, pontosabban morva nagyváros, az egykor főként csak a füstös gyárkéményeiről, zajos ipartelepeiről híres Brno (németül Brünn) főbb nevezetességeit mutatjuk be, de csak úgy dióhéjban. Ha valaki részletesebb információkra vágyik úgyis felkeresi eme látványosságokat, és helyben további ismeretanyagot kaphat róluk.

A csillagászati óra
Az első látványosság amit bemutatni kívánunk, talán némiképp megbotránkoztató módon nem a város erődje, nem a sok csodás templom közül az egyik, nem a vásárváros, nem a természeti látványosságok, parkok egyike, még csak nem is a Városháza, a Thugendat villa, egy szép tér vagy egy csodásan megmaradt épület, hanem a fekete „fallosz”. Nem, ne gondolja senki, hogy a Csehország nem csak Prága írói, szerkesztői az amúgy magyarok és csehek sokasága által nagyban művelt pornó iparág felé próbálnak kikacsintani, a név egy 2010-ben Brno városának főterén emelt köztéri csillagászati órát takar, már ha valaki ezt a valamit óraként felismeri.
Az alkotók
Már 9 év telt 2010 óta, mikor a brnói városvezetés az Oldřich Rujbr és Petr Kameník művészek által megalkotott Brněnsky (brünni) Orloj felállítása mellett döntött, de a helyieket azóta is megosztja a lassan városjelképpé avanzsálódott köztéri műalkotás. Vannak akik kifejezetten utálják az amúgy valóban egy hatalmas falloszra, vagy jobb esetben rakétára, óriás kúpra emlékeztető, zimbabwei gránitból készült órát, ám mások már akár fél 11-től várakoznak előtte, hogy 11 óra beköszöntével „delet” köszöntsön. Nem, nincs semmi probléma, nem is írtuk félre, és Önök sem olvasták rosszul. Brnóban 11 órakor van dél, és ez a furcsa időszámítás egészen 1645-ig vezethető vissza. Ebben az évben a Csehországot a harmincéves háború során többször is végigdúló svéd csapatok Brno városát is be kívánták venni. 

Brno ostroma (1645)
Az ostrom elhúzódott, a forrásaikból és erejükből kifogyó védők, szám szerint alig több, mint 1500 katona, már rendesen imádkozott, hogy legyen már vége a harcnak, de a várost feladni természetesen nem akarták. A legenda szerint az ostromló csapatok (28 ezer katona) vezére, egy bizonyos Torstenson tábornok tehetetlenségében és türelmetlenségében azt az ígéretet tette a városnak, hogy ha az adott napon délig nem tudja elfoglalni Brnót akkor véget vet az ostromnak, és a csapataival odébbáll. A jó brünniek persze nem csakhogy kapva kaptak az ígéreten, de még egy kis fortéllyal tovább is növelték az esélyeiket. Eme csel keretében ugyanis nem 12 órakor, hanem már egy órával korábban, 11 órakor szólaltatták meg a mai Péter és Pál katedrális delet jelző harangjait, így hamarabb véget vetve a csatározásoknak.

Így működik az óra
Eme okos húzásra azóta is úgy emlékeznek a helyiek, hogy 12 helyett 11 órakor ünneplik a delet. Az ominózus „fallosz” is 11-kor jelez, mégpedig izgalmas módon. Az óra belsejében a tetejéről egy a város piros-fehér zászlaját magába foglaló üveggolyó (a béke és biztonság szimbóluma) esik le, melyet ha szerencsénk van, az alkotáson lévő számos kis nyílás egyikén benyúlva akár el is kaphatunk. 



Az óra csúcsa és egy ünnepi golyó
Persze döntse el ki-ki maga, hogy eme napi egyszeri látványosság megéri-e a várakozást. Amúgy abban biztosak lehetünk, hogy a falloszról, mint óráról megállapítani a pontos időt nem kis feladat, sokunknak szinte reménytelen, de legalábbis rettenetesen túlbonyolított. Ám ahogyan azt már említettük ez a sok apró, felfedezésre érdemes működési trükköt rejtő és felettébb feltűnő műalkotás immáron Brno egyik meghatározó jelképévé vált és várhatóan az is marad.

2019. június 4., kedd

Cseh búvárokról a magyar sajtóban

Pár nappal ezelőtt, május 29-én este tragikus hajószerencsétlenség áldozata lett a „Hableány” nevű sétahajó, a két fős magyar személyzet mellett 33 dél-koreai turistával a fedélzetén. A nála sokkal hatalmasabb MV Viking Sigyn nevű szállodahajó a kis személyhajót az ütközést követően maga alá gyűrte, amely ezt követően pár másodperc alatt elsüllyedt. A hajószerencsétlenséget mindössze 7 fő élte túl, az áldozatok többségét még a Duna, sokakat pedig az elsüllyedt Hableány rejtheti. A hajó kiemelése a megáradt folyóból és a hajóban rekedt áldozatok felszínre hozatala nemzetközi összefogással zajlik. A magyar búvárok, katonák, rendőrség és műszaki szakemberek csapatához csatlakozott osztrák Cobra egység, koreai búvárok és más szakemberek, valamint 4 cseh búvár is. Ez nem az első alkalom, amikor cseh búvárokról adnak hírt a magyar sajtóban. Lássunk néhány további példát, köztük magyar vonatkozásúakat is.

Bohuslav Koutecky
2002 januárjában zajlott le az egyik legnagyobb magyarországi barlangi mentési akció. Az Aggteleki Nemzeti Park területén fekvő Esztramos-hegy belsejében található Rákóczi 1. sz. barlangban rekedt Szilágyi Zsolt mentése érdekében a magyar, szlovák és cseh búvárokból álló mentőcsapat összesen 286 merülést hajtott végre, majd 120 óra elteltével sikeresen kimentették a bajba került az alig több, mint két méter hosszú és 1 méter széles üreg párkányára szorult társukat. A mentés során felmerült a sziklarobbantás esélye is, melyhez Bohuslav Koutecky szpeleológus, erdészmérnök segítségét vették volna igénybe.

Merülés a Ko'ox Baal barlangrendszerbe
Cseh búvárokról szerencsére nem csak katasztrófák, balesetek során kapunk hírt, hanem felfedezéseknél is. 2012 januárjában az akkor már 9 éve a Yucatán-félsziget barlangjaiban kutató cseh és szlovák búvárok a Ko’ox Baal rendszert tárták fel teljesen. A munkálatok során megállapították, hogy a barlang nem kevesebb, mint 56,5 kilométer hosszú, azaz a Föld negyedik leghosszabb víz alatti barlangrendszere.

A Szent István csatahajó a találatok után
2006-ban cseh búvárok kutatták át a 151 méter hosszú és 20 ezer tonnás Szent István csatahajót. Az I. Világháború során, 1918. június 10-én olasz gyorsnaszádok torpedói által elsüllyesztett hadihajó éppen az első bevetésének gyülekezőhelyére igyekezett, mikor utolérte a végzete. A hajó nem csak a magyar, hanem a cseh történelem egy darabja is, hiszen a fegyverzetét a pilseni Škoda gyárban készítették, a páncélzatát pedig a vítkovicei (Ostrava) vasműben állították elő. Az hadihajó tragédiája során 41 magyar tengerészen túl számos más nemzet, így cseh tengerész is az életét vesztette (46 fő). A csatahajót 2018-ban is kutatta egy magyar vezetésű búvárexpedíció, melyben cseh búvárok, - köztük az egykor a hajón szolgáló cseh tengerész dédunokája - is részt vettek.

Az U16-os tengeralattjáró
2017-ben a dél-albániai tengerpart közelében kutató cseh búvárok találtak rá az egykori osztrák-magyar monarchia haditengerészete U16-os tengeralattjáró roncsaira. A cseh búvároknak sikerült lemerülniük elsőként a Jón-tenger fenekén fekvő hajóhoz, mely 1916 októberében az olasz hadihajókkal való csatározás során süllyedt el. A cseh búvárok, kutatók érzelmi kötődése az elsüllyedt I. világháborús hajókhoz, hiszen a háborúban az osztrák-magyar tengerészetnél több, mint 5000 cseh is szolgált.

Cseh búvárok a tengeralattjáró roncsainál

2019. május 9., csütörtök

Lešná festői kastélya - Látogatás a Zlíni Állatkertben 2.


A Zlíni Állatkertet bemutató cikkünkben jeleztük: egyik legfőbb nevezetességet, a szépséges Lešná kastélyát épp csak, hogy megemlítjük, hiszen bemutatása sokkal nagyobb figyelmet, egy önálló cikket érdemel. Maga a kastély, ahogyan arról már írtunk az állatkerten belül, annak főbejáratához közel található. A kastély Csehországi viszonylatban kifejezetten fiatalnak mondható, hiszen birtokosai, az osztrák Seilern grófi család a XIX. század végén építtetett át egy korábbi egyszerű kastélyépületet. 

Lešná kastélya
A Seilernék, kivált Josef Franz Seilern-Aspang jelentős szerepet játszott Morvaország, mint az Osztrák Császárság, később Osztrák-Magyar Monarchia tartományának irányításában, így a család jelentős vagyonra is szert tett. De mit ér a hatalom, ha nincs hozzá egy csicsás kastély, gondolhatta grófi család, majd egy a korábbinál jóval komfortosabb és impozánsabb nemesi lakhely kialakítása mellett határoztak. Az építkezés 1887 és 1894 között zajlott J. Mick és V. Siedka tervei alapján, és a végeredmény igen látványosra sikeredett.


A kastély belső lépcsője
A Seilern család egészen a II. Világháború végéig itt a Fácánkerttel (mai állatkert) körülölelt kastélyban élt, majd az ingatlanuk és ingóságaik hátrahagyása mellett kitelepítésre kerültek. A kastély berendezéseit nem hordták szét és nem is nagyon tünedezett el belőlük így ma is épségben megcsodálható a múlt század eleji hangulatot tükröző kastélybelső.
 
Csodás faragott bútorok
Franz Josef Seilern és felesége Sarolta

A kastély számos tulajdonosa, köztük Franz Josef Seilern felesége Sarolta is a könyvek gyűjtésének hódolt, mely munka során gazdag könyvtárat sikerült alapítaniuk.


A kastély kápolna és az egyik lakosztály
A kastélyt vezetett túra keretében lehet megtekinteni, melynek során végigjárhatjuk a különböző funkciójú szobákat, termeket (köztük a biliárd szalont, melyek egy részét faborítású falak és mennyezet határolja. A csodás korabeli bútorok egy része a közeli Lukov várából származik. De minden további szöveg helyett következzen még pár kép, melyek csak érzékeltetni tudják a kastély valódi szépségét.

Biliárdterem
Porcelángyűjtemény

Ritkaságok
A családi ebédlő

A felmenők
A modern kád