2014. szeptember 5., péntek

Csehországi sörfőzdék XX. - Minipivovar U Vacku – Látogatás Csehország egyik legújabb sörfőzdéjében

Valamikor március tájékán, mikor is a szállásunkat foglaltuk Csehországban, egy egészen kellemes panzióra bukkantunk a Chlumec nad Cidlinou névre hallgató kisvárosban. A szálláshely lefoglalása rendben megtörtént, de mikor július közepén ismét ránéztünk a panzió honlapjára szinte hihetetlen hírrel szembesültünk: eljövendő szálláshelyünkön hamarosan kézmíves mini sörfőzde működése veszi kezdetét! No ezek után már igencsak lassan teltek a napok, alig vártuk, hogy a saját szemünkkel is lássuk, pontosabban saját szánkkal is ízlelhessük Csehország legeslegújabb komló alapú termékeit.

Panzió - sörfőzde - söröző
El is jött az idő, és megérkezésünkkor rögtön meg is ismerkedhettünk az akkor már egy egész hete (!) működő helyi sörkészítő műhellyel, amely leginkább egy laboratóriumra emlékeztetett. Szinte bántóan vadonatúj, rozsdamentes acélból készült tartályok, a modern sörfőzéshez szükséges egyéb kellékek sorakoztak a pincében. „Sajnos csak lízingeljük” - mondta Světlana Věříšová, a panzió-sörfőzde-söröző és ki tudja még mi egyébbel rendelkező tulajdonospár hölgy tagja. A beszélgetésből továbbá azt is megtudtuk, hogy nem ők maguk, a tulajdonosok főzik a sört, hanem minden héten jön pontosabban jönnek hozzáértő(k), nevezetesen Petr Krýsl és Jakub Dušek, akik mintegy megrendelésre elkészítik a Ház italát. Mindezek tudatában kíváncsian és immáron meglehetősen szomjasan vártuk a saját tapasztalásainkat.

Rozsdamentes szépségek
A tulajdonos Roman Vacek után U Vacku névre keresztelt panzió / sörfőzde lényegében egyetlen egységet alkot a főútra nyíló sörözővel – átjárás a bárpulton és/vagy a mosdón keresztül, ahol kicsit esőbe hajló este lévén első kóstolónkat megejtettük. Amúgy meleg nyári napon érdemesebb a panzió udvarán kialakított sörkertben, a szabad levegőn kortyolgatnunk söreinket, feltéve ha szabad asztalt találunk. De térjünk vissza a sörözőhöz, ahová belépve egyből a jól ismert pörkölt maláta illat csapja meg szaglószervünket. Ennek forrásai az asztalokra kihelyezett kis tálkák, amelyekből mindenki kedvére rágcsálhatja az árpamalátát. Vagy éppen csak merő passzióból morzsolgathatja ezt a fontos söralkotórészt. Az előbbi felhasználást azonban épp az utóbbi alternatív hasznosítás miatt (nem tudni, hogy korábban ki nyúlt a tálba) kevésbé ajánljuk.

A söröző bejárata
A söröző mondhatni semmi különleges, lényegében megfelel egy standard cseh kisvárosi kocsmának, azzal a kivétellel, hogy az ablakokra rajzolt áthúzott cigaretta képével jelzik a hely hazai hangulatot idéző füstmentes jellegét. Így fordulhatott elő az, hogy hétfő este a kocsmában még a személyzet sem tartózkodott, helyette valamennyien a csöndes kisváros főutcáján füstölögtünk. Hiába no, Csehországban is haladnak a korral... De mi is haladjunk tovább, hiszen egy sörfőzde történetében egy a lényeg, a sör!

Az első korsó Sedlák
Az U Vacku-ban jelenleg négyféle Sedlák névre „hallgató” sört főznek. Vegyük is őket számba. Az alkoholfokában leggyengébb, 10-es Balling-fokú, alsó erjesztésű világos sör szinte földbedöngölően gabonaízű, mindent elsöpör a maláta édeskés íze. A 13-as felső erjesztésű barna sör karakteresen más ízvilágú. Már az első korty után is meglep az erős, de nem túl édes karamell íz, a végén erős keserű hatással lecsengve. Mindkét sör esetén valamiféle nem teljesen kellemes nyerseséget éreztünk, az összhang, és érettség hiányát. De persze mindenkinek más és más ízlik, és ízlés kérdésében még véletlenül sem szeretnénk senkivel sem összekapni.

Sedlák


Sedlák a palackban
A harmadik sör amit kikérhettünk magunknak egy 12-es alsó erjesztésű félbarna volt, amitől kissé felületes előítéletességgel a már előbb említett két nedű valamilyen egyvelegét vártuk. És itt jött a meglepetés. A két nem túlságosan megnyerő világos és barna példány után ez a borostyánszínű csoda maga volt a tökély. Mondhatni minden megvolt benne, ami egyedivé, mégis rendkívül ízletessé és sok korsó mennyiségben fogyaszthatóvá tette. Ez valljuk be őszintén meg is történt, így a minipivovar utolsó termékének, a felső erjesztésű búzasör megízlelésére egy más alkalommal tudtunk csak sort keríteni. Ez utóbbiról véleményt nem is nagyon tudunk mondani, hiszen a nem rossz, de nem is túl jellegzetes ital gyors leküzdését követően már vissza is tértünk a megszeretett félbarnához.



A sörfőzdében persze gondoltak azokra is akik nem tudják helyben élvezni az italaikat, ezért 1,5 literes PET palackokban haza is vihető mind a négyféle sör. Persze szűretlenek és pasztőrözetlenek lévén érdemes őket a lejárati határidő előtt elfogyasztani, de úgy hisszük ez nem lehet senki előtt akadály.



A sörkert minden nap délután egy órától, este tízig áll a jó sörre szomjazók szolgálatára. A sörözőben pedig akár éjfél után is iszogathatnak a bátrabb sörisszák, akár a szinte elmaradhatatlan hermelín falatozása mellett. Mindenkinek csak javasolni tudjuk ennek a legtöbb cseh sörtérképen még nem is szereplő sörfőzdének a meglátogatását, amely méltó utóda, legalábbis követője a városkában korábban működő remek sörgyárnak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése