Hrabal Szlalom Budapesten – cseh csapolt sörtúra javallatok I.

Bohumíl Hrabal, a világhírű cseh író neve és főbb művei alapvetően ismertek a cseh sörök barátainak körében. Sörözgetés közben mi magunk is sokszor idézzük fel a szerző Túlságosan zajos magány címet viselő írásában szereplő, szinte kultikus Nagy Szlalomot. Azt a híres söröző szlalomot, amelyet a mű szereplőjének a prágai Vlachovka-kaputól vagy 17-18 további „kapu” érintésével, és mindenütt egy-egy korsó sör elfogyasztásával csak egyszer sikerült egészében teljesítenie. Amióta Budapesten is megsokasodtak a remek cseh söröket árusító hangulatos vendéglátóhelyek, azóta fantáziálgatunk mi is arról, hogy ha a valóságban nem is, de legalább képzeletben végigfutjuk a hrabali szlalom lokális megfelelőjét. Ugyan nekünk kicsit sok lenne a jóval több mint egy tucat korsó az egy napra esedékes sörökből, de mégis most felvázoljuk azt az útvonalat, amelyet egyszer szívesen bejárnánk, szerényen csak 10 megállóval, no persze csakis a Mester iránti tiszteletadás szándékával.

Hrabal Söröző

Egy kis utólagos megjegyzés, mintegy a cikk megjelenése után beérkezett, megjegyzésekre válaszul. Egy a Bohumil Hrabal tiszteletére szervezendő sörtúrát még az író halálát követően képzeltük el páran, Vácott. Alapgondolatunk szerint egy kis csoportban járjuk végig a környék sörözőit, és mindenhol elfogyasztunk egy jó korsó sört a Mester tiszteletére, és minden egyes helyen megemlékezünk az író munkásságáról, sőt egy-egy kis rövid szövegrészletet is felolvasunk tőle. Miután a híres libeni szlalom sok állomása már nem létezik, és sokan nem engedhetik meg maguknak, hogy Prágában járjanak végig, egy korántsem csak a sörözés miatti túrát, így úgy gondoltuk ezt akár ma már Budapesten is meg lehet ejteni. Vegye hát elő mindenki a legkedvesebb Hrabal könyvét, verődjön csoportba és  ha van kedve látogassa meg ezeket a kocsmákat, vagy akár másokat és beszélgessenek egy kicsit az egyik legkedvesebb cseh írónk életéről, munkáiról, idézzenek tőle! 

Rajt: Hrabal Söröző

Nem is választhatnánk szlalomunk kezdőpontjának megfelelőbb helyet, mint a magyarországi Hrabal rajongók törzshelyét, a cseh írófenomén hazai emlékét méltó módon őrző sörözőt. A remek kivitelű Hrabal Sörözőt nem kell már különösebben bemutatnunk a sörszerető közönségnek, az elmúlt pár év alatt méltán nagy népszerűségre tett szert. Garantáltan jó kezdet a mi hrabalos sörtúránkhoz. Igyunk hát egy jó korsó nymburki Francint (Francinův ležák), vagy ha rögtön az elején kicsit erősebbre vágyunk, akkor egy remek Gyengéd Barbárt (Něžný barbar), mormoljunk el egy gyors imát Hrabal mester mellszobra előtt, és induljunk el hosszú utunkra.

Yellow Zebra

1. kapu: Yellow Zebra

A nap első pincesörözőjében mondhatnánk, hogy lehet az ember lent, de akár még egy kicsit lejjebb is. A bicaj alkatrészek felhasználásával ötletesen barkácsolt asztalú, székű külső pince terem mögött ugyanis, még egy az előzőnél is alacsonyabban fekvő kis terem is található. A Zebra műköltőien szólva a Bulinegyed egyik szívkamrájában található, így akit zavar a külföldi és magyar fiatalok serege, az estefelé már ne tévedjen errefelé. Még a végén felfalja a nagybetűs multikulti. De mi most „bátrak” vagyunk, és még amúgy is csak kora délutánra jár az idő. Az utcai sörreklám jól jelzi, itt a fő termék az Urpiner sör, de a csapolt sörválaszték állandóan kiegészül Krakonoš-sal, Dudákkal vagy valami más cseh finomsággal. Kortyolgassunk el mondjunk egy világos Urpiner 12-est, amely ugyan szlovák itóka, de hát Hrabal életének túlnyomó részében is még csak Csehszlovákia létezett, így ez a kis eltévelyedés talán megbocsátható. Az elvekhez szigorúbban ragaszkodók viszont válasszanak egy cseh sört, majd haladjunk, haladjunk, hiszen még sehol sem tartunk.

King's Man Pub

2. kapu: King's Man Pub

Következő megállónkhoz csupán egy utcácskával kell arrébb bandukolnunk. A Nagy Diófa és a Wesselényi utca sarkától pár lépésre nyílt meg a közel múltban a King's Man Pub/Söröző, amely a jövőben könnyedén a „tradicionálisabb” söröző stílus kedvelők egyik törzshelyévé válhat. A kicsit fényszegény, ám a maga félhomályában is rendkívül hangulatos söröző – külön felhívjuk a figyelmet a falakat díszítő fényképekre! - nem csupán a sörválasztékával lepi meg a sörkedvelőket, de a street foodra hajazó konyhája is remek. A különféle whiskyk rajongói pedig félő, hogy heteket tudnának eltölteni itt, hogy végigkóstolják a pazar választékot. Persze már előre halljuk a kritikusok rosszalló véleményét, hogy itt csak Staropramen, avagy a Borsodi Sörgyár termékei kaphatóak, de ez így persze korántsem igaz. Az összesen 11-féle csapolt sör között (belga-cseh-magyar), melyeket csinos kis csapsor ont magából, a Staropramen mind a négy Magyarországon forgalmazott sörét is felfedezhetjük, és a négyből, mint tudjuk most még csak a világos lett kissé minőség-szegényebb „magyar” sör. Igyunk hát egy korsó félbarnát vagy szűretlen búzát, melyek még mindig garantáltan cseh remekek, és sétáljunk át következő kapunkhoz.

Castro Bisztró

3. kapu: Castro Bisztró

Utunk a Madách térre vezet, amelyet már csak azért is illik felkeresnünk, mert Hrabal születésének 100. évfordulójának apropóján, 2014-ben egy kis mini előadás sorozatot szerveztek, ahol a neves előadók mellé a Csehország, nem csak Prága szerkesztőit is meghívták. (Ez itt most egy fenemód büszke dicsekvés akart lenni!) Sörbemutatóval, csehes ételkóstolóval egybekötött Csehországról, cseh sörökről és Hrabalról szóló előadásokból álló estek adtak alkalmat egy kicsit jobban megismerkedni bohém majdnem szomszédaink világával. Maga a Castro egyike a budapesti Bulinegyed azon vendéglátóhelyeinek, ahová a kevésbé bulicentrikus érdeklődésű embernek is kedve támad beülni egy jó sörre vagy a kiváló konyhának köszönhető egyéb kulináris élvezkedésre. A sörválasztékból fogyasszunk el egy pardubicei Pernštejnt, és mondjunk búcsút Castrónak.

Czech-In

4. kapu: Čech-In Sörtár

Négy sör még nem sör, így továbbra is határozott léptekkel baktatunk át az Andrássy úton következő kapunk, a Madách téri Čech-In felé, remélve, hogy éppen lesz még számunkra egy üres hely a méltán népszerű műintézményben. A söröző a csehországi kisüzemi sörfőzdék legnagyobb szövetségének, az ún. Lobkowitz csoport söreinek fő hazai forrása, beleértve a jihlavai Ježeket, a Sünit. De így vagy úgy, a messziről is felfedezhető söröző név mögött maga a hely egyszerű, és mi mást is mondhatnánk rá, minthogy nagyszerű. Ugyan nem túlzottan csehes, de a sörei, a kiszolgálás és a sörkorcsolyái kitűnőek. Gurítsunk le hát egy korsó Ježeket, majd adjuk át helyünket a várakozóknak.

Az Öszvér

5. kapu: Az Öszvér

Teljesen ellazult izmokkal hasítunk tovább egy másik nemes állat, a cseh sörök és magyar pálinkák forrása, azaz az Öszvér felé. Pár lépcső lefelé, várnak minket a rusztikusan kényelmes, faragott székek, asztalok, a szépen díszített, világos falak és korántsem mellesleg a kedves kiszolgáló közeg. De vigyázat! A pálinka kínálat láttán, és főként kóstolgatása esetén könnyen végállomássá válhat eme söröző, így próbáljunk most csak a sörökre fókuszálni. Hatféle csapolt sör, az Öszvér minden betűjére jut egy. Többségében változó kínálat, de egy jó korsó Svijany, illetve bivaly erős, de annál kiválóbb pardubicei Porter szinte mindig megtalálható. Nem is kell most más nekünk, hogy víg kedéllyel folytassuk utunkat.

Jaromír Sörpince

6. kapu: Jaromír Sörpince

Átszelve a Körutat, s bekanyarodva az alapban nem túl hívogató Csengery utcába, már messziről is jól látható világító sörös korsó reklámjával vár ránk a hazai cseh söröző kínálat egyik kihagyhatatlanja, a Jaromír Sörpince. Nem az elhelyezkedése, nem a külcsínye miatt muszáj felkeresnünk, hanem mert ez a maga módján egy kis második otthon. Nincs fennhéjázás, nincs pompa, ám jóleső érzéssel nézzünk rá a cseh filmekből vett jelenetekre a falakon, és a megannyi sör-borkedvelőt túlélt berendezésekre. Nincs luxus, de valahogy nem is kívánja itt az ember. Persze lehetne világosabb, szellősebb, nagyobb, modernebb, mindenki elsorolhatná a maga jogos-jogtalan kívánalmait, de amint megkapja Pétertől, a hely lelkétől a maga nem éppen sóheren mért sörét s vele együtt a pácolt hermelínes-fehér kolbászos-tarjás vegyes tálát, valahogy már mindez senkit sem érdekel. A söreiket kortyolgató törzsvendégek a külső térben az egyre „bölcsebb” mondanivalójukat hősiesen tűrő „csaposunkkal” vitatják meg az élet napi kérdéseit, míg bent a sörrengetegek legyűrésével arányosan növekszik az elégedett fogyasztók hangereje. Igyunk hát egy korsó szűretlen Dudákot vagy félbarna Klostermannt, és most az egyszer álljunk ellen a maradásra ösztökélő kísértésnek, hiszen három kapu is vár még ránk.

Vajon hova visz még az utunk?

De mindezekről, a budapesti Hrabal Szlalom csak sorrendben utolsó állomásairól, kitoldási lehetőségeiről és még egy kerékpáros sörtúra ajánlatunkról a következő cikkünkben írunk. Vajon kitalálják, hogy mely vendéglátóhelyekről is lesz még szó?