2015. május 1., péntek

Éljen május elseje, avagy a munka ünnepének története Csehországban

Itt van május elseje, az a hivatalos állami ünnepünk, amelyhez sokan sokféle módon, de gyakorta valamiféle távolságtartással viszonyulunk. Egy felől örülünk annak, hogy ezen a napon többnyire nem kell dolgoznunk, másfelől azonban nem biztos, hogy értjük és végképp nem érezzük, hogy mit is kellene most ünnepelnünk. Május elsejének ünneplése, értelme, fontossága az idők során folyamatosan változott, ezért érdemes egy kicsit tüzetesebben megnézni, hogy miként is alakult a munka ünnepének története Csehországban, amely nagy mértékben hasonlít a magyar történésekhez.

Amint az köztudott, május elsejét, a munka ünnepét az 1886-ban, Chicagóban lezajlott többnapos sztrájkhoz és közel 350 ezer ember részvételével lezajlott, számos áldozattal járó tüntetéssorozathoz kötjük, amely egy akkor már több mint fél évszázada zajló küzdelem egyik fontos állomása volt. A XVIII-XIX. században zajló ipari forradalom egy új társadalmi osztály kialakulásához vezetett, nevezetesen a munkásokéhoz. A gyárak tulajdonosai, igazgatói akkortájt (sem) bővelkedtek szociális érzékenységben, így nem volt éppen ritka a dolgozóik 14-16 órán keresztüli robotoltatása, tekintet nélkül arra, hogy férfi, nő vagy éppen gyerek az illető. A munkakörülmények gyakorta embertelenek voltak, szociális jogok (pl. szabadság, biztosítás) nem léteztek, a szerény fizetésből az emberek pedig csak rendkívül rossz életkörülményeket tudtak biztosítani maguknak. Természetes módon ezen a munkások próbáltak valahogyan, összefogással, szervezkedéssel változtatni, és az 1820-as évektől kezdve, lassan de biztosan már olyan tényezőkké váltak, amit nem lehetett egyszerűen csak figyelmen kívül hagyni. 1842-ben megszülettek az első angliai gyári törvények, lassan kezdtek áttérni a 10 órás foglalkoztatásra, 1856-ban pedig az ausztráliai Melbourne-ben a felvonuló építő munkások pedig már a nyolc órás munkát is kiharcolták maguknak. De a világ számos pontján sokkal lassabban zajlottak a folyamatok. Ezért is került sor a már említett 1886-os eseményre, amelyet követően a hatóságok több munkás „anarchistát” is elfogtak, és néhányukat halálra is ítéltek. A letartóztatottak között volt a cseh Josef Boleslav Pecka emigráns költő, egy anarchista magazin szerkesztője is.
Chicago - 1886
Erre az eseménysorozatra emlékezvén az 1889-ben Párizsban megalakult II. Internacionálé, azaz a munkásság szervezeteinek nemzetközi egyesülése úgy döntött, hogy 1890. május elsején a világ országai együtt vonulnak fel a szolidaritás kifejezése, illetve a nyolc órás munkaidő bevezetése érdekében. Így vált ebben az évben ez a nap (amely a pogány hagyomány szerint a természet megújulásának is a napja, lásd: ITT) a munka ünnepévé Magyarországon és Csehországban, azaz az Osztrák-Magyar Monarchiában is.

Az első Munka ünnepe Prágában
A cseh területeken az első május elsejét nem volt éppen könnyű megszervezni, a munkáltatók és a hatóságok is egyaránt félve viszonyultak hozzá. A gyárosok többsége nem nézte jó szemmel, hogy lesz egy nap, amikor nem gályáznak a munkásaik, de azért akadtak olyanok is akik kezdték felfogni, hogy mit kívánnak a dolgozóik. De miután nem csupán Prágából, hanem az ország számos kisebb nagyobb településéről beérkeztek a kérelmek az ünnep megtartására, a hatóságok nem merték nem engedélyezni őket. Biztos, ami biztos, a rendezvény helyszíneként a cseh fővárosban egy zárt területet, a Střelecký szigetet hagyták jóvá, a város utcái pedig elnéptelenedtek. Hatalmas rendőri biztosítás mellett zajlottak az események, amelyeket nagy meglepetésre a teljes béke jellemzett. Prágában több tízezer ember gyűlt össze, együtt ünnepelni és követelni a jobb munkakörülményeket, de sem itt sem az ország többi pontján nem történt erőszakos cselekedet. Sőt a tüntetések jellemzően népművészeti, zenés-táncos, igazi feszültség levezető programokba torkollottak.
Egy kis Bat'a felvonulás május 1-én, Zlínben (1924)
Ezt követően a Munka ünnepét (Svátek práce) egészen az I. világháború kitöréséig minden évben megtartották, a háborús évek alatt azonban minderre nem volt már lehetőség. A halódó, szétesés szélére került Monarchiában nem mertek engedélyezni egyetlen civil tömegeseményt sem, amelyet a folyamatosan erősödő nacionalisták, a függetlenséget, önálló államot követelő csehek felhasználhattak volna követeléseik kihirdetésére, propagálására. 1919. május elseje - amely innentől kezdve hivatalos munkaszüneti nap is lett -, ezért vált az immáron megalakult első Csehszlovák Köztársaságon belül a függetlenség, az államiság egyfajta szimbólumává. És ennek a napnak a fontosságára, súlyára, mint kiváló reklám lehetőségre egyúttal már az újonnan alakult pártok, munkás szakszervezetek és egyéb társadalmi szervezetek is kezdtek ráérezni. Innentől fogva minden évben sorra megrendezték a különféle, akár szélsőséges programokat is hirdető, követeléseket megfogalmazó eseményeiket. A 20-as, 30-as években a gyárosok nagy része, mint pl. a híres zlíni cipőgyáros, vállalkozó Bat'a, inkább maguk próbálták terelgetni, szervezni a május elsejei munkás ünnepet, nehogy a kommunista-nemzeti szocialista vagy más radikálisabb ideológia támogatásával valamilyen komolyabb szervezkedés kezdődjön ami veszélyeztetheti a gazdasági hatalmukat. Egy kis ingyen étel, ital bizony csodásan tudta tompítani a szociális feszültséget.
1937
Az 1938-as év május elseje külön nevezetes volt a csehek életében, hiszen ekkora már közvetlenül érzékelhető volt a hitleri Németország felől érkező veszély. Így ezen a napon, amellett, hogy a köztársaság fennállásának huszadik évfordulóját is ünnepelték, a pártpolitikai és ideológiai eseményeken túl a nemzet összetartása, a függetlenség megőrzése is nagyobb hangsúlyt kapott. A második világháború kitörését követően a német irányítás alá kerülő országban a május elsejét ugyan, mint munkaszüneti napot engedélyezték, de megünneplésére nem kerülhetett sor. A háborút követően a hatalomra kerülő kommunisták azonban kiváló lehetőséget láttak benne, a klasszikus munkásmozgalmi ideológia terjesztésére, persze a maguk módján. Az első években ugyan még inkább a demokratikus értékek kifejezése történt, de a rezsim hamarosan átalakította internacionalista, kommunista ünneppé, katonai parádékkal, a pártvezetők tömjénezésével, munkás-paraszt nők és férfiak, kisdobosok és úttörők előre megírt, ideológiailag megfelelő szlogeneket tartalmazó táblák alatti felvonulásával teli nappá. Persze sokan nem csatlakoztak, vagy csak névlegesen a szervezett eseményekhez, és inkább az első útjuk egy sörözőbe vezetett, ahol kedvükre beszélhettek, persze nem a politikáról, hanem pl. a fociról.
1954. május 1.
Ezekben a legvadabb kommunista időkben, egész pontosan 1955-ben, mondhatni mintegy „ellenlépésként” XII. Piusz pápa a május elsejét Munkás Szent József ünnepnapjává nyilvánította. Ezzel akarta jelezni, hogy kommunista ideológia nem sajátíthat ki egyetlen napot sem. Így ez a nap azóta a katolikusok egyik ünnepévé is vált, de ez az egyházak működését visszaszorító, a híveiket aktívan üldöző kommunista Csehszlovákiában nem kapott nagy figyelmet. A 60-as években fokozatosan kezdtek érvényre jutni az első komolyabb rendszerellenes kritikák, és ezeknek remek teret biztosítottak a május elsejei rendezvények. A kötelező Marx-Engels-Lenin portrék mellett - a hatalomban félelmet és megrökönyödést is keltve -, kezdtek megjelenni a Tomáš Garrigue Masaryk képek és az első, szabad csehszlovák köztársaságra utaló transzparensek is. 
1968. május 1. - Alexander Dubček a felvonuláson
A reform törekvések végül az 1968-as prágai tavasz történéseihez vezettek, és ebben az évben a május elseje is sokkal emberibbé vált. Alexander Dubček, az újonnan választott reform párt vezető immáron nem csak az emelvényről figyelte a szervezett tömeget, hanem maga is lemerészkedett a rezsimet kritizáló és az új vezetőket támogató emberek közé. Alig pár hónappal később a Varsói Szerződés tagállamai, Szovjetunió vezetésével leverték a "jobboldali revizionista, és burzsoá restaurációs" törekvéseket, és eljött az abnormális „normalizáció” ideje. 1969-ben a május elsejét a még érzékelhető feszültség miatt nem merték megtartani, ekkor még kezelhetetlen lett volna a rezsim számára egy több százezres tömeg. 
Jól szervezett felvonulások (1977)
Éljen a Világbéke
Az azt követő majd húsz esztendő minden egyes Munka ünnepe azonban már megint a szigorúan megrendezett, szabványosított kommunista pártesemények közé tartozott, ahol újból a szigorúan megkomponált tömegfelvonulásokat hivatalos, semmitmondó beszédek, majd zenés-táncos folklór programok követték. Az emberek, erősen félve a következményektől nem mertek nem megjelenni az eseményeken, és féltek kinyilvánítani a rendszert bíráló véleményüket. Minden csak szabály szerint történhetett, semmi kihágás, a programtól való eltérés nem fért bele.
Mai, retro felvonulás egy kis cseh városkában
1988-ban és 1989-ben Prágában a központi események színtere a kommunista érában preferált Letná helyett újból a Vencel tér lett, mintegy előre jelezvén a mélyreható változásokat. Végül eljött 1989 vége, a „bársonyos forradalom” győzedelmeskedett és a demokratizálódó országban, így 1990. május elsején a sok új párt, civil szervezet kitörő lendülettel mutatta meg magát. A háttérbe szoruló Kommunista Párt ugyan még mindig megszervezte a maga kis felvonulásos programját, de összességében ezt a napot már a színesség, változatosság, a rezsim uralma alól való felszabadulás nyugodt, békés megünneplése jellemezte.
Az elmaradhatatlan folklór program
Mára a május 1., a Munka ünnepe már Csehországban sem elsősorban a munkások követeléseiről, az ideológiák, ünnepléséről szól. Jóval inkább egy olyan munkaszüneti nap, amikor az emberek kiszabadulnak a munkahelyükről, egy kicsit szórakoznak, pihennek, koncerteken, színes programokon vagy éppen aktív sport rendezvényeken vesznek részt. Persze a pártok, különféle radikális vagy békésebb csoportok még mindig kiemelt lehetőségként kezelik ezt a napot, jó alkalmat látva a propagandájukhoz vagy az egymással való összeveszéshez. Ugyan a még mindig erős támogatást élvező kommunista párt mellett, pl. anarchisták, skinheadek szerveznek nem éppen békés programokat, de az emberek többsége leginkább csak a nyugodt kikapcsolódást keresi. Május elseje kétségkívül egy olyan fontos ünnepnappá vált, amelyhez sokan sokféle érzelmi okból kötődnek, amit mindenki ismer, és amire mindenki számít.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése