2015. április 8., szerda

Mátyás király csehes tükörben III. rész – Mátyás küzdelmei az utóda ellen és még néhány szó

Ahogyan azt az előző cikkünk végén olvashatták, Mátyás király immáron letudta a belső és külső fenyegetést, azonban II. Jagelló Ulászlóval, az új cseh királlyal patt helyzetbe került. Egy ideig főként diplomáciai csatározások, béketárgyalások, alkudozások követték egymást, amelyek nem vezettek túl nagy sikerhez. Ráadásul II. Ulászló (csehül Vladislav Jagellonský) már nem huszita, hanem katolikus vallású volt, így innentől számítva Mátyás már nem számíthatott a pápai Szentszék támogatására sem a cseh trónért folytatott harca során. 
II. Ulászló
1474-ben a lengyel és cseh uralkodó (apa és fia) közös hadi előkészületekbe kezdett a magyarok ellen, de Mátyás beelőzve őket 6-8 ezer katonáját Sziléziába küldte az ott összegyűlt 50 ezer lengyellel szemben. A túlerőt megelőzve a magyar katonák előbb megszállták Boroszlót (Wrocław) majd visszaverték az ostromot. Így Mátyás jelentős helyzeti előnybe kerülve egy fél éves tűzszünet alatt megszilárdította a hatalmát a megszállt terülteken. A boroszlói csatában jeleskedő Szapolyai Istvánt nevezte ki Szilézia és Alsó-, Felső Lužica (Lausitz) élére.
Beatrix és Mátyás
Mátyás, 1476-ban, 12 évvel az első felesége halála után nőül vette Aragóniai Beatrixet, I. Ferdinánd király 19 éves leányát. Közös gyermekük nem született. 1477 májusában a pápa megtiltotta a cseh király számára, hogy szervezkedjen Mátyás ellen. Az új, ahogy már említettük szintén katolikus cseh uralkodónak nem volt érdeke, hogy a végletekig szembeszegüljön az egyház fejével ezért hajlott a megállapodásra. Ugyanebben az évben Mátyás is súlyos csapást mért III. Frigyesre, akit II. Ulászló magára hagyott a magyarok ellen, bevette Bécset, és rávette a német-római császárt, hogy ismerje el az ő cseh királyi címét. De az egyre inkább „megnyerhetetlen háború” vívása túl sok energiába és pénzbe került már eddig is, ezért a magyar uralkodó 1479-ben az ún. olmützi békekötés során II. Ulászlóval egyezségre jutott. Ebben a békeszerződésben kölcsönösen elismerték egymás címét, rögzítették, hogy Morvaország, Szilézia, és Lausitz a magyar uralkodó kezén marad egészen a haláláig, ezt követően azonban Ulászló megválthatja azokat.
Corvin János, Mátyás fia
Végre hosszabb időre abbamaradtak a két ország közötti csatározások, sőt 1486-ban Mátyás még egy kis időre szövetségre is lépett II. Ulászlóval III. Frigyes ellen. 1489-ben a cseh király újból az apjával, Kázmérral, a lengyel uralkodóval próbált ugyan Mátyás ellen szervezkedni, de az újabb fegyveres összecsapásokat a diplomáciai tárgyalások megelőzték. 1490. április 6-án meghalt Mátyás király, és ezzel a két Királyság közötti helyzet gyökeresen megváltozott. Egy darabig a helyzet ugyan még bizonytalan volt, felmerült Mátyás házasságon kívül született fia (Corvin János) megkoronázásának gondolata is, de a végén a magyar rendek II. Ulászlót hívták meg a trónra, aki így nem csak a morva és sziléziai területeket szerezte meg de egyúttal egykori nagy riválisa királyságát is.
Mátyás király
Érdekes belegondolni, hogy miként alakult volna Csehország és főként Magyarország sorsa, ha Mátyást és Podjebrád Györgyöt a vallásháború okán a pápa nem állítja egymással szembe, ha a királyunk nem ragaszkodik mindenáron a cseh trón elfoglalásához, ha a két királyság akár együtt készül fel még ideje korán a török ellen és nem az egymással folytatott csatározások kötik le energiáik jelentős részét. De ez már csak fantáziálgatás, minden uralkodónak, mint mindig elsősorban a saját ambíciója volt a fontos, és különben is a történelemben nincsenek „volnák”, csak a tények. Ennyit röviden Mátyás és a cseh királyok történetéről. A cikksorozatunk végén még álljon itt néhány mondat arról, hogy miként vélekedtek és vélekednek a mai napig is Csehországban egykori ellenkirályukról.
Mátyás és Beatrix a kódexben
Nos mindenekelőtt ne csodálkozzunk azon, hogy ugyan a magyar király uralkodói, hadvezetői tehetségét, a reneszánsz népszerűsítéséért tett lépéseit Csehországban is elismerik, de hivatalosan nem tartották királyuknak, és személye nem vált ki nagy szimpátiát. Úgy vélem, mi magyarok sem igazán lelkesednénk egy olyan uralkodóért, aki a nemzeti királyunk ellen tör, és el akarná foglalni a magyar trónt. Így Mátyásra mint egy a cseh trónra törő, a prágai püspök által és a cseh nemesek által hivatalosan soha el nem ismert ellenkirályra tekintenek.
Jízda Krále, a Király futása
Pár évvel ezelőtt az UNESCO Világörökséggé nyilvánított egy a dél-morva Uherské Hradiste és Hodonín városában és még néhány környékbeli kis településen (pl. Vlčnov, Kyjov, Kunovice, Hluk, Skoronice) élő, sok évszázados népszokást, a Jízda Krále-t, avagy a Király futását. A XX. század elején még csaknem valamennyi kis faluban megrendezték ezt az eseményt. A népszokás pontos eredete ugyan a ködös múlt homályában elveszett, de a pogány rítusok egyfajta továbbélése mellett, a mai hagyományt néhány etnográfus egy Mátyás királyhoz fűződő legendához is köti. Nevezetesen amikor 1469 késő őszén Podjebrád György cseh uralkodó csapatai visszaverték egy kis időre a magyar király hadait, a cseh monda szerint Mátyásnak női álruhában kellett elmenekülnie.
A Király futása
Ezt az eseményt elevenítik fel azzal a rítussal, hogy egy fiatal fiút női ruhába öltöztetnek, egy szál virágot tesznek a szájába, nehogy elárulja magát a beszédével, és szalagokkal takarják el az arcát. A kíséretéhez tartozó, lóháton ülő fiatalemberek pedig mindeközben markáns jókívánságokat kiáltanak a tömegnek, arra biztatván őket, hogy dobjanak pénzt a ló oldalára felfüggesztett ládikába, legyen miből az uralkodónak ennivalót vásárolni. Más kutatók szerint azonban nem Mátyás királyról szól a történet, hanem az adószedőkről, vagy éppen Podjebrád Viktorin herceg kimenekítéséről, így a lényeg leginkább csak maga az esemény, a hozzáfűződő régi ceremónia, a színes, önfeledt zenés-táncos ünneplés.
A ló oldalán lógó ládikába illik a pénzt betenni
Mátyás király kétségkívül a Magyar Királyság egyik legsikeresebb, legnagyratörőbb uralkodója volt, akit életében a kivetett magas hadiadók, illetve a relatíve alacsony származás miatt sem a nép, sem a főurak nem kedveltek. Csak halálát követően, mikor mondhatni egyre cudarabb idők jöttek el az országra, kezdték múltbeli szerepét, a szigorú, de szervezett országirányítását, a gazdag államkincstárát nagyra értékelni. Talán éppen mikor a gyengekezű II. Ulászló alatt a zabolázatlan főurak szabadon zargatták a lakosságot kezdték el azokat a mondákat írni, amelyben az igazságos Mátyást visszasírják az ország élére. De addigra már régen meghalt Mátyás, és az igazság is odaveszett.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése