525 évvel ezelőtt, 1490. április
6-án hunyt el I. Mátyás, Corvin Mátyás, Matthias Corvinus,
Mathias Rex azaz a mi igazságos
Mátyás királyunk. A Csehország nem csak Prága oldalain egy
rendhagyó három részes cikksorozatban szeretnénk megemlékezni
egyik legközkedveltebb és kétségtelenül legismertebb
uralkodónkról, természetesen a magazinunk profiljából adódóan
részben csehes szemmel. Már a gyermekkorunkban is sok mesét,
legendát olvashattunk Mátyás királyról, később pedig
tanulmányaink során megtanulhattuk valamennyi fő dicső tettét,
életének jelentősebb történéseit. Mégis talán csak kevesekben
tudatosult, hogy pályafutása igen sok szálon fonódott össze a
Cseh Királysággal, a csehek, morvák történelmével. Persze az ő
szemszögükből nézve nem annyira pozitív a mi kedvelt történelmi
alakunk megítélése, de feltétlenül érdemes megismerni a másik
oldal véleményét is. Először azonban muszáj egy kis történelmi
meglapozáson átesnünk, amelyek nélkül nem biztos, hogy érthető
lenne Mátyás szerepe és jelentősége.
 |
Mátyás a csehek koronázatlan (ellen)királya
|
Mátyás király,
amint azt jól tudjuk Hunyadi Mátyásként, Kolozsváron látta meg
a napvilágot a Magyar Királyság történelmének egy olyan viharos
korszakában, amikor a trónra két jelölt is bejelentkezett. A
korábbi, a Cseh Királysággal is közös uralkodónk, (Osztrák)
Albert 1439-ben meghalt, a trónra pedig a várandós felesége,
Luxemburgi Erzsébet nyújtotta be az igényét, az apja halálakor még meg sem
született utódja, V. László nevében. Ez sem Magyarországon, sem
a cseh földeken nem talált a rendek részéről támogatásra,
nemes egyszerűséggel nem fogadták el az új, csecsemő uralkodó
személyét, aki helyett természetesen az anyja és annak tanácsadói
döntöttek volna az ország sorsáról.
 |
| Erzsébet királyné |
 |
| I. Ulászló |
A Cseh
Királyságban az ellenállás következtében egy egészen 1453-ig
tartó interregnum, azaz megkoronázott uralkodó nélküli időszak
köszöntött be, míg a magyarok a lengyel trónt már magáénak
bíró I. Ulászlót választották meg királyuknak. Ezt megelőzően,
1440. május 15-én, a már 12 hetes V. (Utószülött) Lászlót
édesanyja, Erzsébet királyné az ellopott magyar koronával ugyan
megkoronáztatta, de amikor I. Ulászló megérkezett Budára, a
rendek ezt a királyválasztást érvénytelenítették. No persze a
két fél között ezt egy majd féléves háborúskodás követte,
amelynek során Erzsébet még Brandýsi Jiškra (Giskra)
János egykori huszita zsoldosvezért és hadát is behívta
Magyarországra, hogy küzdjön meg I. Ulászló híveinek
csapataival. Jiškra egész élete rendkívül izgalmas, fordulatos,
és nagy hatással volt a Magyar Királyság életére, amint azt még
a későbbiekben is látni fogjuk, de a teljes pályafutását majd
csak egy külön cikkünkben meséljük el. 1442-ben a két
ellenlábas egy időre békét kötött, majd két évvel később I.
Ulászló elesett az egyre terjeszkedő törökök ellen vívott
várnai csatában. Ekkorra már megszületett Hunyadi János
másodszülött fiaként Mátyás is (1443. február 23.), aki mit
sem sejtett a rá váró kalandos életről.
 |
| V. (Utószülött) László |
I. Ulászló halálát követően,
1445-ben lépett trónra V. László a korábban már megkoronázott,
és a rendek által immáron legalizált uralkodó, illetve csak
lépett volna. Ugyanis a kisgyereket és Erzsébetet addigra már
fogva tartotta a „vendéglátójuk”, III. Frigyes német-római
császár. A császár nem szívesen vált volna meg az osztrák
főhercegi címétől ezért nem akarta kiengedni a markából a
„veszélyes” gyermeket. Így a cseh földeken továbbra sem volt
uralkodó, a Magyar Királyságban pedig ugyan volt egy király, de ő
akadályoztatva volt még a személyes megjelenésében is. A magyar
rendek 1446. június 5-én I. Ulászló „pótlására” Hunyadi
János személyében országkormányzót választottak.
 |
| III. Frigyes császár |
 |
| Hunyadi János |
1452-ben az osztrák rendek erőszakkal
kiszabadították a még mindig III. Frigyes „vendégszeretetét”
élvező gyermekkirályt. Előbb Bécsbe vitték, majd egy évvel
később Prágában cseh királlyá koronázták. Ezzel újra közös
uralkodója lett a két királyságnak, de a bonyodalmaknak koránt
sem volt vége. Magyarországon a még mindig csak kora kamaszkorát
élő uralkodó javára Hunyadi János lemondott a vezetésről, de
mint országos főkapitány és temesi ispán a gyakorlatban még
mindig ő vitte tovább az ügyeket, egészen 1456-ban bekövetkezett
haláláig. A halálát megelőzően a hetven esztendős Hunyadi még
sorsdöntően járult hozzá a nándorfehérvári diadalhoz, de nem
sokkal később a katonai táborban kitört pestis járvány elvitte
őt magát is.
 |
| V. László és Cillei Ulrik |
Halálát követően az ifjú uralkodó
Cillei Ulrikot, szlavóniai bán származású birodalmi herceget, -
aki a Hunyadi párt ellen bárói ligákat szervezett - nevezte ki
főkapitánnyá, amely a Hunyadiak szemében felért egy
hadüzenettel. 1456. november 9-én meggyilkolták Ulrikot, elfogták
a gyermekkirályt és „finoman” rávették arra, hogy Hunyadi
János idősebb fiának, Lászlónak adományozza a főkapitányi
címet. V. László kénytelen volt ebbe beleegyezni, sőt még
büntetlenséget is ígért, de ebbéli fogadalmát nem tartotta be.
Ehelyett újból összeszedte a támogatóit és egy jó fél évvel
később, 1457 márciusában kivégeztette Hunyadi Lászlót, ami
megint egy fél éves belháborúhoz vezetett. V. László, a már
említett egykori zsoldosvezérnek, Jiškrának adta főkapitányi
titulust, majd az ifjú Hunyadi Mátyást túszul ejtve elmenekült
az országból. Útja egyenesen Prágába, az ekkortájt kevésbé
rebellis másik királyságába vezetett. Azonban még ez év
novemberében, a szóbeszéd szerint mérgezésben elhalálozott, így
újból uralkodó nélkül maradt a két ország. Ausztriában pedig
III. Frigyes császár vette át a hatalmat.
 |
| Podjebrád György királlyá koronázása |
Az ifjú Mátyás az elfogatását
követő pár hónapot a Cseh Királyságot 1452 óta
országkormányzóként, helytartóként vezető, cseh nagybirtokos
Podjebrád György (Jiři z Poděbrad) V. Lászlótól „megörökölt”
foglyaként töltötte, miközben Vitéz János váradi püspök, a
Hunyadiak barátja tárgyalt a kiadatásáról. Korábban mind a
Cilleiek, mind a Hunyadiak is megpróbálták Podjebrádot a maguk
oldalára állítani, de őt elsősorban a saját érdekeit tartotta
a szeme előtt. A Mátyást érintő tárgyalások azonban jól
haladtak. 1458-ban a kormányzót két magyar püspök cseh királlyá,
és egyben a cseh történelem egyedüli huszita királyává
koronázta, majd Mátyás szabadon bocsátása, - nem kevés
váltságdíj fejében - esélyt biztosított a számára, hogy a
magyar és cseh királyság kapcsolatát tovább erősítse. Ekkor
még nem is sejthette, hogy ebbéli igyekezete mennyire üt majd
vissza.
 |
| Hunyadi Mátyás |
A cseh király mindenesetre rávette
Mátyást, hogy nagykorúvá érésekor vegye el az egyik leányát,
nevezetesen az akkortájt még csak 8 éves Katalint. Mindeközben a
magyar rendek Mátyást megválasztották távollétében
uralkodójuknak, a jól ismert történet szerint a Duna jegén,
közfelkiáltással. A valóságban nem a jégen, hanem csak azon át
gyalogolva, Budán történt a királyválasztás. Mindenesetre az
esély adott volt arra, hogy a két, valóban nemzeti király, - akik
egyaránt másodrendűeknek számítottak az elit európai uralkodó
családok között - vezette ország békésen egymás mellett, vagy
akár szövetségben éljen és fejlődjön, sőt akár közösen
készüljön a török terjeszkedés ellen. Ez utóbbit egy európai
szövetségi tervezet keretében Podjebrád György meg is
fogalmazta. De mint tudjuk, a békéből a végén semmi sem lett.
Cikkünket folytatjuk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése