2015. április 29., szerda

Děčin kastélya

Děčin Csehország északi részén, az Ústi nad Labem-i kerület szélén fekszik. Itt kezdődnek a Cseh-Svájcnak nevezett hegyvonulat magaslatai, és itt folyik bele a Ploučnice az Elbába, hogy együtt folytassák útjukat az Északi-tengerig. Földrajzi fekvésének köszönhetően egyik legfontosabb szerepe a közlekedésben van. A város közelében található Csehország, valamint annak legnagyobb kereskedelmi partnere, Németország közötti egyetlen villamosított vasútvonal, ami egyben a Hamburgot Görögországgal összekötő nemzetközi hálózat része is. Az első itteni vasútvonalat 1851-ben nyitották meg, ami Drezdával kötötte össze a környéket.
Děčin
A mai děčini kastély helyén már a X. század elején erődítmény állt, Csehország akkori uralkodói innét védték a közeli határsávot. A hely első írásos emléke 993-ból, az erődítményé pedig 1128-ból származik. Az akkori fa szerkezet helyére a XIII. században erős kővárat építettek. Ezt szerezte meg 1305-ben a Wartenberg család. A várat 1444-ben megostromolták, és tűz ütött itt ki, de a horizontális megosztás, az alsó és a felső vár is sértetlen maradt. Az alsó rész egyik legnagyobb átépítésére a XVI. században került sor, mikor a Bünau szász lovagi család reneszánsz stílusú kastéllyá átalakította, és kibővítette egy fogadóteremmel. Rudolph Bünau a falakat a család 22 tagjának életnagyságú portréjával díszítette. Ezeket a XVIII. század végén végbemenő rekonstrukciók során eltüntették, de a másolatai Prágai Múzeumban megtalálhatóak.
Rudolph Bünau
A kastély mai formáját a Thun - Hohensteinek idején nyerte el. Ők 1628 és 1932 között birtokolták a területet. Ez a dél-tiroli család az idő előrehaladtával egyre több és nemesebb tisztséget töltött be, és egész addig emelkedtek, míg 1911-ben meg nem kapták a hercegi címet. Az ő idejük alatt kétszer is átépítették a kastélyt. Először Maximillian von Thun változtatta át a kastélyt a kor és a saját igényeinek megfelelően barokk stílusúra. Hosszú felvezető utat készíttetett, ami a teljesen újjáépített kastély fogadó szárnyába vezetett. Egyszerre kötötte össze és választotta el az itt lakókat az ide érkezőktől, attól függően, milyen szándékkal közeledtek a kastély felé. Irányítása alatt elkészítették a mai, az olasz barokk jegyeit magán viselő rózsakert ősét, egy reprezentatív udvart. A ma is pompázó rózsakertet 1881-ben hozták itt létre.
A kastély és kertje 1628-ban
A második átépítésre 1786 és 1803 között a helybéli Josef Václav Kosch vezetésével került sor. Művének fő célja a két, eltérő jellegű épületrész összhangjának, egy harmonikus külsőnek a megteremtése volt. Így az alsó, gót és reneszánsz stílusú épületrészeket megemelte, és mindenütt egy szintre hozta a homlokzat magasságát. Innen datálódik az egyik legjellegzetesebb épületrésze, az Elba felé néző karcsú óratorony. Ettől fogva a kastély építészetileg a barokk-klasszikus stílus jegyeit hordozza magán.
Rózsakert
A XIX. században fontos politikai és kulturális helyszínné nőtte ki magát az épület. Itt tartottak több jelentős nemzetközi találkozót is, ezek közül kiemelkedik az 1854-es, amikor az Osztrák-Magyar Monarchia császára (Ferenc József), Poroszország uralkodója (IV. Frigyes Vilmos) és Szászország királya, (II. Frigyes Ágost) tanácskozott a falai között. Ferenc Ferdinánd trónörökös is szívesen és gyakran látogatta meg itt a Thunokat. Nem is csoda, hogy hátramaradt gyermekei, Max, Ernst és Sophie nagynénjüknél, Marie Thunnál töltötték későbbi gyermekkorukat.
Thun - Hohenstein címer
Kapcsolatban álltak az akkori cseh művészet nagyjaival is, így František Palacký történésszel, a Nemzeti Múzeum megalapítójával, Josef Dobrovský nyelvésszel, a cseh nemzeti megújulás egyik legjelentősebb alakjával és a festő Mánes család több tagjával, de vendégeskedett itt Walter Scott is. Egyszer, 1835. szeptemberben Frédéric Chopin tett a kastélyban látogatást. Itt komponálta meg és a ház asszonyának, Josephine von Thun-Hohenstein bárónőnek ajánlotta az opus 34. No 1. szám alatt nyilvántartott darabját, melynek közismert neve a Děčini Keringő. Zongorája ma is a teaszalon egyik ékes dísze. Itt vannak még a Thun család több tagjának korabeli portréi is. Közéjük tartozik a Szentpéterváron és Münchenben diplomáciai szolgálatot teljesítő Friedrich, az oktatási miniszter Leopold és a történelmi Csehország kétszeres kormányzója, egy ideig Ausztria elnök-minisztere, Franz Thun.
Az immáron állami tulajdonba került kastély 1935-ben
1932-ben jelentős és kevésbé szerencsés fordulatot vett a kastély története. Ekkor a Thunok gazdasági szükségszerűségből eladták a kastélyt a csehszlovák államnak. Innentől egészen 1991-ig – míg a város vissza nem kapta – laktanyaként használták. Először a csehszlovák, majd a német, a második világháború és a prágai tavasz között megint csehszlovák majd pedig szovjet katonák állomásoztak a falai között. Ennek emlékéül ma is három hivatásos katona tartózkodik a várban: egy aki a děčini múzeumot őrzi, egy, aki a régészeti kiállítás biztonságáról gondoskodik, egy pedig aki a kastély nagytermében vezeti körbe csoportokat.
A kastély napjainkban
A felújításnak köszönhetően a kastély túlnyomó része látogatható. Meg lehet tekinteni a már említett teaszalont, valamint bepillantást nyerhetünk a jellemzően égszínkékre festett tetejéről elnevezett kék terembe, ezen kívül érdemes elidőzni a rózsakertben és meg lehet nézni az itt helyet kapott Regionális Múzeum gyűjteményét is.
Látvány az Elba partjáról
A cikk szerzője, Kulcsár Sándor vendég cikkírónk a mai napon ünnepli születésnapját. Ezúton kívánunk neki még úgy kétszer ennyi boldog esztendőt!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése