2015. április 15., szerda

A Rosenberg (Rožmberk) család története II.: Vítektől a Fehér Asszonyig

Ahogyan azt a sorozatunk korábbi részében olvashattuk (ITT), a Vítkovci család legendás, „rózsás” birtokfelosztásánál a mai Rožmberk nad Vltavou környéki területek III. (ifjabb) Víteknek jutottak. 1250-ben eme Rosenberg (Rožmberk) ág aktuális vezetője, I. Wok megalapította magát a kastélyt, valamint 1259-ben Vyšší Brod kolostorát is. 1302-ben a Vítkovciak krumlovi ága utód nélkül kihalt és a birtokokat a Rosenbergek örökölték meg. I. Jindřich (Heinrich) élt is a lehetőséggel, és a család központját az előnyösebb helyen fekvő Krummauba (mai Český Krumlov) tette át. Az elkövetkező három évszázad során Krumlov maradt a Rosenberg urak családi fészke. Jindřich kibővítette a várkastélyt, megépítette az első Szent Vitus-templomot, és neki köszönhető a történelmi belváros (Parkán) főterének a kialakítása.

A Rosenberg (Rožmberk) család címere
A család igen hatékonyan építette ki gazdasági és vele összefüggésben politikai hatalmát. I. Jindřich a Cseh Királyság főkamarása lett, és ezt a tisztét fia, I. Péter (Petr) is megörökölte. Péter, Luxemburgi (Vak) János király udvarában tovább erősítette a kapcsolatokat, és feleségül pedig egyenesen a néhai III. Vencel király özvegyét Viola Těšínskát vette el. A házasság azonban egy év múlva, Viola halálával véget is ért. A rendkívül vallásos Péter második feleségével Kateřina z Vartemberkával közösen számos templomot, kápolnát építtetett, és a nevéhez fűződik a krumlovi minorita és klarissza nővérek kolostorának (mai Keresztesek kolostora) megalapítása. Mikor 1347-ben elhunyt, a család vezetését a másodszülött fia I. Oldřich (Ulrich) vette át. Az idősebb gyermeke éppen egy évvel korábban 1346 augusztusában a Crécynél vívott ütközetben veszett oda, a királlyal együtt. A crécyi csata a franciák és angolok között dúló százéves háború egyik legfontosabb ütközete volt, ahol a mindkét szeme világát korábban valóban elvesztő cseh király, mint VI. Fülöp hűbérese seregével a vereséget szenvedő franciákat támogatta.

III. Jindřich (Heinrich)
De térjünk vissza a Rosenbergekhez, ahol a következő jelentős családfő I. Oldřich fia, III. Jindřich (Heinrich) volt. 1390-ben örökölte meg apjától a birtokokat és a Cseh Királyságban ő is magas posztra küzdötte fel magát. Ebben az időszakban az országban a feltörekvő cseh arisztokrácia és az uralkodó, a Nepomuki Szent Jánost a Moldvába dobató (Luxemburgi) IV. Vencel között kemény küzdelmek zajlottak, amelynek élére III. Jindřich állt. Ő volt a vezetője annak a nemesi uniónak, bárói ligának, amely 1394-ben elfogta, és csaknem három hónapra börtönbe zárta a cseh (és német) uralkodót. Sőt egy darabig a királyt a családi székhelyen, azaz a krumlovi várban tartották fogva. 1402-ben újból bebörtönözték az időközben a német trónról eltávolított IV. Vencelt és megint csak Český Krumlov várbörtöne lett egy időre a kényszerű otthona. III. Jindřich emellett még azzal is demonstrálta az erejét és király ellenességét, hogy 1395-ben egyszerűen leromboltatta a Kuklovban álló királyi várat.

II. Oldřich
Mikor 1412-ben elhunyt, utóda II. Oldřich lett, aki az egyre erősödő huszita fenyegetést látva Luxemburgi Zsigmond király és a katolikus cseh arisztokrácia védelmezőjévé vált, jóllehet nevelőjének köszönhetően korábban még a huszitizmus felé hajlott. Számos alkalommal vett részt a husziták elleni csatákban, többek között a huszita főváros, Tábor hírhedten sikertelen megostromlásában. A kudarcok miatt érzett dühét jobb híján otthon vezette le, többek között bezáratva a neki nem engedelmeskedő helyi papot. A vélhetőleg nem teljesen egészséges gondolkodása nagyúr azért, hogy minél ősibb, minél nemesebb családot igazoljon magának még iratokat is bőszen hamisíttatott. Podjebrád György országkormányzó, későbbi cseh király azonban 1448-ban véget vetett ebbéli további mesterkedéseinek. Ezt követően II. Oldřich teljesen elzárkózott a külvilágtól és csak követte az eseményeket, attól félve, hogy a huszitákat nincs aki megállítsa. A passzivitását látva a katolikus egyház, aki feltétlen igényt tartott a dél-cseh úr támogatására követet küldetett hozzá, és „finoman” rábeszélték arra, hogy adja át a vezetést legidősebb fiának. Ezt a végén meg is tette, de a fiú (Heinrich) a birtokok irányítása helyett V. László király híveként elment harcolni a törökök ellen Nándorfehérvárra, majd onnan már haldokolva tért vissza, és rövidesen Bécsben el is távozott a világból.

II. Oldřich életéről szóló könyv
II. Oldřich az idősebb fia halála után visszavette a vezetést, de hamarosan harmadik fiának (II. Jan) részére adta át. A korát illetően soron következő fiú utóda, Jost eddigre már egyházi pályára lépett, ahol magas karriert futott be. II. Jan az apját nem sokra becsülte, és több mint rossz viszony alakult ki közöttük ami még egymás – király előtti - feljelentgetésében is megmutatkozott. A háttérbe szorult apa ezután a haláláig napjait (1462) Dívci kámen (lásd: ITT) várában vagy éppen a krumlovi kastélyban töltötte.
Perchta von Rosenberg
II. Oldřich egyik leányához, Perchta von Rosenberghez (1429-1476) fűződik (legalábbis a feltételezések szerint) Český Krumlov, és egyben Csehország egyik leghíresebb legendája, a Fehér Asszony története. A Fehér Asszony története szerte Európában, és még Csehországban is sok helyen megtalálható, itt a helyi változata leledzik. Nos Perchát, ezt a jólelkű hölgyet tizenkét éves korában, akarata ellenére hozzáadták a gazdag, de annál faragatlanabb, nem túl régen megözvegyült, korosodó Liechensteni Jánoshoz. A törékeny Perchta életét férjének korábbi anyósa és sógornője alaposan megkeserítette, sőt a panaszaira süket fülekkel reagáló ura is mind fizikailag, mind lelkileg folyamatosan kínozta, zaklatta. A hányatott sorsa egészen János haláláig tartott, amikor is sikerült kikerülnie a fogságából és visszaköltöznie a krumlovi családi fészekbe. De addigra már teljesen megviselték a viszontagságai, így soha nem látták mosolyogni többé. Fehér ruhájában csak csendesen járta a kastély termeit és udvarát, mint afféle jó szellem, s emellett gondját viselte a szegényeknek is. A nép szerette ezt a megtört lelket ezért is volt hatalmas trauma számukra mikor Perchta, mindössze 49 éves korában meghalt.

Perchta a Fehér Asszony
Halálát követően szinte rögvest szárnyra kaptak a hírek, hogy éjszakánként egy Fehér Asszonyt látnak megjelenni, és nem csupán a krumlovi, hanem a Rosenberg családhoz tartozó többi kastélyokban, várakban is. A fehér ruhát viselő, dereka körül kulcsot hordozó törékeny hölgy mosollyal az arcán, békés szándékkal jár, kel. A legenda szerint a Rosenberg családban jól ismerték a szellemet, aki rendszeresen meglátogatta a született kisgyermekeket. Utoljára az utolsó Rosenberg fiú, Petr Vok gyermekágyánál látták. Más legendák szerint a várható házasságkötést, gyermekáldást megelőzően is megjelent, sőt haláleset előtt is, ez utóbbi esetben a fehér helyett fekete színű kesztyűt viselve. A Rosenbergekről szóló sorozatunkat folytatjuk!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése