2013. november 28., csütörtök

Idézet és pár kép XIV. - Jiří Hájíček: Zöld lókötők

Az alábbi idézetünk Jiří Hájíček, az Idézet és pár kép sorozatunkban már korábban bemutatott dél-cseh író 2001-ben írt regényéből származik. Egy kis értelmezésként elöljáróban annyit, hogy Csehország igen gazdag varázslatos ásványokban, melyek közül az egyik legnevesebb és legegyedibb a világon csak a névadó Moldva folyó környékén, és Dél-Morvaország nyugati szélén megtalálható moldavit.


- Igen Karlina, a moldavit. Régebben holdkőzetnek hívták, de ez butaság, a valóságban semmi köze a Holdhoz, itt található minálunk Dél-Csehországban, egy bizonyos Mayer professzor fedezte fel, ő nevezte Tynből való krizolitnak, mert zöld színű. Manapság nagyon keresik az ékszerészek. Brosstűkhöz, függőkhöz, fülbevalókhoz. Egyedi és különleges ásvány. Ha értesz hozzá, jól kereshetsz a moldavittal. Márpedig én otthon vagyok a dologban. (...)”

Nagyjából ez idő tájt jött először velünk Kačmár moldavitot keresni. (…)
- Találtál valamit, Kača? - kiáltott oda neki élesen Martin. (…)
- Várj, Kača! Ne bánkódj amiatt, hogy semmit sem találtál. Aki először keres, általában semmit sem talál. Meg kell tanulnod, hogy hogyan nézz, úgy nagyobb az esélyed.
- A földet kell néznem, nem igaz? - kérdezte sértődötten Kačmar.
- Persze. De tudnod kell, hogy mit láthatsz meg a földön, és hogy mire kell koncentrálnod. Figyelj, ha a szántóföldön keresel moldavitot, akkor elsősorban az alakra, a felszínre kell figyelned. A moldavitok alakja különleges, egészen más, mint az itt tonnaszámra heverő kavicsoknak. És a felszínük is eltérő, olyan recés, rovátkolt. Ez alapján kell kutatnod. Ne zöld követ keress, úgy legföljebb zöld sörösüveg-cserepeket találsz, amiket a téeszesek hajítottak ide.
Kačmar bizalmatlanul hallgatott, s közben folyton a földet figyelte. A zsebembe nyúltam, és megmutattam neki két moldavitszilánkot.
- Ide figyelj, a moldavit csak akkor zöld, ha a nappal szemben nézed. Máskülönben, hacsak nem mosta le tökéletesen az eső, fekete kavicsnak látszik. Egyes darabok nagyon sötétek, még a nappal szemben is szinte teljesen feketék, alig áttetszők. A moldavit gyakran összeszáradt szilvára vagy nyúlbogyóra hasonlít vagy más ilyesmire. Idővel elég gyakorlottá válik majd a szemed.”

Jiří Hájíček: Zöld lókötők, Tempera sorozat, Mágus Kiadó, 2003. Fordította: Beke Márton

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése