2014. március 26., szerda

Bohumil Hrabal élete I. – Az elismertségig vezető rögös út

Már csak két nap, és a világ irodalom rajongó tábora együtt ünnepli az egyik legnagyobb cseh író, Bohumil Hrabal születésének 100-ik évfordulóját. Mi a magunk részéről megpróbáltuk évszámok, időpontok mentén összefoglalni a Mester korántsem megpróbáltatásoktól mentes életútját, számba véve az író életét, későbbi munkásságát leginkább meghatározó eseményeket. A két részes cikk első részében az 1914 és 1963 közötti főbb történéseket mutatjuk be, az első komolyabb irodalmi elismerésig vezető hosszadalmas utat.

Kateřina, a nagymama
1914. március 28.: Maria Kilianová életet ad házasságon kívül született fiának Bohumil František Kiliannak Brno Židenice városrészében, a Balbín utca 47. szám alatt. A gyermek sohasem tudja meg ki is volt az igazi apja, egy sörgyári könyvelő (Hrabal), egy brnói tiszt (Blecha) vagy valaki más.

1914 :Marie a gyermeke nélkül költözik el a dél-csehországi Polnába, talán így rejtőzvén el az éles nyelvű rokonok-ismerősök kritikái elől, vagy éppen azért, hogy az egyik feltételezhető apát, a fiatal František Hrabalt rávegye arra, hogy vállalja fel a gyermekét. Az igazság nem derült kis sose. A fiatal anya a helyi sörfőzdében kap állást számlavezetőként, a könyvelő (František) segédjeként.

1914 – 1917: A kis Bohumilt a nagyszülei nevelik Brnoban, szerény körülmények között. Az erős családfő Kateřina, a nagymama volt, az unoka Tomáštól, a nagypapától elsősorban az ital, a kártya, az öltözködés és a bohém élet szeretetét örökölhette.

1916. február 7.: Marie Kilianová és František (akiről az író később a könyveiben Francin alakját formálta) Hrabal házasságot köt, majd december 26-án František hivatalosan is örökbe fogadja Bohumilt (de a kisfiú csak 1920-ban veszi fel végleg a Hrabal nevet).

Marie Kilianová és František Hrabal
 
1917: Az "új" apja és a szinte sosem látott anyja elviszik a nagyszülőktől a gyermeküket Polnába, a sörgyári lakásba. Az év folyamán (október) megszületik Bohumil öccse Břetislav (Slávek).

1919: Hrabal apja elnyeri a nymburki sörgyár igazgatói állását, ezért a család átköltözik ebbe a Prágához közeli városkába.

1924: A nymburki sörgyárba, kéthetes családlátogatásra érkezik, majd negyven évig marad Josef Hrabal, František bátyja akit a Hrabal művekben csak Pepin nagybácsiként ismer meg a világ. A maga világában élő, folyton beszélő Pepin lesz a kis Bohumil egyik legnagyobb példaképe, múzsája, mondhatni tanítómestere.
A Hrabal család
1925 júniusa: Bohumil befejezi az általa nagyon nem élvezett elemi iskolát, és a brnói gimnáziumban folytatja tanulmányait. Rendkívül rossz tanulmányi eredményei (pl. csak a cseh nyelvből kétszer kap elégtelent!) miatt folyamatosan bukdácsol, és messzire elkerüli az iskolát. Hamarosan visszaköltözik a szülői felügyeletre nagyobb esélyt biztosító Nymburkba, és az ottani gimnázium tanárait boldogítja tovább.

1926. május 3.: Megszületik Eliška Plevová, a későbbi Pipsi, azaz Hrabal felesége, de ekkor erről még persze sem az író, sem a kis hölgy nem tudhatott.

Az ifjú Hrabal
1929: Hrabalt leigazolja a Polaban Nymburk futball csapata, ahol nagy focista karriert nemigen fut be, viszont eltöri a könyökét. Pár évvel később, tizennyolc évesen fel is hagy a labdarúgással, helyette a zene, a zenélés (zongora, trombita) felé fordul.

1934.:Végre-valahára befejezi a nymburki gimnáziumot, viszont nagy meglepetésre jelentkezik a prágai Károly Egyetem jogi fakultására, ahová azonban a hiányzó latin tudása miatt nem veszik fel. Egy évvel később a hiányzó latin érettségi vizsgáját saját erőből leteszi a Český Brodi Reálgimnázium bizottsága előtt, majd rögtön felvételt is nyer a prágai egyetemre.

1936: Bohumil beleveti magát az olvasmányokba, és a jogi mellett bejár a bölcsészkar óráira is. A nyár folyamán elkerékpározik az ekkor még csak az Olimpia lázában égő Berlinbe. Lassan elérkezik első irodalmi szárnybontogatások ideje.

1937. október 16.: Megjelenik az első írása, pontosabban a Város esőben című verse a nymburki Občanské Listy című lapban. Ezt követően 1938 júniusáig további nyolc verse jelenik meg két lapban, emellett több cikkét is leközlik az újságok.

1939. szeptember 30-án harmadik nekifutásra megszerzi az abszolutóriumot, de a megszálló német csapatok bezáratják a felsőfokú intézményeket így nem tudja befejezni a tanulmányait. Visszaköltözik Nymburkba és december 1-jén írnokként áll munkába egy helyi jegyzőnél.

1940. szeptember: Kilép a munkahelyéről és Prágában az Eckert-féle Kereskedelmi Magániskolába kezd el járni, egy év múlva sikeresen be is fejezi itteni tanulmányait.

1940. október 10.: Elhelyezkedik a nymburki vasutas szövetkezetnél mint raktáros, de egy évvel később otthagyja a munkahelyét, láthatólag erős lelki válság közepette.
Emléktábla a dobrovicei állomáson
1942 márciusában vasúti segédmunkás lesz a Nymburk melletti Kostomlaty állomáson (ahol a későbbi regénye, a Szigorúan ellenőrzött vonatok is játszódik). Egy évre rá Hradec Královéban forgalmista tanfolyamra jár, majd 1944-ben elfoglalja helyét a dobrovicei állomáson. 1945-ben forgalmistaként visszatér a Kostomlaty állomásra, itt éri őt a világháború befejezése.

1946.: Végre megkapja jogi doktorátusát, és letölti öt hónapos katonai szolgálatát. Belép a kommunista pártba, majd rövid úton ki is lép belőle. A vasutat maga mögött hagyva az Iparosok öregségi és Rokkantsági Biztosítási Alapjának ügynöke lesz. 
 
1947.: Harry Karel Klofanda vállalatánál utazó ügynökösködik, játékokat és bőrdíszműcikkeket árul, mellette tűzijátékot is árul. A kommunista hatalom átvétel következtében sorra szűnnek meg a cégek, ezért folytonos munkahelyváltásra kényszerül. Mindeközben lassan felhagy a már tíz éven át tartó versírási kísérleteivel, és mindannyiunk szerencséjére a próza irányába fordul.

1949.: Végleg elhagyja Nymburkot, teljesen függetlenedik a szüleitől és a prágai Állami Áruházaknál kezd el dolgozni, majd megint csak meglepetésre kétéves társadalmi munkára jelentkezik vagy inkább küldik a kladnói Poldi-kohóba. Kezdetben a helyi barakkokban él, majd előbb a Jáchymova utcai lakásából, később a prágai peremkerületben, Libeňben álló kis lakásból ingázik órákon át Kladnóba. A kohónál ismerkedik meg Vladimir Boudnik festővel, akivel csakhamar összebarátkozik.

Egon Bondy
1950.: A libeňi Gát utca 24-es száma alatti bérházban (ma már nem áll) található lakása helyi kulturális, irodalmi központtá alakul át, ahol rendszeresen találkoznak a cseh művészeti élet páriái.

1951: Hrabal összeismerkedik Egon Bondy költővel, aki lelkesen biztatja Bohumilt, hogy írjon. Írjon még akkor is ha esély sincs arra, hogy a kommunista közegben valaha is kiadják a műveit. Ekkor kezdi el írni a Jarmilkát.

1952: Miután másfél évvel meghosszabbítják a társadalmi munkáját, csaknem életét veszti egy munkahelyi balesetben. Megússza három hónapos kórházi kezeléssel, majd ezt követően visszatér még egy rövid időre a kohóba.

1954. október 8.: Átvezénylik a prágai Hulladékhasznosító Vállalathoz, ahol hulladékpapír-bálázóként kezd el dolgozni. Mindeközben a Jarmilka másolatokban terjed az irodalom rajongók körében.

Hrabal és Pipsi (Eliška)
1955.: Jiří Kolár segedelmével a Jarmilka kézirata elkerül egy könyvkiadóhoz, de egyelőre a kiadással még várni kell, nem is sejtve, hogy milyen sokáig. Ebben az évben ismerkedik meg Hrabal a későbbi feleségével, Eliškával.
 
1956.: Az Élet mindenütt van címmel egy szamizdat (azaz illegális) válogatást adnak ki, ahol végre megjelenik Hrabal egy műve. December 8-án összeházasodik Hrabal és Pipsi azaz Eliška.

1958-ban a könyvkiadó elfogadja a Pacsirták cérnaszálon című novellás kötetét, de még mindig nem adják ki. Időközben a munkahelyén az immáron „író úrnak” hívott Hrabalt egyre több atrocitás éri a kollégái részéről, akik már nem tartják közülük valónak. Barátai kérvényt írnak annak érdekében, hogy fizikailag és szellemileg is kevésbé megterhelő munkához juthasson.

1959. február 16.: Állást kap a libeňi Stanislav Kostka Neumann Színházban mint díszletépítő munkás, és statiszta. A nyomdakész Pacsirták kefelenyomatait a kiadó hirtelen vezetőváltása miatt (az uralkodó rezsimnél Josef Škvorecký Gyávák című könyve kiverte a biztosítékot) bezúzatják, a tervezett megjelenésnek pestiesen szólva annyi.

1961. december 31.: Hrabal elhagyja a színházat és megkezdi szabadfoglalkozású író pályafutását, de még több mint egy éven át nem adják ki egyetlen művét sem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése