2013. október 29., kedd

Akkor és most 15. - Lőportorony és Reprezentációs Ház (Vigadó) - Prága

Prága Óvárosát a X. században több kis falu alkotta, amelyek az idők során fokozatosan összeolvadtak. Az így kialakult várost, későbbi városnegyedet védelmi célból kőfallal vették körül. Mára az egykori városkapukkal tarkított kőfalnak csak a nyomai maradtak meg, és a valaha volt 13 kaputorony közül is mindössze egyetlen egy áll. Ez az egyke a Prasná Brána azaz a Lőportorony, Prága egyik fő jelképe, a cseh főváros „kötelezően” megtekintendő látványosságainak egyike.


A Lőportorony 1842-ben

A késő gótikus stílusú kaputorony hosszú múltra tekinthet vissza. Jelenlegi helyén már a XIII. században is városkapu állt, amelynek szomszédságában építették fel azt a Királyi Palotát, más néven Udvart (Králův dvůr), amely a XIV. század végétől közel egy évszázadon át, IV. Venceltől kezdve (a) cseh uralkodók székhelye volt. A „lakók” közül kiemelendő Pogyebrád György kormányzó, későbbi király, aki 1471. március 22-én itt a palota épületében hunyt el. A Királyi Udvar utolsó lakója II. Ulászló először tovább kívánta erősíteni a Palotát, ezért megbízta Matyáš Rejsek korabeli neves építészt egy új, masszív és felettébb impozáns kaputorony megépítésével.

Torony, órával a XIX. század végén
Az építkezés 1475-ben kezdetét is vette, de 1483-ban, mikor is a király a Hradzsinba (Prágai Vár) tette át a székhelyét, abba is maradt. A befejezetlen, 42 méter magas (Új) toronynak az elkövetkező évszázadok során különösebb hasznát nem is vették. A XVII. században más funkció hiányában, ideiglenesen lőpor tárolására használták, a mai neve is innen eredeztethető. 1797-ben, Prága ostrománál a porosz csapatok erősen megrongálták, két évvel később a sérült díszítéseket el is kellett távolítani. 1822-ben a tetőt helyreállították és a díszes homlokzatára órát helyeztek el, de maga az építmény évről évre egyre rosszabb állapotba került.



Firon András Csehországi utazások című könyvéből vett prágai legenda szerint valahányszor egy szűz lány átmegy a Lőportorony kapuján a gótikus díszítésből mindig leesik egy-egy darab. Ha pedig egy tizennyolc évesnél idősebb ártatlan hölgyemény megy alatta át, akkor az egész torony összeomlik. Nos, a torony még áll! De ez nem annyira a legendabéli „veszély” elkerülésének, jóval inkább az időnkénti restaurálásának, helyreállításának köszönhető.

A restaurált Lőportorony, új tetővel (1899)
A torony jelentős helyreállítása 1875-86 között történt Josef Mocker tervei alapján. A munkálatok során új stílusú tetőt kapott, az óra eltávolításra került, és a torony ekkor érte el a mai 65 méter magasságát. Több mint 100 év elteltével az oly sok viharos történelmi időket megélő torony az 1990-es években újabb felújításon esett át. A városi levegőszennyezéstől egyre feketedő Lőportorony falain gótikus díszítések, nevezetes cseh történelmi alakok szobrai, városi, nemesi címerek és más egyházi ábrázolások láthatók. A 186 lépcső leküzdését követően gyönyörű város panoráma tárulhat elénk.

Az "egyedülálló" torony 1900-ban
1906 és 1911 között a város vezetői úgy döntöttek, hogy a tornyot nem hagyják tovább egyedül állni. A már említett régi Királyi Palota helyére megépíttették az ún. Prágai Reprezentációs Házat (Obecní dům), magyarosabb néven Vigadót, amelyet összekötötték a toronnyal. A Vigadó épülete A. Balšánek és O. Polívka tervei alapján Art Noveau stílusban épült, és a kulturális, társadalmi célok mellett politikai célokat is szolgált. Megépítésekor az akkori Német Ház ellenpólusának szánták ezzel is erősítve a cseh nacionalizmust, a Habsburg uralom alól kiszabadulni vágyó csehek nemzeti mozgalmát. Ezért nem is csoda, hogy 1918. október 28-án itt hirdették ki a Függetlenségi Nyilatkozatot, kikiáltva Csehszlovákia megalakulását.

A torony és a Vigadó 1914-ben
A korabeli kritikusai szerint kissé monstre méretűre sikeredett épület külseje és belseje szinte egyedülálló módon harmonizál egymással. Legfőbb külső látványossága a díszes homlokzati mozaikkép, amely Karl Špillar alkotása (Prága hódolata). A belső díszítései a kor neves cseh művészei, festői nevét dicsérik. A főpolgármesteri fogadóterem bejárati festményeit például nem más, mint Alfons Mucha készítette, a Riegr szalon szobrainak alkotója pedig J. V. Myslbek volt. Az épület ma koncerteknek, fogadásoknak és sok más kulturális, vagy társadalmi rendezvénynek ad helyet.
A Lőportorony és a Vigadó ma

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése