Kis csehországi alkoholizmus körkép (kórkép)

A napokban egy az iRozhlas virtuális hasábjain megjelent cikk részletesen foglalkozik az alkoholizmus csehországi helyzetével, annak súlyosságával, területi eloszlásával. Ebből az írásból szemezgetünk.)

Csehországban az egy főre jutó sörfogyasztás a világon a legnagyobb, ezt a közkeletű információt szinte mindenki jól ismeri. De csak ritkábban szoktunk belegondolni, hogy a sörben rejlő alkohol egyben a világ egyik legnépszerűbb, legaddiktívabb, mérgező és erősen rákkeltő ám mégis legális vegyülete. Azaz a jelentős sörfogyasztás az alkohol negatív hatásainak mértékére is utalhat. A sör ugyan a maga relatíve alacsonyabb alkoholtartalmával (legalábbis a legtöbbet fogyasztott lágerek esetében) még a kevésbé káros hatású alkoholok közé tartozik, de itt sem mindegy, hogy mennyit is iszunk belőle és milyen gyakorisággal. Ám az italok Csehországban sem állnak meg a söröknél. Az alkoholos italok nagy választékából tekintélyes mértékű a bor- és pezsgőfogyasztás és a különféle röviditalok iszogatása, amelyek már nem nélkülözik a nagyobb mennyiségű etanolt sem. Az elfogyasztott alkohol kétharmada a felnőtt csehek egyötöde körében koncentrálódik. A lakosság hét-nyolc százaléka, azaz 800-900 ezer ember iszik nagyon kockázatosan, amely kifejezetten jelentős. Egy fő mintegy 10 liter tiszta alkoholt fogyaszt évente, amely tekintetben a világ "élmezőnyébe" tartozik Csehország. 

Ha az alkoholfogyasztásból eredő súlyos problémák területi eloszlásáról beszélünk, akkor a régi viccet lehet idézni, miszerint „az alkohol ellen nem lehet győzni, de a morvák döntetlenre állnak”. Bizony, talán elsőre meglepő, de Morvaország sokkal rosszabb helyzetben van, mint Csehország többi része. A legtöbb alkoholfüggőség miatt kezelt cseh lakos Kelet-, Észak- és Közép-Morvaországból származik, azon belül pedig Vsetín, Zlín, Jeseník, Kroměříž és Přerov kerületek (kraj) kifejezetten kritikus helyzetben vannak. Itt 100 000 lakosra vetítve több mint 300 kezelt fő jut, amely amely rendkívül magas értéknek számít. Főleg ha tudjuk, hogy ezek a számok a járóbeteg ellátásból származnak, amelyet az alkoholfogyasztás okozta mentális és viselkedési zavarokban szenvedő betegek, tehát a kifejezetten súlyos esetek keresik fel. A hosszú távú fekvőbeteg-ellátásban és az akut ellátásban részesülő betegek esetében már nemcsak Morvaország, hanem egyes kelet-csehországi kerületek is súlyos helyzetben vannak. Ilyen például Karlovy Vary és a Plzeňtől délre eső területek, de magasak az értékek Znojmo környékén is. Az országban összességében megállapítható, hogy míg keleten az alkohol okozta daganatos betegségek, addig nyugaton a cigaretta okozta kórok jelentik a legfőbb halálozási okokat.

A területi megoszlási különbségek mögött számos ok állhat. Egyrészt Morvaországban az adottságok miatt sokkal több lepárló üzem található, amely a csehországi gyümölcspárlatok jelentős részét adják. Ezek egy része kicsi, de itt található pl. a híres Vizovicei Szeszgyár, ahol készül a „vizovicei slivovice” (is). Ugyancsak Morvaország ad helyet az ország legfőbb borvidékeinek, ez például magyarázatot adhat Znojmo, a cseh borfőváros sajnálatos kiugró eredményeinek.

A térképeket a Nemzeti Mentális Egészségügyi Intézet (NUDZ) készítette.

Bal oldalról, jobb oldalra

Senki ne ijedjen meg, a Csehország, nem csak Prága honlapunk még véletlenül sem vált profilt és nem válik a politikai véleménynyilvánítás egyik eszközévé. A cikkünk címe mögött lapuló téma ugyan sokkal kevésbé indulatkeltő, mint a pártok fékevesztett kritizálása, de reményeink szerint ugyanúgy hordoz érdekességeket. Ugyanis napjainkban szinte magától értetődő, hogy Európa csaknem valamennyi országában, a mértékegységek terén is külön utas Egyesült Királyság, valamint Írország, Málta és Ciprus kivételével mindenhol a kocsi bal oldalán kell a sofőrnek az autójában a kormány mögött elhelyezkednie. De talán sokaknak meglepő lehet, hogy mind Magyarországon mind Csehországban még nagyon sokan élnek azok közül, akik emlékeznek arra az időszakra, amikor még a közutakon a bal oldali közlekedés volt az előírt és a járművek jobb oldalán volt kormány. Ám mindkét ország ameddig csak lehetett, ellenállt a gyökeres változásnak és a végén nem is csupán a szabad akarata miatt adta be a derekát. De lássuk is, hogy mi is történt.

Jobb vagy bal? Fotó: Škoda

Már az ókorban megszabták a közlekedés irányát és ekkortájt a görögök és a rómaiak az út bal oldalán haladtak. Ez sok évszázadon keresztül így is maradt, részben azért, mert sokkal könnyebb volt egy lóra a bal oldaláról felszállni, hiszen a balunkra felszerelt kardunk másként akadályozott volna minket. És ha már egyszer a bal oldalon szálltunk fel, akkor logikus volt azon az út azon térfelén maradni. Az 1700-as években a brit örökségtől szabadulni kívánó Észak-Amerikában viszont már a jobb oldali közlekedés mellett döntöttek és ugyanígy tett a század végén Napóleon is, mintegy dacolva Angliával, ahol 1735-től kötelezővé tették a balra tartást. De lehet, hogy csak a balkezessége miatt akarta az oldalváltást. A példáját fokozatosan követték más európai országokban, sőt Oroszországban is, de az Osztrák-Magyar Monarchia ellenállt. Ez változatlan maradt az I. világháborút követően, sem Magyarországon, sem a frissen alakult Csehszlovákiában nem óhajtottak a régi közlekedési renden változtatni. Tették ezt annak ellenére, hogy 1926-ban már aláírták a jobbra váltás kötelezettségébe („ésszerűen megfelelő időpontban”) beleegyező egyezményt. Ám egyszerűen túl bonyolultnak és rendkívül költségesnek tűnt joggal az átállás és így inkább halogatták a döntést, annak ellenére, hogy már nagyon kilógtak az egységből, és ez akárcsak az idegenforgalmat nézve is hátrányokat jelentett.

Balra tarts!

Csehszlovákia 1931-ben ugyan újból ígéretet tett arra, hogy 5 éven belül lépni fog, de ez mégsem történt meg. Ám jött az 1930-as évek közepe és Németország befolyása kezdett egyre hatalmasabbra nőni. Ez nemsokára a müncheni egyezményhez vezetett, és a Szudétavidék elcsatolása az érintett területeken egyet jelentett a jobb oldali közlekedés bevezetésével. Emiatt már a maradék cseh országrészeken is a jobb oldalra váltás mellett döntöttek, de ezt a döntést még mindig csak lassúnak és fokozatosnak képzelték el. Ám Csehszlovákia teljes német megszállása, a Cseh-Morva Protektorátus létrejötte (1939. március 15.) mindent felgyorsított. A bevonuló német csapatok vezetője Walther von Brauchitsch tábornagy, a hadsereg főparancsnoka hamar felismerte, hogy a német anyaországgal ellentétes baloldali közlekedés nem maradhat fenn, már csak a bevonuló csapatok biztonságos mozgása miatt sem. Így egy gyors döntéssel már 1939. március 17-én kihirdették az immáron önállóságát vesztett országban a „jobbraát”-ot. Prága, a főváros mindössze egy hét haladékot kapott a váltásra, ami azért nem ment egyszerűen.

Jobbra át!

A németeknek ugyan a pénz ekkortájt még nem annyira számított, így a fontos útvonalakon a táblák, útjelzések megváltoztatásával gyorsan haladtak, de a fejeket annál nehezebb volt átprogramozni. Ugyan komoly kampányok foglalkoztak azzal, hogy átneveljék a lakosokat és a cseh civil sofőrök, gyalogosok még a kezdet kezdetén jobban koncentráltak, ám egy idő után a figyelem lazulása sok balesethez vezetett. 

A váltásra való figyelmeztetés

Szerencsére ekkortájt a mai Csehország területén szerencsére még aránylag visszafogott volt az autóközlekedés, de még így is akadtak, akik egymással ütköztek, vagy éppen gyalogost gázoltak. A villamos és buszmegállók, járművek még nagyobb kihívást jelentettek és a változtatások még több évet vettek igénybe. Sokáig a régebbi, balajtós járművekről lelépő utasokat a kalauz segítette abban, hogy az új rendben működő autósok el ne üssék.

Felirat a villamoson

Végül még pár mondat Magyarországról. Nálunk még két évet kellett várni a váltásra, de 1941. július 6-án, szintén a német haderő mozgatása miatt döntöttek a jobb oldali közlekedésre térés mellett. Ez azonban először csak a vidéki területekre vonatkozott, Budapesten még novemberig kellett várni az átállásra. Összességében Magyarország az utolsó előtti európai ország volt, amely a jobbra tartásra váltott. A sort végül két évtizeddel később (1967-ben) Svédország zárta, hosszas vitákat követően, a lakosság nagy szomorúságára. 

Jobbra hajts Magyarországon - Fotó: Fortepan - Négyesy Pál

A cseh földek története dióhéjban I. – A kezdetek

A történelem laikus kedvelői számára a cseh földek vagy talán pontosabban fogalmazva a cseh korona országainak története önmagában is rendkívül izgalmas. Ám ha lépésről lépésre feltárjuk a teljes képet némileg meglepve vehetjük észre, hogy az mennyire hasonlít Magyarország történelmére, milyen sok a hasonlóság, a párhuzamosság a két nemzet sorsának alakulásában. Rácsodálkozhatunk arra is, hogy a cseh-morva nemzet és a magyarság között milyen sok közvetlen találkozási pont volt a múltban, melyek többségéről talán nem is hallottunk még eddig. Ezek a találkozások ugyan időnként a kelleténél harciasabbra sikeredtek, de jobbára igen békésen zajlottak. A cseh történelemről szóló cikksorozatunkban lépésről lépésre szeretnénk egy történetet elmesélni, emellett ugyancsak szeretnénk egy-két kisebb sztereotípiát, tévhitet enyhíteni, felszámolni. Mivel lehetetlen feladat lenne valamennyi történelmi eseményről részletesen szólni, ezért egy-egy korszakból igyekeztünk kiragadni az érdekesebb vagy magyar szempontból izgalmasabb történéseket. Ám ez óhatatlanul is áldozatokkal járt így, ha úgy érzik, hogy pár akár fontosabbnak vélt történés kimaradt, esetleg éppen csak megemlítésre került, akkor az nem a véletlen, hanem a kényszer műve.

Előlről

A népeink közötti első találkozásra mindjárt a honfoglalás, a kalandozó őseink letelepedésekor került sor. Ám ezt megelőzően a cseh földeken már számos fontos esemény lezajlott, melyekről érdemes röviden megemlékeznünk. A mai Csehország területe az őskor óta lakott volt, ami nem csoda hiszen elég abba belegondolnunk, hogy akár a karsztterületek barlangjai is kellő védelmet nyújtottak az ősember számára. A legrégebbi településekre utaló maradványok a kora kőkorból (felső paleolitikum), mintegy 22-26 ezer évvel ezelőtt származnak, a mamutvadászatok idejéből. A szép számban fellelhető leletek között az egyik legismertebb a dús keblű, széles csípőjű, de amúgy aprócska Věstonicei Vénusz szobrocska. A világ legöregebb kerámia alakja mindössze 11,5 cm magas és 4,3 cm csípőszélességű. 1925-ben lelt rá Karel Absolon régészcsapata a mai Dolní Věstonice területén, Mikulov városától egy kicsit északabbra, Dél-Morvaországban, a felduzzasztott Dyje folyó mentén. Egy 2004-es komputertomográfiai vizsgálat során a női alak fenekén egy mintegy 10 éves gyermek ujjlenyomatát is felfedezték.

Hátulról

A bronzkorban a barlangok után sorra benépesültek az alacsony, víztől védett halmok (chlum). Prága környékéről származik az ún. úněticei kultúra (i.e. 2300 – i. e. 1600), amely kultúrából szerszámokat, fegyvereket, kultuszszobrokat és bonyolult mintázatú ékszereket tártak fel. A közép-európai kultúra névadója Čeněk Rýzner cseh sebész és amatőr régész volt, aki 1879-ben feltárt egy Unětice melletti temetkezési helyet. A kultúra a cseh földeken jött létre, majd innen terjedt el a mai Németország, Lengyelország, Ausztria és Szlovákia területére. A lapos vagy halomsírokban talált öntött nyakperecek, laposbalták, lapos, háromszögletű tőrök, spirális végű karperecek, korong- és lapátvégű tűk, hajgyűrűk a legjellegzetesebb fémtárgyak. Ekkoriban egy-egy település néhány fából, szalmából és sárból épített házból állhatott.

Egy kelta érme

A bronzkor után következett a vaskor a Bylany-kultúrával (kr. e. 600-tól), később a Puchov-kultúrával (Kr. e. 100-tól). Kr. e. 400-tól kezdve különféle népek felerősödő népvándorlási hullámai érkeztek a térségbe. Közülük elsőként a harcias keltákat érdemes megemlítenünk. A cseh földeken feltárt oppidumok, azaz városias jellegű kelta települések közül egyet rekonstruáltak, amelyet ma Nasavrky település skanzenjében tekinthetünk meg. Az egyik törzsük a Kr.e. 3.-1. évszázadban hódította meg a mai cseh földeket. Erről a Boii nevű törzsről, a boiusok-ról kapta Csehország a latin (Bohemia) és német (Böhmen) nevét. (Bojohemum) Amúgy a Bohemia szót a történelem során maguk a csehek alig használták, inkább csak napjainkra lett népszerűbb az alkalmazása, főként a Morvaországtól való megkülönböztetés céljából. A keltákat már egyáltalán nem lehetett barbár törzseknek nevezni, igen jól szervezett társadalmi berendezkedéssel bírtak. 

Nasavrky kelta települése a terepasztalon. F: Teresa Brazdova

A közelmúltban Hradec Králové közelében fedeztek fel egy bój település maradványait nem kisebb, mint 25 hektáros területen. Ezen méretével az egyik legnagyobb kelta lakott helyek közé sorolható. Az itt feltárt 13000 lelet között arany és ezüst pénzérmék, pazar kerámiák, fémedények, sőt tükrök maradványai mind a kelták fejlettségét (pl. pénzhasználat) bizonyítják.

A Hradec Králové közeli egykori kelta település feltárása. F: L. Němcová

A bójokat német törzsek szorították kelet felé, és telepedtek le a helyükre. Legfontosabb törzseik a markomannok és kvádok voltak, kik erős törzsszövetséget alkotva fenyegetést jelentettek Róma számára. Római csapatok cseh földeket ugyan nem birtokoltak huzamosabb ideig, de a markommannokkal a határvillongások mellett többször komolyabban is összecsaptak. 

I. sz. 178-179-ben a második Markomann háború során Marcus Aurelius császár csapatai behatoltak a mai cseh, pontosabban dél-morvaországi területekre. A római Limes és egy kis erőd maradványait is csak itt, pontosabban a dél-morvaországi Mušovnál, a Dyje-Svratka-Jihlava folyók összefolyásánál lelték meg. A rómaiak a terület későbbi fejlődésére összességében nem voltak hatással. A markommannok egy része végül a folyamatos népvándorlási hullámok miatt nyugatra vándorolt, és ott egybeolvadt a bajorokkal, mások maradtak és az érkező népek részeivé váltak. Ezek a keletről jövő vándorló törzsek az V-VI. században elsősorban a Visztula középső, Dnyeper alsó folyásánál lévő ún. szláv őshazából érkeztek. Egyik csoportjuk nyugati irányba fordult Bohemia, Észak-Pannónia és Kelet-Germánia felé, és belőlük kerültek ki a mai csehek ősei.

Ilyen lehetett a mušovi római erőd egyik épülete

A kadovi „aranyos” Szent Vencel-templom

Csehországban járva sokszor érdemes megállni egy picinyke településen is, amely egy-két gyönyörű helyi értéket rejt, vagy éppen pont ellenkezőleg villant fel az arra járóknak. Vegyük példaként Kadovot, ezt a dél-csehországi települést Blatná környékén, melynek temploma a napfényben gyönyörűen csillogó és hívogató aranyló templomtornyával állít meg minket. És ha már megálltunk, akkor egy picit sétálunk is a Szent Vencelre szentelt templom körül.

A tábori csokoládé és marcipán múzeum

A dél-csehországi Tábor városának történelmi központjában (Kotnovská 138) található egy hely, amely szó szerint megédesítheti ott tartózkodásunkat. Ebben a speciális múzeumban ugyanis megismerkedhetünk a csokoládé és a marcipán történetével és elterjedésével, az alapanyagok termesztésével, feldolgozásával, valamint a finom késztermékek elkészítésével, továbbá a cseh csokoládégyártás történetével.

Chudobín, a háromtemplomos minifalu

Csehországi utazásaink során imádunk letérni a főutakról, amelyek természetesen kiválóak a távolságok gyors megtételére, ám így sokszor csak elsuhanunk az igazi érdekességek, furcsaságok, ritka értékek mellett. Mi is így jártunk volna, ha az egyik, Lošticében, a kvargli szülővárosában tett látogatásunk után egyenesen Olomoucba rohantunk volna. De szerencsére nem így tettünk. Ugyanis Bílá Lhota kissé még lepusztult kastélya, és szép kertje megtekintését követően Litovel felé vettük az irányt. Ahogyan közeledtünk, jobbra egy Csehországban szokatlan templom képe bukkant fel a közelben. És ha már úgyis a „kalandozó magyarok üzemmódba” kapcsoltunk, miért ne néztük volna meg egy kicsit tüzetesebben az épületet és magát a települést. Mondhatnánk, hogy az épület eléggé unortodox kupolával és színes tornyokkal rendelkezik, de mint kiderült, pont ellenkezője az igaz. Ugyanis az ominózus vallási építmény a Kostel sv. Cyrila a Metoděje nevet viseli, azaz egy a Szent Cirill és Metód hittérítők után elkeresztelt ortodox templom. Mint megtudtuk, nem sokkal a második világháború előtt, 1934-35-ben emelték Andrej-Vsěvolod Kolomacký külső-belső tervei alapján.

Az ortodox,

Jošt / Jobst, a „morva király”

Tíz éve már, hogy Jaroslav Róna, a kiváló cseh szobrászművész rendhagyó lovasszobrát felállították Brno nevezetes Morva terén (Moravské náměstí). Ahogyan több cseh művésztől is megszokhattuk, úgy Róna is szabadon szárnyaló fantáziával alkotta meg a lovat és lovasát, az egyik kezében zászlós lándzsát, a másikban pajzsot tartó, középkori páncélt viselő alakot. A mű hőse persze lehetne akár a paci is, de itt most a főszereplő a vasruhába öltözött személy, aki nem más, mint Jošt, „morva Jobst”, Jodok (Jodók), németül Jobst von Mähren, vagy magyarosan Józsa. Most ismerkedjünk meg Jošt/Jobst történelmi alakjával, amivel kiérdemelte a szobrát a morva fővárosban.

Lovasszobor a Morva téren

Karel Absolon, a cseh régészet és barlangászat nagy alakja

65 évvel ezelőtt hunyt el Karel Absolon, a tudós, aki a 20. század elején rendkívül fontos szerepet elsősorban a morva földek régészeti múltjának és természeti értékeinek feltárásában és népszerűsítésében. Nevét nemigen hallhattuk itt Magyarországon és félő, hogy Csehországban is csak egyre kevesebbeknek rémlik a neve. Pedig emlékét érdemes megőrizni nem csak a helyiek, hanem a morva barlangok szerelmeseinek is.

Karel Absolon

A leggazdagabb csehek…9 évvel később

2016-ban írtunk egy cikket a Csehország, nem csak Prága oldalunkon a legtehetősebb csehekről. Azóta eltelt 9 év így gondoltuk talán érdekes lehet megnézni, hogy miként változott meg a helyzet. Kik kerültek ki a leggazdagabb csehek köréből és kik lettek az új „kőgazdagok”? A listához annak idején és most is az amerikai Forbes Magazinban megjelent adatokat vettük alapul, így ha pár millió dolláros tévedés lenne a cikkünkben a valósághoz képest arról nem mi tehetünk. De félre tréfa, lássuk az anyagiakban legkevésbé szűkölködő cseheket.

Renáta Kellnerová

A brnói vörös templom

Brünn (Brno) óvárosa a szakrális építmények valóságos paradicsoma. Bármerre is járunk a történelmi óvárosban lépten nyomon impozáns templomokra bukkanhatunk. A dombtetőre épült Szent Péter és Pál katedrális, a város egyik szimbóluma ugyan szó szerint kiemelkedik közülük. Ám rajta kívül összesen nyolc templom ékesíti csak a belvárost, s köztük számos bír kiemelkedő jelentőséggel. Az óvárosi „kilencek„ között akad egy, amely már a színével is kitűnik a többi közül. Ez az ún. „Vörös-templom”, hivatalos nevén a Jan Amos Comenius-templom.

1867

Cseh Filmkarnevál 2025: Az új évtized elkezdődött!

A kortárs cseh-szlovák filmművészet legizgalmasabb és legfrissebb alkotásaival jelentkező Cseh Filmkarnevál 2025. február 5 – 9. között várja újra nézőközönségét. A budapesti Cseh Centrum által hagyományosan februárban megrendezett cseh filmszemle immár tizenegyedik éve várja a nézőket megszokott helyszínén, a Toldi moziban. Az esemény szakmai partnere a Budapest Film. A Cseh Filmkarnevál főtámogatója a kezdetektől a Staropramen. 

Napajedla kastélya

Kelet-Morvaországban Zlín közelében, az Alsó- és Felső-Morva völgy határán fekszik Napajedla városa, mely érdemtelenül csak ritkán kerül a magyar turisták célpontjai közé. Az 55. számú, a települést az ipartelep kivételével teljesen elkerülő úton haladva maximum egy pillantást vetünk a Morva (Morava) folyó túlpartján, annak teraszain elhelyezkedő városkára. Ám a Szvatopluk híd közelében járva, a Fatra gyárral szemben így, menet közben is feltűnik egy nagyobbacska, impozáns épület, a városka kastélya.

Napajedla kastélya