Tíz éve már, hogy Jaroslav Róna, a kiváló cseh szobrászművész rendhagyó lovasszobrát felállították Brno nevezetes Morva terén (Moravské náměstí). Ahogyan több cseh művésztől is megszokhattuk, úgy Róna is szabadon szárnyaló fantáziával alkotta meg a lovat és lovasát, az egyik kezében zászlós lándzsát, a másikban pajzsot tartó, középkori páncélt viselő alakot. A mű hőse persze lehetne akár a paci is, de itt most a főszereplő a vasruhába öltözött személy, aki nem más, mint Jošt, „morva Jobst”, Jodok (Jodók), németül Jobst von Mähren, vagy magyarosan Józsa. Most ismerkedjünk meg Jošt/Jobst történelmi alakjával, amivel kiérdemelte a szobrát a morva fővárosban.
 |
| Lovasszobor a Morva téren |
A morva hercegnek is hívott Jobst nagybátyja nem más, mint IV. Luxemburgi Károly, a csehek leghíresebb és leginkább becsben tartott királya volt, akinek köszönhetően Prága a XIV. században fénykorát élte. Jošt maga 1354-ben született Brünnben, édesapja Jan Jindřich (János Henrik) morva őrgóf, míg édesanyja Markéta Opavska (Troppaui Margit) volt. Így minden adott volt ahhoz, hogy tisztes „karriert” fusson be a cseh nemesek között. Amikor 1375-ben az apja elhalálozott, a morva őrgrófi címet nem örökölte automatikusan, hanem a két testvérével is meg kellett (volna) rajta osztoznia. Ez a testvérek közötti feszültségekhez vezetett, de a fiatalabb fivér Jan Soběslav (János) és Jošt az ősi vagyon felosztásáról megállapodott egymás között, melyet IV. Károly maga is jóváhagyott. Jánost amúgy ne keverjük össze a másik szintén János nevű féltestvérrel, aki az olmützi püspök és aquileai pátriárka címet is birtokolta az egyházon belül, de ez más történet. A „János probléma” így megoldódott (főleg annak 1382-83 körül bekövetkezett halálával), ám Jošt és a másik őrgróf testvér Prokop közötti feszültségek a következő 25 évben a rövid távú érdekek mentén hol csökkentek, hol egészen a nyílt háborúskodásig fajultak el.
1383-ban immáron az apjától a trónt megöröklő új király, IV.
Vencel Joštot nevezte ki Olaszország birodalmi fővikáriusává, a római király
képviselőjévé az olasz birodalmi birtokokon és ezzel jelentős politikai és
gazdasági hatalommal ruházta fel. Jošt és Prokop közös pénzügyi támogatással a
magyar trónra segítette Luxemburgi Zsigmondot, aki ezzel alaposan el is
adósította magát. Zsigmond még Brandenburgot is elzálogosította nekik, ám
törleszteni nem tudott, így a területtel együtt a brandenburgi őrgrófi cím és
egyben a hét közül az egyik választófejedelmi szavazati jog is Jošthoz került
(1390 közepén).
Jošt azonban nem szeretett volna itt megállni, sokkal nagyravágyóbb célkitűzései voltak, amelyek eléréséért hajlandó volt a küzdelemre és persze a cselszövésre is. Ezért tevékenyen segítette a cseh főnemesek (Panská jednota) királyellenes lázadó szövetségét, akik elégedetlenek voltak az inkább a kisnemeseket támogató IV. Vencel uralkodásával. Ennek a küzdelemnek a fordulatos eseményeiről most nem szólunk, de az Urak Egysége a végén lényegében sikerre jutott. Jošt eközben a korabeli pletykák szerint megszervezte a király testvérének (Jan Zhořelecky, avagy Görlitzi János) megmérgezését, de erre azért mérget nem vennénk.
Főhősünk életében nem volt rest lavírozni az egyes szembenálló felek között és hol az egyiket, hol a másikat támogatta a küzdelmében, így a célorientált köpönyegváltás sem hiányzott a repertoárjából. Előbb Zsigmond pártján állt, de ráérezve a lehetőségre átpártolt IV. Vencelhez. 1410 szeptemberében Vencel hatalmában annyira meggyengült, hogy helyette a választófejedelmek egy új német-római királynak Zsigmondot választották meg. De ezt a szavazást később megismételték, mivel először csak kisebbségi döntés született. Ekkor viszont már a címre ugyancsak jelölt és Vencellel ebben egyezségre jutott Joštra adták a legtöbb szavazatot. Így ért el Jošt a csúcsra, amelyen azonban csak nagyon rövid ideig, 1410. október 1-től 1411. január 18-ig tartózkodott. Ekkor ugyanis Brno várában (Špilberg) hirtelen elhalálozott, így a trónt ugyancsak a magáénak valló Zsigmonddal való csatározások már elmaradtak. Életében két alkalommal nősült meg, de utóda és örököse nem született, így ezzel vége is szakadt a morva herceg történetének. Ha Brnóban járunk feltétlenül nézzük meg, a morva főváros immáron egyik szimbólumává vált lovasszobrot és ne felejtsünk el a ló két mellső lába között felfelé tekinteni. Rónának köszönhetően meglepő, pajzán és mulatságos látványban lesz részünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése