Senki ne ijedjen meg, a Csehország, nem csak Prága honlapunk még véletlenül sem vált profilt és nem válik a politikai véleménynyilvánítás egyik eszközévé. A cikkünk címe mögött lapuló téma ugyan sokkal kevésbé indulatkeltő, mint a pártok fékevesztett kritizálása, de reményeink szerint ugyanúgy hordoz érdekességeket. Ugyanis napjainkban szinte magától értetődő, hogy Európa csaknem valamennyi országában, a mértékegységek terén is külön utas Egyesült Királyság, valamint Írország, Málta és Ciprus kivételével mindenhol a kocsi bal oldalán kell a sofőrnek az autójában a kormány mögött elhelyezkednie. De talán sokaknak meglepő lehet, hogy mind Magyarországon mind Csehországban még nagyon sokan élnek azok közül, akik emlékeznek arra az időszakra, amikor még a közutakon a bal oldali közlekedés volt az előírt és a járművek jobb oldalán volt kormány. Ám mindkét ország ameddig csak lehetett, ellenállt a gyökeres változásnak és a végén nem is csupán a szabad akarata miatt adta be a derekát. De lássuk is, hogy mi is történt.
 |
| Jobb vagy bal? Fotó: Škoda |
Már az ókorban megszabták a közlekedés irányát és ekkortájt a görögök és a rómaiak az út bal oldalán haladtak. Ez sok évszázadon keresztül így is maradt, részben azért, mert sokkal könnyebb volt egy lóra a bal oldaláról felszállni, hiszen a balunkra felszerelt kardunk másként akadályozott volna minket. És ha már egyszer a bal oldalon szálltunk fel, akkor logikus volt azon az út azon térfelén maradni. Az 1700-as években a brit örökségtől szabadulni kívánó Észak-Amerikában viszont már a jobb oldali közlekedés mellett döntöttek és ugyanígy tett a század végén Napóleon is, mintegy dacolva Angliával, ahol 1735-től kötelezővé tették a balra tartást. De lehet, hogy csak a balkezessége miatt akarta az oldalváltást. A példáját fokozatosan követték más európai országokban, sőt Oroszországban is, de az Osztrák-Magyar Monarchia ellenállt. Ez változatlan maradt az I. világháborút követően, sem Magyarországon, sem a frissen alakult Csehszlovákiában nem óhajtottak a régi közlekedési renden változtatni. Tették ezt annak ellenére, hogy 1926-ban már aláírták a jobbra váltás kötelezettségébe („ésszerűen megfelelő időpontban”) beleegyező egyezményt. Ám egyszerűen túl bonyolultnak és rendkívül költségesnek tűnt joggal az átállás és így inkább halogatták a döntést, annak ellenére, hogy már nagyon kilógtak az egységből, és ez akárcsak az idegenforgalmat nézve is hátrányokat jelentett.
 |
| Balra tarts! |
Csehszlovákia 1931-ben ugyan újból ígéretet tett arra, hogy 5 éven belül lépni fog, de ez mégsem történt meg. Ám jött az 1930-as évek közepe és Németország befolyása kezdett egyre hatalmasabbra nőni. Ez nemsokára a müncheni egyezményhez vezetett, és a Szudétavidék elcsatolása az érintett területeken egyet jelentett a jobb oldali közlekedés bevezetésével. Emiatt már a maradék cseh országrészeken is a jobb oldalra váltás mellett döntöttek, de ezt a döntést még mindig csak lassúnak és fokozatosnak képzelték el. Ám Csehszlovákia teljes német megszállása, a Cseh-Morva Protektorátus létrejötte (1939. március 15.) mindent felgyorsított. A bevonuló német csapatok vezetője Walther von Brauchitsch tábornagy, a hadsereg főparancsnoka hamar felismerte, hogy a német anyaországgal ellentétes baloldali közlekedés nem maradhat fenn, már csak a bevonuló csapatok biztonságos mozgása miatt sem. Így egy gyors döntéssel már 1939. március 17-én kihirdették az immáron önállóságát vesztett országban a „jobbraát”-ot. Prága, a főváros mindössze egy hét haladékot kapott a váltásra, ami azért nem ment egyszerűen.
 |
| Jobbra át! |
A németeknek ugyan a pénz ekkortájt még nem annyira számított, így a fontos útvonalakon a táblák, útjelzések megváltoztatásával gyorsan haladtak, de a fejeket annál nehezebb volt átprogramozni. Ugyan komoly kampányok foglalkoztak azzal, hogy átneveljék a lakosokat és a cseh civil sofőrök, gyalogosok még a kezdet kezdetén jobban koncentráltak, ám egy idő után a figyelem lazulása sok balesethez vezetett.
 |
| A váltásra való figyelmeztetés |
Szerencsére ekkortájt a mai Csehország területén szerencsére még aránylag visszafogott volt az autóközlekedés, de még így is akadtak, akik egymással ütköztek, vagy éppen gyalogost gázoltak. A villamos és buszmegállók, járművek még nagyobb kihívást jelentettek és a változtatások még több évet vettek igénybe. Sokáig a régebbi, balajtós járművekről lelépő utasokat a kalauz segítette abban, hogy az új rendben működő autósok el ne üssék.
 |
| Felirat a villamoson |
Végül még pár mondat Magyarországról. Nálunk még két évet kellett várni a váltásra, de 1941. július 6-án, szintén a német haderő mozgatása miatt döntöttek a jobb oldali közlekedésre térés mellett. Ez azonban először csak a vidéki területekre vonatkozott, Budapesten még novemberig kellett várni az átállásra. Összességében Magyarország az utolsó előtti európai ország volt, amely a jobbra tartásra váltott. A sort végül két évtizeddel később (1967-ben) Svédország zárta, hosszas vitákat követően, a lakosság nagy szomorúságára.
 |
| Jobbra hajts Magyarországon - Fotó: Fortepan - Négyesy Pál |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése