Ahogy
az szinte köztudott, idén lenne 100 éves Bohumil Hrabal az egyik
leghíresebb cseh irodalmár, és bár a centenáriumi programok nagy
része már lezajlott, mi szeretnénk továbbra is életben tartani a
reá való emlékezést egy írásrészletének bemutatásával. A
Januári elbeszélés – amelyből most egy kis részletet közölünk
- Milan Jankovič
és Václav Kadlec által Hrabal korai írásaiból összeállított
válogatáskötetben, a Skizofrén evangéliumban jelent meg.
 |
| Skizofrén evangélium |
„A
nyár arról ismerszik meg, hogy Pepin bácsi dupla nadrágot hord.
Télen viszont három nadrág van rajta. Amikor nyár végén az
emberek konstatálják, hogy a bácsin háromszoros a nadrág, rögtön
mondják: - Kutya hideg telünk lesz az idén! - Apu gyakran
legorombítja őt a nadrágok miatt, hogy nem lesz edzett, de Pepin
bácsi védekezik: - Úgyse ér az semmit, a Hanka úr milyen edzett
volt, oszt mégis megrúgta a ló. - Azon az estén a szüleim
nógatására áthurcolkodtam hozzá, hogy rendre tanítsam. Mondtam:
- Hé, bácsi, nem szép dolog ruhástul ágyba bújni! - De ő azt
felelte: - És mi van, ha tűz üt ki? - Nem hagytam magam: - És nem
is higiénikus! De a bácsi azt mondta: - És mi van, ha éccaka el
akarok ugrani cigiért? Végül mégiscsak rábeszéltem, hogy
próbaképpen legalább az egyik nadrágját vegye le.
Amikor lefeküdtünk, Pepin bácsi fel-alá kezdett mászkálni a pincében (pincében laktunk), és fennhangon morfondírozott: - Az a tökfej, az a dilinyós, az a marha, annyi iskolát járt, oszt mégis híg maradt nekije az agya. - Felpattantam: - És ki az a marha? - De Pepin bácsi felelt: - Hogy ki? Hát az a hólyag a sörgyárból. - És bemászott mellém az ágyba, vakaródzott, csemcsegett, megint felkelt, nyitogatta az almáriumot, fát vágott, és a magas cét gyakorolta.
 |
| Az író és az igazi Pepin bácsi |
Reggel,
kialvatlanul, megkérdeztem: - És mit eszel, bácsi? - És ő
frissen a kiskannára mutatott, ahol olyan sokáig főzte a cikóriát,
míg össze nem állt. Akkor felöntötte forró vízzel. Aztán újra
cikóriát szórt bele és kezdte előlról. Aznap krumplit főztem
és fokhagymaszószt, kolbászt sütöttem. Ráöntöttem a szószt a
krumplira és a kolbászra, és megkérdeztem: - Na, hogy ízlik? -
Pepin bácsi felelt: - Hát, ha neked ízlik ez a krumpli.
Erősködtem: - Jó, jó, a krumpli de mit szólsz ehhez a fennséges
szószhoz, meg a kolbászhoz? Erre azt mondta: - Hát ha egyszer
szereted, mér ne főznél ilyet? Eztet a püspöknél is szokták
főzni. A fronton meg hányszor ilyen se vót. - Egy szó, mint száz,
december végén már én is ruhástul aludtam, és három
nadrágban. Mert mi van, ha tényleg tűz üt ki? Vagy ha éjféltájt
el akarok ugrani cigiért? És minek főzicskézni? Olyan sokáig
főzzük a cikóriát, míg meg nem szilárdul, akkor szórunk még
hozzá, és kezdjük elölről, kenyérkét eszünk, és pálinkácskát
szopogatunk.
Álló
nap az ágyban heverészünk, mint két kutyakölyök, és újra meg
újra szerelmet vallunk egymásnak: - Bohušek,
tégedet még a Sláveknél is jobban szeretlek! - És én, mikor
elképzelem, hogy a Pepin egyszer meghal nekem, már most sírok.
Aztán egész éjjel színházasdit játszunk, és csak pápákról,
császárokról és szép kisasszonyokról diskurálunk. Amikor apu
és anyu rájött a dologra, mondták: Disznók vagytok mind a
ketten.”
Bohumil
Hrabal: Skizofrén evangélium Fordítók: Hap Béla, Hosszú Ferenc,
Körtvélyessy Klára, Tőzsér Árpád, Varga György, V. Detre
Zsuzsa, Kiadó: Pesti Kalligram Kft., Budapest 2004
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése