Következő idézetünket Miloš
Urban -tól, a fiatalabb cseh írógenerációhoz tartozó
szerző Héttemplom című regényéből vettük. A regény
elsősorban Prága Újváros kerületében játszódik, de ez a rövid
regény részlet a Prágától északra, mintegy 80 kilométer
távolságra található Bezděz várához kalauzol el minket:
 |
| (Forrás: nase-pamatky) |
„Olga visszavedlett idegenvezetővé, és mesélni kezdte, milyen különös módon írta be magát a torony tetején felállított gúla a vár újkori történetébe. 1824-ben fogtak hozzá a felállításához, de a munkát baleset szakította félbe: a kőművesek alatt beomlott a boltozat, és isteni szerencse volt, hogy senki sem sérült meg súlyosabban. Ám a kőművesek ott rekedtek a torony tetején, a világtól elvágva, a keskeny párkányzaton kucorogtak egészen másnapig, amikor a megmentésükre indult falusiak felértek a várhoz, sebtiben összeeszkábált lajtorjáikkal.
Egy évre rá majdnem újabb
szerencsétlenség történt: szép időben, jó látási viszonyok
mellett próbálta bemérni a torony tetejéről egy mérnök a
providíni köveket, amikor a derült égből hirtelen villám
csapott a háromszögelési gúlába. A gúla ledőlt a toronyról, a
gúlával dolgozó férfi pedig néhány órára elvesztette az
eszméletét. Amikor aztán a szerencsétlen mérnök mindezt
elmesélte a kulcsárnak, tőle kellett megtudakolnia, hogy hívják,
mert elfelejtette a saját nevét...
Végül Olga azzal a megjegyzéssel
egészítette ki előadását, hogy „ezt a történetet arról,
miképpen szegült szembe Bezděz a kétes haladással, utoljára a
háború előtt mesélték a vár látogatóinak”...”
Miloš
Urban: Héttemplom, Ulpius Ház,
2004. (Fordította V. Detre Zsuzsa)
 |
| Forrás: Vaclav Jodas |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése