2012. szeptember 28., péntek

Zarándokoljunk el Mariánská Týnice-re!

Csehországi útjaink során egyik kedvenc programunk amikor a szálláshelyről elindulva, térképpel a kézben (persze nem a sofőrében) elindulunk kocsikázni a környéken. Nincs előre eldöntött cél, csak azt nézzük, hogy hol melyik településen jelölnek bármiféle műemléket. Nem tudjuk előre hogy a jelzés csak egy lepusztult kastélyt, vagy éppen egy szemünknek, szívünknek kedves építészeti, kulturális csodát takar. Egy-egy ilyen nap során az autóvezetés élményei (dimbes-dombos tájon, kiváló minőségű kanyargós, rally utakon kocsikázás...valóban imádnivaló!) mellett mindig rábukkanunk egy-két-három-sok kedvenc helyre.

Pilzentől északra folytatott ilyen egy napos kalandozás során, késő délután bukkantunk a Kralovice nevű kis város közelében fekvő Mariánský Týnecre, amely most ugyan a város településrésze, de egykor önálló falu volt. Maga a falu szinte említésre méltónak sem tűnik, amíg át nem gurulunk rajta. Ám a falu szélén, a megszokott víztározó tavacska mellett elhaladva, a domb tetején a szépséges Mariánská Týnice kolostorának épülete vár ránk. Kolostornak hívják, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy templomában misét már több mint 200 éve nem celebrálnak.
De hogy is alakult akkor a hely sorsa? Kezdjük egy mondával. Itt élt egyszer, valamikor a XII. század végén egy Roman nevezetű tehetős úriember aki megbetegedvén ígéretet tett, ha felgyógyul, kápolnát építtet Szűz Mária tiszteletére. Úgy is lett. Miután a korabeli gyógymódoknak, a hitének, vagy csupán az immunrendszerének köszönhetően újból fittnek érezte magát, egy kis kápolnát emeltetett és a területet a plasy-i cisztercita szerzeteseknek adományozta. Ők azután tovább gondozták a helyet, szép kis udvart alakítottak ki, és szorgos PR munkájuknak köszönhetően Týnice-nek hamarosan híre kelt. Jöttek a zarándok népek, oly sokaságban hogy a pápa által elismert „hivatalos” zarándokhellyé vált. Mariánská Týnice ezt követően élte a csendes életét, és sajnos sok minden nem maradt fenn erről az időszakról. Túlélte a pusztító huszita háborút, majd a XVI. században egy rövid időre kikerült a szerzetesi tulajdonból.

 A Griespek-családtól azonban 1613-ban Mátyás visszavette a kolostort és egyben ismét a cisztercitákat tette meg régi-új tulajdonosává. Szűz Mária védő kezei alatt a harmincéves háborút is túlélte a kolostor, majd 1638-ban a jó hosszú nevű Jakob Berger Vrchota von Rosenwerth plasy-i apát lemásolta az alapító Romant. Megbetegedett, ígéretet tett, felgyógyult, és életét a továbbiakban Mariánská Týnice felvirágoztatásának szentelte. Új templomot építtetett, immáron két oltárral. A hely újból fellendült, a zarándokok jöttek, akiknek 1681-ben még nagyobb templomot emeltek. A fejlődés nem állt meg.

1711-ben Eugen Tittl apát ismét egy új templomot húzatott fel a régi közvetlen közelébe, és préposti hivatalt rendeztetett be a kolostorban. A freskók, fali festmények, és a kerengő a híres Jan Blažej Santini tervei alapján készültek. 

Azonban az építkezést nem sikerült teljesen befejezni és 1785-ben II. József reformintézkedései mentén bezáratta az egész intézményt. 1826-ban a számunkra enyhén ismerős nevű Metternich herceghez került a birtok, de ez egyáltalán nem segített rajta. 1894-ben, amikor a plasy-i templom leégett, a helyreállításhoz az alapanyagot részben a lepusztuló týneci kolostor biztosította, a préposti hivatal épülete pedig vadásztanyaként üzemelt. A XX. század azonban végre meghozta a megváltást a sokat szenvedett épület számára. Az 1920-as évektől kezdve fokozatosan rekonstrukciós munkálatok indultak, majd az 50-es években már múzeumot rendeztek be az épületben. A 2005-ben történt újabb rekonstrukció során a templom hiányzó kupoláját is visszaemelték. Ma az épületben helytörténeti múzeum és művészeti galéria tekinthető meg.
A kastély előtti tágas parkolóban megállva, mielőtt betérnénk a múzeumba, mindenkinek ajánljuk a kolostor körbejárását, és egy rövid pihenőt a különleges varázsú parkban.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése