Csehországi útjaink során egyik
kedvenc programunk amikor a szálláshelyről elindulva, térképpel
a kézben (persze nem a sofőrében) elindulunk kocsikázni a
környéken. Nincs előre eldöntött cél, csak azt nézzük, hogy
hol melyik településen jelölnek bármiféle műemléket. Nem
tudjuk előre hogy a jelzés csak egy lepusztult kastélyt, vagy
éppen egy szemünknek, szívünknek kedves építészeti, kulturális
csodát takar. Egy-egy ilyen nap során az autóvezetés élményei
(dimbes-dombos tájon, kiváló minőségű kanyargós, rally utakon
kocsikázás...valóban imádnivaló!) mellett mindig rábukkanunk
egy-két-három-sok kedvenc helyre.
Pilzentől északra folytatott ilyen egy napos kalandozás során,
késő délután bukkantunk a Kralovice nevű kis város
közelében fekvő Mariánský Týnecre, amely most ugyan a
város településrésze, de egykor önálló falu volt. Maga a falu
szinte említésre méltónak sem tűnik, amíg át nem gurulunk
rajta. Ám a falu szélén, a megszokott víztározó tavacska
mellett elhaladva, a domb tetején a szépséges Mariánská
Týnice kolostorának épülete vár ránk. Kolostornak hívják,
de az igazsághoz hozzátartozik, hogy templomában misét már több
mint 200 éve nem celebrálnak.
De hogy
is alakult akkor a hely sorsa? Kezdjük egy mondával. Itt élt
egyszer, valamikor a XII. század végén egy Roman nevezetű
tehetős úriember aki megbetegedvén ígéretet tett, ha felgyógyul,
kápolnát építtet Szűz Mária tiszteletére. Úgy is lett. Miután
a korabeli gyógymódoknak, a hitének, vagy csupán az
immunrendszerének köszönhetően újból fittnek érezte magát,
egy kis kápolnát emeltetett és a területet a plasy-i cisztercita
szerzeteseknek adományozta. Ők azután tovább gondozták a helyet,
szép kis udvart alakítottak ki, és szorgos PR munkájuknak
köszönhetően Týnice-nek hamarosan híre kelt. Jöttek a zarándok
népek, oly sokaságban hogy a pápa által elismert „hivatalos”
zarándokhellyé vált. Mariánská Týnice ezt követően élte a csendes életét, és
sajnos sok minden nem maradt fenn erről az időszakról. Túlélte a
pusztító huszita háborút, majd a XVI. században egy rövid időre
kikerült a szerzetesi tulajdonból.
A Griespek-családtól
azonban 1613-ban Mátyás visszavette a kolostort és egyben ismét a
cisztercitákat tette meg régi-új tulajdonosává. Szűz Mária
védő kezei alatt a harmincéves háborút is túlélte a kolostor,
majd 1638-ban a jó hosszú nevű Jakob Berger Vrchota von
Rosenwerth plasy-i apát lemásolta az alapító Romant.
Megbetegedett, ígéretet tett, felgyógyult, és életét a
továbbiakban Mariánská Týnice felvirágoztatásának szentelte.
Új templomot építtetett, immáron két oltárral. A hely újból
fellendült, a zarándokok jöttek, akiknek 1681-ben még nagyobb
templomot emeltek. A fejlődés nem állt meg.
Azonban az építkezést nem sikerült teljesen
befejezni és 1785-ben II. József reformintézkedései mentén
bezáratta az egész intézményt. 1826-ban a számunkra enyhén
ismerős nevű Metternich herceghez került a birtok, de ez
egyáltalán nem segített rajta. 1894-ben, amikor a plasy-i templom
leégett, a helyreállításhoz az alapanyagot részben a lepusztuló
týneci kolostor biztosította, a préposti hivatal épülete pedig
vadásztanyaként üzemelt. A XX. század azonban végre meghozta a
megváltást a sokat szenvedett épület számára. Az 1920-as
évektől kezdve fokozatosan rekonstrukciós munkálatok indultak,
majd az 50-es években már múzeumot rendeztek be az épületben. A
2005-ben történt újabb rekonstrukció során a templom hiányzó
kupoláját is visszaemelték. Ma az épületben helytörténeti
múzeum és művészeti galéria tekinthető meg.
A kastély előtti tágas parkolóban
megállva, mielőtt betérnénk a múzeumba, mindenkinek ajánljuk a
kolostor körbejárását, és egy rövid pihenőt a különleges
varázsú parkban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése