Zvíkov- Přemysl vár, a folyók találkozásánál

Ahogyan azt ígértük Zvíkov várának bemutatásával folytatjuk blog bejegyzéseink sorát. Nos, kezdjük is el hamar. Zvíkovské Podhradi azaz Zvíkovváralja falu határában található az az Otava, és Moldva folyók által körbeölelt sziklaszirt, amely mondhatni mind védelmi, mind esztétikai szempontból ideális terület egy erődítmény megépítéséhez. Így nem csoda, hogy a cseh királyi család már a XIII. században úgy döntött: márpedig kell ide egy vár! A feljegyzések szerint már a kelták idejében is állt itt egy kis erőd, de ennek nyoma sem maradt. Az új vár építtetője I. Vencel király volt, aki maga is sokat tartózkodott itt. A vár működtetését ugyanakkor természetesen másra, egy bizonyos Konrad nevezetű janovicei nemesre bízta.

Úton a vár felé

Vencelt követve II. Přemysl Ottokár király tovább folytatta a vár építését. Hirza várkormányzó irányítása alatt ekkor épült fel a palotaépület, épült ki a belső udvar, és természetesen folytatódtak a várfalrendszer erősítései is. A Přemysl család azonban 1306-ban kihalt, így Zvíkov vára is új kezekbe, a Rožmberk családhoz került. A vár fénykorát IV. Károly uralkodása alatt élte, amikor is teljes felújításon esett át. Ebben az időszakban igen fontos szerepet töltött be, hiszen Karlštejn vára elkészültéig a Korona Ékszerek szentélye is volt. Ezt követően azonban már jóval hányatottabb sors várt rá, számos tulajdonos váltotta egymást (legtöbbször a Rožmberk és a Švamberk családok aktuális urai). 

Palota, Fekete- és Őrtorony

A huszita háborúban természetesen ezt a várat is megostromolták, de elfoglalni nem tudták. Az 1570-es években a Švamberk urak újra megerősítették a falakat, és a gótikus várat reneszánsz stílusban újították fel, de az eredeti stílus jegyeket a mai napig láthatjuk.

A Píseki kapu és az Őrtorony

A megerősítés egy darabig újfent sikeresnek bizonyult, hiszen a harmincéves háborúban sem sikerült bevennie az ellenségnek. De a siker forgandó. 1622-ben a birodalmi csapatok csak megadásra késztették a vár őrzőit, és egyúttal teljesen ki is fosztották azt. 1623 és 1719 között az Eggenberg család tett szert a várra, majd ezt követően a blog rendszeres olvasói számára már ismerős sorrendben a Schwarzenbergek következtek. E család az idők folyamán két ágra szakadt és Károlyhoz (Karl) került a zvíkovi vár. Újabb felújítások történtek, amire igencsak nagy szükség volt, hiszen idő közben a várfal egy része leomlott a mélybe, magával rántva a palota egy részét is (többek között az egykori Királyi Hálótermeket), majd 1829-ban az ún. Új Kapu is összeomlott. Károly nem kis anyagi ráfordítással helyreállított csaknem mindent, így főként neki köszönhető az, hogy a vár a XX. század viszontagságai, pusztításai ellenére is megőrizte szépségét.

A Hlízová fala

A várat magát hosszú várfalrendszer, belső udvarok, három bástyatorony (a Vörös-torony, a Fekete-torony vagy Hlízová, és az Őrtorony (Hláska)), a palota, és hat kapu alkotja. Bejárása igazán izgalmas kaland a magunk fajta mezei turisták számára. Sajnos az előző bejegyzésben ismertetett vízduzzasztás miatt néhány bástya és torony a víz alá került. A vár egy része ugyan igen romos állapotban van, de csekély fantáziával is elképzelhetjük hogy milyen is lehetett egykoron.

Kápolna

A vár egyik legrégebben, és legépebben fennmaradt része a Szent Vencel kápolna, amely valamikor 1250 és 70 között a szabálytalan ötszög alaprajzú palotához épült. Csodálatos freskói kihagyhatatlanok! Ugyancsak a legrégebbi várrészekhez tartozik a jellegzetes alakú Hlízová (hagymagumócska?), avagy a Fekete torony, ahonnan remek kilátás nyílik a környékre.

Vörös-torony

A várban található összes látnivaló (a fegyvertár, a pincék, a Palota fennmaradt termei: címer terem, ebédlő, esküvői terem, koronázási terem stb.) ismertetéséhez most hozzá sem kezdünk, ha módjuk nyílik rá, a személyes tapasztalásra biztatunk.

Őrtorony

Mint ahogy már korábban említettük a cseh várak ideális környezetet biztosítottak és biztosítanak a film készítők számára. A zvíkovi várban forgatták többek között a magyar „Özvegy és a leánya” című filmet is, amely ugyan a XVII. századi Erdélyben játszódik, de úgy látszik a 80-as évek elején sokkal könnyebb volt Csehszlovákiában forgatási színhelyet szerezni, mint Ceausescu Romániájában. A várban rendszeresek a különféle rendezvények, kiállítások.

A királyi palota - mint a legtöbb kastély Csehországban - tavasztól őszig látogatható, de maga a vár télen is bejárható. A vár alatti hajó kikötőből pedig az Orliki-tavon tehetünk meg egy látványban gazdag hajóutat. És ha a várlátogatásban megfáradt utazó esetleg megszomjazna, akkor a faluban betérhet a Zvíkovi Sörudvarba, ahol fenséges sör és étel élményben részesülhet. De ez már egy másik történet, másik blog bejegyzés témája.